REPCSIK – A MENTŐALAKULAT – A Disney nem viccel: egy évvel a Repcsik első részének bemutatója után már itt is a folytatás.

A MEGTISZTULÁS ÉJSZAKÁJA – ANARCHIA – Amerikábanévente egyetlen napon, 12 órán át szabad a gyilkolás és minden egyéb bűn. Erre a koncepcióra épült A bűn éjszakája, és most itt a folytatás az előző részt is jegyző James DeMonaco író-rendezőtől. [előzetes]

A HÁZMESTER – A francia Pierre Salvadori korábbi filmjeinél (Mosás, vágás, ámítás, Csak ön után) komorabb, de komikumtól azért nem mentes történethez nyúlt: filmjének egy kiégett, kiöregedett rocksztár a főszereplője (Gustave de Kervern), aki a depressziója elől egy párizsi társasház házmesteri munkájáig menekül. A film másik főszereplőjét, a kényszerképzetekkel küzdő közös képviselőt Catherine Deneuve alakítja. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság, kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik (…) de azért a film keserű alaptónusát helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol a sok borúért. (Kovács Kata kritikája az augusztusi Filmvilágban lesz olvasható.)

A MAJMOK BOLYGÓJA – FORRADALOM – A rebootolt (pontosabban: előzmény-) trilógia első része úgy ért véget, hogy az öntudatra ébredt majomsereg ledobta a rabigát és bevetette magát az erdőbe. A Matt Reeves (Cloverfield) által jegyzett folytatásban a Caesar nevű főmajom vezette emberszabásúak megkezdték saját civilizációjuk alapjainak lerakását. A konfliktus a majomvírust túlélő kétlábúakkal természetesen: elkerülhetetlen. [előzetes]

A blog kritikusa szerint: A Rupert Wyatt rendezte első felvonás minden szempontból a tisztességes, de nem kiemelkedő blockbusterek népes táborát gyarapította. A történet dramaturgiájából adódóan A majmok bolygója: Lázadásban még az emberek játszották a főszerepet, a felvonultatott karakterek azonban csak mérsékelten voltak érdekesek. A folytatásban már komplexebb figurákkal találkozhatunk, mind a majmok, mind az emberek frakciójában, előbbiek ráadásul már valóban egyenrangú felekként lépnek fel utóbbiakkal szemben. A forgatókönyv mindent megtesz, hogy árnyalt karaktereket teremtsen, ez többnyire sikerül is – a motion capture és CGI segítségével megkreált majompofák játéka maximálisan hiteles –, ennek ellenére a történet semmilyen meglepetést, váratlan fordulatot nem tartogat, ami a produkció élvezeti értékét némileg azért csökkenti. A finálébeli akciójelenetekre ellenben semmilyen panaszunk nem lehet, Reeves rendezőnek ráadásul még azt is sikerül elérnie, hogy a lóháton nyargaló, fegyvert lóbáló majmok látványa egy pillanatra se tűnjön röhejesnek. (Baski Sándor)

RÓMA KÖRÜL – Gianfranco Rosi Velencében Arany Oroszlánnal díjazott „kreatív dokumentumfilmje” a Róma körgyűrűjének közelében élő emberekről. „Megannyi életforma, sors és a mindennapok eseményei rajzolódnak ki előttünk. Mindenféle társadalmi réteg képviselteti magát a filmben, a megrögzött pálmakutatótól a bártáncosnőig. A szereplők életébe csak néhány percre nyerünk betekintést, mégis komplex karakterek válnak belőlük a film végére, miközben elénk tárul Róma turistalátványosságokon túli oldala.” [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Illene, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező. (Baski Sándor kritikája az augusztusi Filmvilágban lesz olvasható.)

A PAP GYERMEKEI – Vinko Brešan nagysikerű vígjátékában egy kis horvát sziget közösségének népszaporulatát a helyi pap úgy próbálja meg fellendíteni, hogy az összes boltban kapható óvszert kilyukasztatja. A következmények természetesen: nem vártak.

A Filmvilág kritikusa szerint: Vinko Brešan sokadik, hasonló témára variált opusa az új évszázad legnépszerűbb horvát filmje lett saját hazájában, ami nem is annyira A pap gyermekei önértékéről, mint a megtépázott hazai filmgyártás aktuális helyzetéről állít érdemlegeset. (Margitházi Beja kritikája a júliusi Filmvilágban olvasható.)