Beválogatták az animációs filmszakma legnevesebb eseménye, az Oscar-kvalifikáló Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyprogramjába Ulrich Gábor Dűne című művét. A különleges, absztrakt thriller hullámzás képzelet és valóság között, melyben a hangok, mint tanúk átmosódnak emlékeken és félálmokon.

Közel 3300 nevezett alkotás közül válogatták be Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész Dűne című rövidfilmjét az animációs filmszakma legnevesebb eseménye, az Oscar-kvalifikáló, 60. Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyprogramjába, a műfaji határokat feszegető filmeket tartalmazó Animáció határok nélkül kategóriába.

Az alkotás a Kecskemétfilm és a Focusfox produkciójában jött létre, producerei Mikulás Ferenc és Muhi András, gyártásvezetője Vécsy Vera. Sound design: Chris Allan.

Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész, művészeti pedagógus. Szerzői filmjeit több mint negyven ország filmfesztiváljai - köztük az annecy, hiroshimai, rio de janeiro-i, kijevi, zágrábi, espinho-i, lipcsei - válogatták be versenyprogramjukba. Munkáiból Európa számos országában volt képzőművészeti tárlata, alkotásai megtalálhatók külföldi és hazai gyűjteményekben. Több felsőoktatási intézményben volt meghívott előadó, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanít.

A 60. Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivált idén áprilisban online rendezik meg.

Április 23-án a Vimeón debütál Hajdu Szabolcs új nagyjátékfilmje, a Békeidő. A járványhelyzet és a mozik kényszerű bezárása miatt döntöttek úgy az alkotók, hogy online platformon forgalmazzák a nemrégiben elkészült alkotást.

A Békeidő egy speciális oktatási projekt keretein belül valósult meg a Látókép-Production és a kolozsvári Filmtett Egyesület együttműködésében. A stáb és a színészek egy része nagy tapasztalattal rendelkező filmes szakemberekből állt, akiknek vezetésével romániai és magyarországi filmiskolák diákjai tapasztalatot szerezhettek egy nagyjátékfilm elkészítésében. „Az elmúlt évek során több alkalommal is vezettünk színész és rendező csoportot Török-Illyés Orsolyával, az erdélyi Filmtett Egyesület által szerveztett filmes táborban. Hagyományosan, a tábor 10 napja alatt rövidfilmek készülnek, és lényegében az összes filmes részleg képviselteti magát a színészektől a hangmérnökökön keresztül a gyártásvezetőig. A csoportokat tapasztalt filmes szakemberek vezetik. A legutóbbi alkalommal úgy döntöttünk, hogy kilépünk a tábor keretei közül, és létrehozunk egy egész estés játékfilmet a táborban résztvevő fiatalok közreműködésével. A cél az volt, hogy a tanulni és továbblépni vágyó fiatalok éles helyzetben is kipróbálhassák magukat. A jeleneteket eredetileg színészi gyakorlatoknak szántam, és célzottan a színészekre írtam. A későbbiekben, amikor felmerült a játékfilm ötlete, ezeket a jeleneteket kibővítettem, összefűztem, és a személyes aktualitásokon túl olyan motívumok is bekerültek, amelyek az elmúlt években a közvéleményt erősen foglalkoztatták, és heves társadalmi vitákat generáltak” – nyilatkozta Hajdu Szabolcs rendező.

Kérjük mindazokat a kedves olvasókat és filmeseket, akiknek fontos, hogy ne vesszen el az egyetlen megmaradt magyar filmművészeti folyóirat, adójuk 1%-val segítsék a Filmvilágot.

FILMVILÁG ALAPÍTVÁNY
19019037-2-41 

A hazai filmtámogatási rendszerben a Nemzeti Filmintézet (NFI) első alkalommal írt ki pályázatot „maradandó kulturális értéket képviselő, magas színvonalú televíziósorozatok” támogatására, amelyre április végéig lehet jelentkezni.  

A négyszakaszos pályázatra 3-8 részes, epizódonként 36-48 perc hosszúságú tévésorozatok koncepciójával (storyline) jelentkezhetnek az alkotók április végéig. A konzultációt követően a beérkezett pályázatokat előbb bírálóbizottság értékeli, majd a pályázatok a Televíziós Döntőbizottság elé kerülnek. A szakmai grémium a sorozatkoncepciók, forgatókönyvek fejlesztésére legfeljebb 8 millió forint támogatást ítélhet meg. Az alkotóműhelyek a fejlesztési szakasz lezártát és a forgatókönyvek elfogadását követően pályázhatnak gyártási támogatásra történelmi, zenés, ifjúsági, dráma, vígjáték, krimi, thriller, családi, kaland, illetve fantasy/sci-fi műfajú sorozatok elfogadott forgatókönyveivel. 

