Tegnap este elrajtolt a Szemrevaló Filmfesztivál, azaz az elmúlt év legjobb német, osztrák és svájci filmjeinek vetítése. A választást megkönnyítendő az alábbiakban bemutatunk egy szigorúan szubjektív, 5 (pontosabban 4+3) tételből álló toplistát, rajta a fesztivál talán legerősebb filmjeivel. (A vetítések helyszíne a Művész mozi és az Örökmozgó Filmmúzeum, a filmek magyar hangalámondással és angol felirattal láthatóak, a jegyek egységesen 800 forintba kerülnek.)

5. Soldate Jeannette

Miről szól? ­- A Bécsben, luxuskörülmények közt élő Fannit kilakoltatják nagypolgári lakásából. Kiveszi összes pénzét a bankból, és nekiindul az Alpoknak. Munkát vállal egy családi gazdaságban, ahol megismerkedik többek közt Annával, egy fiatal lánnyal, aki reggeltől estig robotol, miközben férje válogatott módszerekkel alázza meg. Fanni úgy dönt, szárnyai alá veszi az elnyomott és kihasznált nőt.

Miért ajánljuk? – Az osztrák Daniel Hoesl elsőfilmje nem egy szokványos emancipációs történet, mivel a rendező messziről elkerüli a didaxist. Sőt: még azt sem igazán árulja el a nézőnek, hogy főhőse, Fanni, miért teszi azt, amit tesz. Mindez helyenként frusztráló is lehet, de a Soldate Jeannette-et pont az enigmatikussága teszi izgalmassá, Hoesl ráadásul olyan remek beállításokkal és képekkel mesél, hogy akkor is élvezet nézni a filmet, ha nem is tudjuk pontosan, mit látunk.

4. Napok ragyogása

Miről szól?– A kiöregedett cirkuszi artista, Walter felkeresi soha nem látott unokaöccsét, a színpadi színészként dolgozó Philippet. A férfi rendezni szeretné viszonyát a testvérével – Philipp apjával –, aki azonban nem kíváncsi a család fekete bárányára. Philip ellenben szívesen látja, először meghívja őt új bemutatója főpróbájára, később pedig megengedi, hogy beköltözzön hozzá.

Miért ajánljuk? – A Tizza Covi - Rainer Frimmel rendezőpáros különleges, nehezen behatárolható filmeket készít: önmagukat játszó színészeket helyeznek fiktív szituációkba, akik szabadon improvizálhatnak. A Napok ragyogásában sem a történet az igazán érdekes, hanem a két főszereplő összjátéka, akik jóval többet nyújtanak önmagukból annál, mint ami egy „közönséges” filmszínésztől általában elvárható. 

3. Nefelejcs

Miről szól? – David Sieveking dokumentumfilmes hazalátogat a szüleihez, hogy kivegye részét Alzheimer kórós anyja ápolásából, és nem mellesleg rögzítse kamerájával a leépülését. 

Miért ajánljuk? – A Michael Moore-hoz hasonlóan saját magát fókuszba helyező Sieveking produkciója első blikkre nem tűnik egy szimpatikus vállalkozásnak, épp ellenkezőleg: az első negyedóra nem cáfolja azt az előítéletünket, hogy etikátlan és hatásvadász filmet fogunk látni. A rendező azonban nem elégszik meg azzal, hogy dokumentálja anyja betegségét, elkezdi feltárni szülei múltját, akikről kiderül, hogy fiatalon, az ellenkultúra idején izgalmakban bővelkedő életet éltek, és a kapcsolatuk sem volt éppen rendhagyó. A Nefelejcs bravúrja, hogy szép lassan, észrevétlenül válik egyre személyesebbé, hitelesebbé és megrázóbbá.

2. Oh Boy

Miről szól? – A Berlinben élő, 27 éves Niko egyetlen napját követhetjük. A fiú két éve abbahagyta a jogi egyetemet (szüleivel ezt nem tudatta, hogy továbbra is felvehesse a „zsebpénzét”), azóta csak sodródik. A nap folyamán egyik csapás éri a másik után, szakít a barátnőjével, elveszíti a jogosítványát, lenullázódik a bankkártyája és még meg is verik.

Miért ajánljuk? – Ole Gerster bemutatkozó rendezése a 2012-es Német Filmdíj minden fontos kategóriáját elnyerte – megérdemelten. Az Oh Boy legfőbb attribútuma, hogy jó nézni. A melankolikus hangulatot árasztó fekete-fehér városképek, és a laza, jazzes kísérőzene olyan elődöket idéznek meg, mint a korai Jim Jarmusch és Woody Allen, a berlini hipszter és egyéb urbánus szubkultúrákat pedig hasonlóan fanyar humorral veszi célba a film, mint amilyennel Loius C.K. él Louie című sorozatában egy óceánnal arrébb, New Yorkban.

1. Paradicsom-trilógia

Miről szól? – A Paradise: Love-ban Teresa, egy középkorú osztrák asszony kenyai kalandjait követhetjük, aki szexturistaként érkezik az országba. A hit paradicsomának testvére, Anna a főszereplője, aki hétköznapi gondjai elől Jézushoz menekül, míg A remény paradicsomában Teresa kamaszlánya, Melanie egy fogyókúrás táborban vesz részt, ahol beleszeret egy negyven évvel idősebb férfibe.

Miért ajánljuk? – „Az osztrák film fenegyerekének” eposzi jelzőjét büszkén viselő Ulrich Seidl páratlan mesterhármast produkált: gyors egymásutánban három filmet is bemutatott, és nem is akárhol. A Paradise: Love a Cannes-i Filmfesztivál, A hit paradicsoma Velence, A remény paradicsoma pedig a Berlinale versenyprogramjában debütált. A három film valójában egyetlen hatórás produkciónak készült, és ugyan a nézők tűrőképességére való tekintettel Seidl végül külön-külön mutatta be őket, tematikailag mégis összetartoznak. Mindhárom a hiába kergetett vágyról szól, a szokott, naturális alakításokra építő Seidl-stílusban, hol több, hol kevesebb cinizmussal és humorral.  

A Szemrevaló Fesztivál filmjeiről bővebben a Filmvilág szeptemberi számában lehet olvasni. Ulrich Seidl trilógiájáról augusztusi számunkban jelent meg kritika, a rendezővel készült interjú pedig a hamarosan megjelenő októberi számban található meg.