Paul Schrader, a kultikus Macskaemberek rendezője, valamint a Taxisofőr írója jó pár évvel ezelőtt együtt ebédelt Gaspar Noéval, ahol Noé felvázolta neki első filmjének tervét. Ahogy Schrader meséli, a film váza tele volt „erőszakkal, pornográfiával, és minden hasonlóval”. Minderre ugyan elismerően bólintott, majd azt mondta Noénak, hogy szerinte ma már semmilyen közönség sem sokkolható. Noé 1998-as első egészestés alkotása mégis a kilencvenes évek egyik legmegrázóbb filmjévé vált, mely mai szemmel nézve sem veszített erejéből.
Mint mindegyik Noé által jegyzett film, az Egy mindenki ellen is pár mondatban körülírható cselekménnyel rendelkezik. A történet a nyolcvanas évek Franciaországában pereg, főszereplője egy öregedő, munkanélkülivé vált, lóhússal kereskedő hentes (Philippe Nahon), aki elkeseredetten keresi megélhetési lehetőségeit. E kutatásban pedig ellene feszül az ország lehetetlen gazdasági helyzete, szörnyű családi közege, valamint a saját magát apránként felemésztő őrült gyűlölete, melyet pontosan e szociális- és gazdasági kontextusba zártság iránt táplál. Egy napon pedig a harag felülemelkedik rajta.