Franciaország Oscarra jelölt filmje, a Nyomorultak az iszonyattól súlyos, gyomorszorító mestermű. 

A világ gyorsan, a mozi lassan változik. A hollywoodi filmipar olyan nehézkesen döcög, mint egy páncélozott jármű, hogy mind intézményileg, mind a filmek tartalmában meghaladja azt a százéves alapállapotot, hogy fehér, jómódú, heteroszexuális férfiak mesélnek fehér, jómódú, heteroszexuális férfiakról, és noha a feketére festett arcú fehér színészek, a „blackface” korát már réges-régen sikerült meghaladni, azért a fehér egyiptomi istenek, a fehér animeszereplők és a kulturális kisajátítás különféle formái még ma is állandó beszédtémát jelentenek.

Noha a téma összetett, a válaszok korántsem egyértelműek (biztosan probléma, ha egy nem „érintett” alkotó beszél valamilyen társadalmi csoport problémáiról?), és találkozni a ló túlfelére átesett kritikákkal is, az mindenesetre egészen biztosan jót tesz a filmművészetnek, ha megjelennek az olyan filmek, mint a Nyomorultak. Ez a film olyan távol áll a kulturális kisajátítás bármilyen formájától, amennyire az csak elképzelhető: társíró-rendezője, Ladj Ly a legsajátabb közegéről, e közeg problémáiról, társadalmi helyzetéről beszél. A mali születésű, fekete rendező maga is Montfermeilben, Párizs egyik zűrös elővárosában nőtt fel, a film kulcsjelenetét abban a lakótelepi épületben forgatta, ahol felnőtt, saját ismerőseit kérte fel a tömegjelenetekben szereplésre. És ami ennél fontosabb: amikor nem filmet készít, ugyanazokat a konfliktusokat éli ő maga is, amelyeket a film ábrázol: egyfajta önkéntes civil megfigyelőként rögzíti, majd közzéteszi a szerinte túl brutális rendőri intézkedéseket, és ha úgy diktálja az igazságérzete, össze is csap velük; például amikor egy tűzesetben meghalt egy csecsemő, olyannyira nekiment a rendőröknek, hogy azért jogerősen el is ítélték. (Éveket ült börtönben is, de nem társadalmi igazságtétel miatt: egy barátjának segített az erdőbe rángatni és összeverni egy férfit, akinek házasságon kívüli viszonya volt a barát húgával.)

Május 8. és 15. között az 5+1 filmes akció keretében a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE) újra díjnyertes dokukat tesz közzé. Ezúttal A létezés eufóriája, A monostor gyermekei, az Ütős csajok, a Cooking History, a Besence Open és a Szél viszi érhető el egy hétig ingyenesen Magyarországon. A szakmai szervezet online akadémiát és külföldről elérhető állandó videótárat is elindít.

Az idén januárban megalakult Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete egyik kiemelt céljaként a dokumentumfilm műfajának népszerűsítését tűzte ki. A szakmai szervezet február eleji online filmes akciója keretében öt többszörösen díjnyertes, egészestés dokumentumfilmet és egy rövidfilmet (Gettó Balboa, Könnyű leckék, Nagyi projekt, Puskás Hungary, Drifter, Mignon) tett ingyenesen elérhetővé az egyesület honlapján. A filmeket több mint ötvenezren látták az akció ideje alatt.

A Nemzeti Filmintézet Filmszakmai Döntőbizottsága 14 pályázat támogatásáról döntött, a megítélt támogatások számos szakembernek adnak megbízást a következő időszakra. 

Az Eltörölni Frankot című történelmi filmdráma gyártását 434 millió forinttal támogatja a Filmszakmai Döntőbizottság. Fabricius Gábor első mozifilmjének főhőse Frank, 1983-ban a vasfüggöny mögött egy underground zenekar karizmatikus frontembere, aki nem tud beilleszkedni a szocializmus orwelli csendjébe, képtelen tartani a száját. Politikai pszichiátriára kerül, ahol a rendszer ellenségeit próbálják elhallgattatni - súlyos trip veszi kezdetét, amely a társadalom sorsdöntő dilemmáira keresi a választ. Az Eltörölni Frankot forgatókönyve, mely elsőként állítja a középpontba a politikai pszichiátria intézményét, a közelmúltban széleskörű nemzetközi elismerésekben részesült, rangos díjjakkal jutalmazták, többek között Karlovy Varyban, részt vett a tallinni és a szarajevói filmfesztiválok szakmai fórumain. A készülő film producere Dér Tamás, operatőre Dobos Tamás, vágója Tuza-Ritter Bernadett. A hangért Zányi Tamás, a jelmezekért Szűcs Edit felel, a rendező konzulense Gazdag Gyula. A hat hetes forgatás a tervek szerint júliusban kezdődik. 

