Kósa Ferenc filmje sokak véleménye szerint a magyar filmművészet egyik csúcspontja. A Tízezer nap (1965, bemutató: 1967) kétségkívül kanonikus mű, amely több szempontból is kitüntetett helyet foglal el a hatvanas évek magyar filmtörténetében. Egyrészt a korszak meghatározó trendjét jelentő közelmúlt-filmek reprezentatív darabja (többek között a Párbeszéd, a Hideg napok, a Húsz óra, a Zöldár, a Keresztelő, az Apa és a Földobott kő mellett), egyszóval azon filmek sorába tartozik, amelyek a Kádár-korszak konszolidációs periódusából és perspektívájából tekintenek vissza a megelőző évtizedekre, és értelmezik azt az egyéni és családtörténetek és a közösség történelmének tükrében.

Másrészt, a fenti irányzaton belül, a Tízezer nap a magyar falu és a hagyományos magyar paraszti élet átalakulásának panorámáját kínálja egy alföldi település és két család három évtizedet átfogó történetén keresztül.

Harmadrészt a Tízezer nap a korszak cenzúrapolitikájának és alkotói stratégiáinak megértése szempontjából is kulcsfontosságú alkotás, amelynek készítéstörténete a tűrés–támogatás–tiltás logikájának, de inkább egymást átfedő regisztereinek jellemző példája. (A film alapötletét a kultúrpolitika támogatta, a kész filmet, részben 1956 forradalomként való említése miatt, két évre dobozba zárta, parkolópályára helyezte; majd bizonyos kompromisszumok után, illetve a kultúrpolitikai klíma változása után, megtűrte és úgy a külföldi, mint a hazai bemutatását engedélyezte. A DVD-kiadás egyik extrája egy interjú a rendezővel, amelyben saját emlékei alapján meséli el a film cenzúratörténetét és 1967-es cannes-i sikersztoriját.)

A Tízezer nap tehát harminc évet átfogva, az 1930-as évektől az 1960-as évekig követi két férfi, a családjuk, a falu és a magyar parasztság sorsát. A történelmi kataklizmák és fordulópontok (világháború, földosztás, téeszesítés, magyar sztálinizmus, 1956, majd a korai Kádár-korszak) az egyéni sorsok drámáinak mozgatói, a személyes történetek szétválaszthatatlanul kapcsolódnak a közösség történelmébe. A két főhőst a történelemhez és a változásokhoz fűződő viszonya különbözteti meg: Széles István a hagyományos paraszti élet, értékrend és szemlélet képviselője, míg Bánó Fülöp elkötelezett kommunistaként a forradalmi változtatás révén akar a humanista jövőbe eljutni. A politika ezért időről-időre szembeállítja a két gyermekkori barátot, miközben elvileg mindketten olyan világért küzdenek, amelyben az emberek lesznek a fontosak, és nem a dolgok.

A Kósa–Sára–Csoóri alkotóhármas által fémjelzett Tízezer nap egyfelől a kollektív filmkészítésnek és a bartóki–kodályi gyűjtőmódszer filmes variációjának példája, másfelől erőteljes folklorisztikus, artisztikus stilizáció jellemzi. Természetesség és organikusság, illetve kitaláltság és „megcsináltság”. A kihagyásos, balladisztikus–epikus elbeszélőszerkezet, a geometrikus kompozíciókban dúskáló pazar totálképek, az emelten irodalmias–stilizált párbeszédek, illetve a paraszti közelmúlt drámái és anekdotikus történetei a film építkezésének és formájának valóság, földközeliség és elvont, szimbólumteremtő stilizáció végletei között mozgó dinamikáját érzékeltetik.

Varga Balázs
Filmvilág 2014/5.

1965-1967. Rendezte: Kósa Ferenc. Írta: Csoóri Sándor, Gyöngyössy Imre, Kósa Ferenc. Kép: Sára Sándor. Zene: Szöllősy András. Szereplők: Molnár Tibor (Széles István), Koltai János (Bánó Fülöp), Kozák András (ifj. Széles István), Görbe János (Bócza József),  Bürös Gyöngyi (Juli), Rajz János (Balogh), Nyers László (Csere Mihály), Haumann Péter (A rendőr), DVD forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.