A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az Egyesült Államok egy elbizonytalanodó, válságba került nemzet képét mutatta. A Watergate-ügy és a vietnami vereség terápiás kibeszélése épp csak elkezdődött, a Carter elnöksége alatt recesszióba forduló gazdaság elszabaduló inflációval és munkanélküliséggel párosult. Iránban kitör a forradalom, mely újabb olajválságot okoz, Afganisztánba szovjet tankok vonulnak be. A lappangó amerikai identitásválságot növekvő bűnözés és drogfogyasztás kíséri, a közhangulatot olyan mozik fémjelzik, mint a Szarvasvadász, az Apokalipszis Most vagy az Alien. Az új évtized kihívásaival egy morálisan megrendült, önbizalomhiányos ország néz szembe, melyet csak Reagan elnök ráz majd fel az apátiából (“Morning in America” - hangzott a kampányszlogenje).
Az Amerikai botrány e sajátos időszak elé tart görbe tükröt és igen sajátos eszközökkel ragadja meg az uralkodó korszellemet. Történelemóráról azonban szó sincsen: a cinikus komédiaként, csavaros bűnfilmként, ironikus ál-dokumentumként és szerzői moziként is értelmezhető mű hibátlanul játszik a különböző műfajokkal és hangulatokkal, így végig rendkívül szórakoztató. A szélhámos-hősök egyre markánsabb divathulláma mégis elsősorban saját korunkról, a kortárs Amerikáról árulja el a legtöbbet: a The Master, A nagy Gatsby és A Wall Street farkasa után egy újabb ünnepelt darab boncolgatja a csillogó felszín és a mögötte tátongó üresség kínzó ellentmondásait. (A témával a februári Filmvilágban is kiemelten foglalkozunk. – a szerk.)