Az NFI korábban már meghirdette a dokumentum-, az ismeretterjesztő-, az animáció-, a tévé- és a kisjátékfilmes pályázati eljárásokat, melyek feldolgozása és értékelése is folyamatos .A pályázati kiírások elérhetők az NFI honlapján. 

Mint számtalan produkcióé, úgy az HBO Maxre (az HBO új streamingplatformjára) tervezett sorozat, a Tokió Vice munkálatai is állnak. A stáb csupán 6 napot forgatott Japánban március első felében, mielőtt a COVID-19 térdre kényszerítette a világot, ezért a kényszerszünetet ildomos a forrásanyag elemzésére használni. A pilotot dirigáló Michael Mann-nél - még ha már ő sem a régi - jó kezekben van az anyag, a 10 részes bűndrámaszéria további epizódjait Destin Daniel Cretton (Átmeneti állomás) kapja, Jake Adelstein 2009-es true crime-könyvét J.T. Rogers színműíró alkalmazza képernyőre, a főszerepet a Baby Driverből ismert Ansel Elgort játssza. Szebb névsor a 2014-esnél, amikor a Rihanna-klipeket rendező Anthony Mandler dédelgette volna az anyagot az Adelsteint játszó Daniel Radcliffe-fel.

De ki ez a már kétszer is emlegetett Adelstein? Az úriember 1993 és 2005 között bűnügyi riporterként (plusz az egyetlen amerikaiként) dolgozott a legnagyobb példányszámban eladott konzervatív japán napilap, a Yomiuri Shinbun szerkesztőségében, ahol rendőrségi kapcsolatokra tett szert, voltak örömei és bánatai, angoltanárként, masszőrként és hostként (a hostess férfi megfelelője) vágott zsebre némi mellékest, a Miami Vice és a Ridley Scott-féle Fekete eső modorában szippantotta be a japán kultúra többnyire bűzös levegőjét, hogy aztán a fejére kitűzött vérdíjjal csapjon le a helyi szervezett bűnözésre. Jakuzatablójának legnagyobb erénye, hogy Adelstein nemcsak zseniális oknyomozó újságíró, hanem príma mesélő is, így a newspaper noir (A nagy karnevál, A siker édes illata) címkéjű Tokió Vice egyensúlyra lel a higgadt tudósítóhangnem és az olvasmányos, a tényeket fordulatos police procedurallé alakító elbeszélői stílus között.

Eddig több mint 2 millió látogatót vonzott a Nemzeti Filmintézet (NFI) Online Filmklasszikusok programja, amellyel az intézmény a koronavírus miatt bevezetett digitális oktatáshoz és az otthon maradni kényszerülők tartalmas szórakozásához kíván hozzájárulni. Az NFI Filmarchívum 90 irodalmi adaptációt, történelmi, ifjúsági, rajz-, mese- és dokumentumfilmet tett ingyenesen elérhetővé online március 21-től. A legnépszerűbbnek a gyermek és ifjúsági filmek bizonyultak, de kedveltek voltak a kötelező olvasmányok filmváltozatai, a történelemoktatáshoz kapcsolódó játékfilmek és a Filmhíradók 100 éve sorozat is. 

A nézettségi listát Dargay Attila rajzfilmjei, A három nyúl és a Vuk mellett olyan ifjúsági közönségkedvencek vezetik, mint az Égigérő fű vagy a Keménykalap és krumpliorr. Különösen nagy volt az érdeklődés az irodalmi klasszikusok, kötelező olvasmányok filmváltozatai iránt is, 10-15 ezres nézettség körül jár az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, de sokan kattintottak a ritkábban látható irodalmi adaptációkra is, mint A beszélő köntös, a Bogáncs, A Pendragon legenda, vagy a Tanár úr kérem. 

Film és politika. Első hallása meghökkentőnek tűnhet a gondolat, hogy a filmművészetnek szerepe lehet a politika formálásában. Amennyiben a politikát leszűkítjük a szűk értelemben vett politikai berendezkedésre, a közjogi intézményekre, abban az esetben valóban értelmetlennek tűnhet az elmélkedés a film és a politika kapcsolatáról. Ám ebben az iratban a politika alatt nem az intézményeket értjük, nem is egyszerűen a politika olyan meghatározását, amely a „politics” (a politikai verseny) jegyében értelmezi a fogalmat, hanem a politikát úgy tekintjük az eredeti arisztotelészi értelmezésben, mint a közügyek gyakorlását. Minden politika csak közösségben létezhet. Ezért elsősorban abból a szempontból vizsgálom a filmeket, hogyan járulnak hozzá a demokratikus politikai közösségek kialakulásához. Ezt a nézőpontot néhány kiválasztott európai ország filmművészetén keresztül mutatom be a 20. században, különböző demokratizálódási folyamatokhoz kapcsolódóan.