Két film alapján még merész dolog messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a Köbli Norbert író és Szász Attila rendező alkotta szerzőpáros a kosztümös bűnfilmek talaján érzi magát a legnagyobb biztonságban, illetve nem szeret kockáztatni. Tavaly bemutatott túsztörténetükkel, A berni követtel az ’56-os forradalom utáni évekig repültek vissza, hogy egy erősen politikus hangvételű kamaradrámában dolgozzanak fel egy megtörtént, de a valós szcenárió menetét tekintve máig vitatott történelmi eseményt.
Második közös projektjük, a szintén a televízió képernyőjére szánt Félvilág még korábbra, a dualizmus végnapjaira nyúlik vissza, és a századfordulós Bécs dionüszoszi életmódját koppintani próbáló, mulatókkal, abszinttal és egy- vagy többéjszakás kalandokat biztosító cédákkal teli Pestet teszi meg idő- és térbeli síkjának. Miként A berni követ esetében, Szászék ezúttal is valós alapokhoz nyúlnak, sőt, megint egy olyan bűnügyet kezdenek el boncolgatni, amelyet akkoriban ugyan megoldottnak tekintettek a hatóságok, mégis számtalan városi legendának adott kifutási terepet. A Félvilág a város egyik leghírhedtebb kurtizánja, Mágnás Elza meggyilkolásának akkoriban a világsajtót is bejáró sztoriját, pontosabban életének utolsó néhány napját tárja elénk.