A Cirko-Gejzír mozi üzemeltetői a koronavírus-karantén második hónapjában átfogó kérdőívvel mérték fel a moziba járó közönség igényeit. A kérdőívet még mindig ki lehet tölteni. Pár nap alatt több mint ezer fő válaszolt a feltett kérdésekre: a kitöltők közel 65%-a azt felelte, hogy az újranyitás után biztosan járna moziba, közel 25%-uk pedig bizonyos feltételek teljesülésétől függően ülne be újra a nagy vászon elé.  

A kérdőívet kitöltő nézők közül többen jelezték, hogy szívesen segítenék kedvenc mozijuk újranyitását anyagi felajánlással is, ezért a Cirko-Gejzír elindította adományoldalát, ahol  akár egy mozijegy árával, de nagyobb adománnyal is támogatható a mozi fennmaradása, újranyitása.  

MAGYAR MŰHELY
Jancsó rendszerváltás-trilógiája allegóriaként mutatja be a politikai változásokat, különös tekintettel – akárcsak 1989 előtti filmjeinél – az ádáz hatalmi harcokra: a szereplők nem személyiségek, hanem szimbolikus figurák, az egymásnak feszülő ideológiák megtestesítői.

P. Szabó Dénes: A viszály magvai (Jancsó-filmek a rendszerváltásról)
Kormos Balázs: Négy fal között (Panelkapcsolat / Ernelláék Farkaséknál)  
Kelecsényi László: Barátságos kapcsolatok (Beszélgetés Szekfü Andrással)  

SZLÁVOK ÉS MAGYAROK

Szíjártó Imre: Magyar hangja (Magyar-orosz filmszótár)  
Forgács Iván: Találkoztunk déli szlávokkal is (Magyar – szerb/horvát/bolgár filmszótár)  
Szász Csongor: Tabutörténetek és kórképírók (Vajdasági magyar filmszociográfiák)  

A ZSÁNER MESTEREI
A giallo és a misztikus horror olasz mesterének látomásai a grand guignol vérszomját az opera stilizáltságával ötvözik. Néhány filmjében ő maga a láthatatlan mesélő is, szavai nyomán nyílik meg Pandora szelencéje, hogy válogatott borzalmak zúduljanak nézőkre és szereplőkre egyaránt.

Varga Zoltán: Fekete kesztyűs kézzel (Dario Argento-portré – 1. rész) 
Huber Zoltán: Florida, narancsok, kemény arcok (Charles Willeford adaptációk)
Fekete Tamás: Hajtóvadászat nácikra (David Weil: Vadászok)  

KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
Szabó G. Ádám: Egy nemzet hanyatlása és felemelkedése (Jason Aaron: Scalped; John Lewis – Andrew Aydin: March)  

ÚJ RAJ
A Vademberek hajszája (2016) sikere után az új-zélandi Taika Waititi elkészíthette a korábban nem túl nagy rajongótáborral rendelkező Thor-filmsorozat folytatását, a Thor: Ragnarököt (2017). A Jojo nyuszi (2019) a bizonyíték, hogy sztárrendezőként is megőrizte fekete humorát és szolidaritását.

Benke Attila: Hétköznapi antihősök (Taika Waititi)  

FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Hatalmak és sorstragédiák (Berlin)  
Pazár Sarolta: Természeti erők (Észt filmhét)  

FILMEMLÉKEZET
Geréb Anna: Két elszalasztott filmszerep (Gaál Franciska)  

TELEVÍZIÓ
Kránicz Bence: Hozott lelkek (Tasnádi István: Egy másik életben)  
Baski Sándor: A szex és a város (George Pelacanos – David Simon: Fülledt utcák)  

STREAMLINE MOZI
Huber Zoltán: Szex, szerelem, gyengédség (Lauri Nunn: Szexoktatás)  
Árva Márton: Tápláléklánc (Galder Gaztelu-Urrutia: A platform)  

KRITIKA
Pauló-Varga Ákos: A bűnös pásztor (Jan Komasa: Corpus Christi)  
László Ferenc: A Kodály-paradoxon (Petrovics Eszter: A mi Kodályunk)  

A címlapon: Kocsis Ágnes: Éden (Lana Barić)

Kiválasztotta a szakmai zsűri a Nemzeti Filmintézet fiatal alkotókat támogató Inkubátor Programjának nyerteseit: Baranyi Benő, Csoma Sándor, Miklós Ádám, Moldovai Katalin és Szabó Mátyás készítheti el első mozifilmjét. A 2015-ben indított kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók bemutatkozásának elősegítése. Az öt nyertes film gyártására a játékfilmekhez 67 millió, a dokumentumfilmhez 24 millió forintig nyújt támogatást az Inkubátor Program. 

A zsűrit Böszörményi Gábor filmforgalmazási szakember, Deák Kristóf Oscar-díjas rendező, Horváth Márta filmvásárló, -szerkesztő, Köbli Norbert forgatókönyvíró és Krigler Gábor kreatív producer alkotta. 

Az Inkubátor Program 5.0 nyertesei: