Nemzeti Filmintézet nyolc évtized húsz felejthetetlen magyar vígjátékát teszi ingyenesen elérhetővé online 10 napon át a Magyar Film Napja alkalmából április 30-án. A magyarfilmnapja.hu oldalon május 10-ig elérhető lesz többek között a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, A tanú, a Roncsfilm és a Csinibaba.

Április 30. a magyar film ünnepe 2018 óta, annak emlékére, hogy ezen a tavaszi napon mutatták be az első magyar filmet, a Zsitkovszky Béla rendezésében készült A táncz című alkotást 1901-ben. A Magyar Film Napja rendezvénysorozathoz tavaly már több mint száz saját szervezésű programmal (közös mozizás, beszélgetések, közönségtalálkozók, filmzene koncertek) csatlakoztak a résztvevők – mozik, filmklubok, iskolák, könyvtárak, művelődési központok, szórakozóhelyek, magyar intézetek, konzulátusok és nagykövetségek.

Egy szkeccsfilm akkor igazán jó, ha közben akaratlanul is elfelejtjük, hogy valójában szkeccsfilmet nézünk. A Békeidő esetében ez a kitétel ugyan nem teljesül, azaz egy-két ötlet gyengébb a többinél, a kilógó szálak valahogy mégis jól passzolnak az összképhez. Hajdu Szabolcsék egymáshoz hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódó epizódjai egy jellegzetes hangulatot ragadnak meg, amihez a maguk módján az egyenetlenségeik is hozzátesznek. Az abszolút független finanszírozásban készült és rendhagyó módon bemutatott film az “itt és most” komplex érzésének erős sűrítménye.

A Békeidő nemcsak a konkrétumok szintjén aktuális, hanem mélyebben is képes elkapni valamit az uralkodó közhangulatból. A háttérben folyamatosan visszhangzó propaganda, a tüntetők és rendőrök, a színházi közeg epizódjai egészen közvetlenül, az intimebb kapcsolati és családi mini drámák pedig nyilván áttételesebben kapcsolódnak a valóságunkhoz. Az egyetlen éjszaka alatt játszódó, egy-egy szereplővel vagy helyszínnel egymásba fonódó történetekből valósággal sugárzik a krónikus frusztráció érzése.

A kamaszkor és a felnőttlét határán gyakran kísérti meg az embert az a jellegzetes érzés, hogy pillanatokon belül valami rendkívüli fog történni vele. Újra és újra nekivágunk az éjszakának, ugyanazokkal a haverokkal ugyanott kocsmázunk csak azért, hogy bekövetkezzen végre az a várva várt valami, amiről persze mi magunk sem tudjuk, micsoda. Vízkeleti Dániel rövidfilmje egy ilyen estét sűrít magába, ám itt hajnalra tényleg semmi sem lesz már ugyanaz, mint néhány órával korábban. A Lerepül a hülye fejetek Hartay Csaba azonos című regényének egyik epizódjából íródott és erőteljesen ragadja torkon azt az illékony pillanatot, amikor hirtelen és váratlanul egy picit felnőttebbé váltunk. 

Létay Vera, a Filmvilág alapító főszerkesztője, Balázs Béla-díjas kritikus, dramaturg vasárnap hajnalban, életének 85. évében csendesen távozott ebből a világból. 1961-től munkatársa, szerkesztője, 1979-től 2010-ig főszerkesztője volt a Filmvilág filmművészeti folyóiratnak.

Temetésének nincs kitűzött időpontja, mivel hamvai elhelyezésére végakarata szerint nem temetőben kerül sor.

Emlékét megőrizzük!

Világos és élvezetes stílusban megírt, biztos ítéletű kritikái, főszerkesztői elvei és kreativitása a jövőben is példát adnak a Filmvilág szerzőinek és szerkesztőinek.

A szerkesztőség

Közreműködők: Varga Dénes, Huber Zoltán, Baski Sándor + Huszár András

110 éve, 1910. március 23-án született Kuroszava Akira japán filmrendező. Ha a japán filmművészetet Nyugaton egy névvel kellene azonosítani, akkor alighanem ő lenne az. Olyan híres alkotások fűződnek a nevéhez, mint A vihar kapujában, A hét szamuráj, a Rőtszakállú vagy a Derszu Uzala. A japán történelem mellett bátran merített a nyugati színházi és filmes hagyományokból, valamint Shakespeare-től és Dosztojevszkijtől.

Kuroszava édesapja révén kötődött a szamuráj hagyományokhoz. Bár a szamurájok rendjének kiváltságait a Meidzsi-refom során, az 1870-es években eltörölték, a századforduló utáni Japánban is presztízst jelentett, ha valaki szamurájcsaládból származott. Az édesapa, Isamu Kuroszava egy középiskola igazgatójaként dolgozott (a szamurájok rendjébe tartozók közül sokan vállaltak pozíciót a kiépülő iskolarendszerben). Nyitott volt a nyugati kultúra iránt, és fiát is ebben a szellemben nevelte. Az ifjú hatévesen vett részt egy filmvetítésen, és ettől kezdve összekötötte életét a mozgóképpel. Az első nyilvános vetítést Japánban elég korán, 1897-ben rendezték. Az első filmstúdió a szigetországban 1909-ben alakult meg.