A fullasztó betondzsungelek és az idillinek tűnő, romlott kertvárosok után az amerikai alkotók mostanság előszeretettel kirándulnak isten háta mögötti, lepukkant és elhagyott vidékekre. E sivár, pusztuló tájakon az amerikai álom szertefoszlása, az intézményi struktúrák és uralkodó társadalmi értékek eróziója szinte kézzel foghatóak, a nagyobb fokú szociális érzékenység így általában méregerős atmoszférával, a rozsdás háttér elmélyültebb karakterábrázolásokkal párosul. Az ország mélyéről, ebből az alulnézetből a bevetett bűnfilmes fordulatok is realisztikusabb, jóval sötétebb színekkel telítődnek, kellő társadalomkritikával a figurák motivációi, a komótosan kirajzolódó tragédiák is árnyaltabbnak, sokkal masszívabbnak tűnnek. Az Out of Furnace e nézőpontból, hasonló megoldásokkal mesél újra egy már unalomig ismert történetet, a klisék mechanikus újracsomagolása azonban önmagában még nem elég a dicsőséghez.
Az Őrült szív remek portréjával befutott Scott Cooper filmje ígéretesen indul. Az intenzív bevezető jelenet bármiféle sallang nélkül összegzi az antagonista erőszakos korlátoltságát, majd szembesülhetünk a szomorkás pennsylvaniai helyszínnel is. Az egykor szebb napokat látott iparvidék megpecsételi a szereplőink sorsát, a füstölgő kémények és a pattogzó verandák reménytelensége ott tükröződik az emberek arcán. Cooper nagy hangsúlyt fektet a miliő hiteles ábrázolására és ügyesen mutatja meg a szereplők hétköznapjait, a hibátlan alapállásból mégsem tud tovább lépni. A markáns környezet- és karakterrajzok nem épülnek be a hősök döntéseibe és a történet kulcspillanataiba, a súlyos atmoszféra folyamatosan leválik a cselekményről. A mű hosszúra nyúlt, hipnotikus felvezetése céltalannak tűnik, majd az első óra végére sajnos az is nyilvánvalóvá válik, hogy a hangzatos ígéretek ellenére az alkotóknak erről a vidékről és ezekről az emberekről sincsen komolyabb mondanivalójuk.