13. alkalommal tűntek fel a Friss Hús plakátjai a metróban, szlogenjei magától értetődően a rövidséget, tömörséget emelik ki.
S mert a 13 jó szám: 2024 őszétől a Friss Hús is tagja az Oscar-kvalifikáló fesztiválok elit klubjának. Az Amerikai Filmakadémia szabályzata szerint akkor nevezhető Oscarra (élőszereplős, animációs vagy dokumentum) rövidfilm, ha az elkészültét követő két éven belül elnyeri az egyik nevezésre jogosító fesztivál adott díját. Az idei évtől a Friss Hús két magyar versenykategóriában - a legjobb élőszereplős, illetve animációs film - díjával jutalmazott rövidfilm alkotói, ha úgy tetszik, meglehetősen sokat spórolnak, hiszen nem kell a kvalifikáció költségesebb módját, a meghatározott mozikban történő nyilvános vetítést választaniuk.
A fesztivál szakmai programjai közül tematikailag a legizgalmasabbnak az AI és a szerzői jog kérdéseit tárgyaló rendezvény, filmszakmailag pedig Kovács András Bálint a filmeket snittenként elemző előadása ígérkezik. Utóbbi olyan kérdésekre kínál válaszokat, milyen dramaturgiai következményekkel jár a gyakorlatban az, hogy a rövidfilm nem mini nagyjátékfilm.
Ajánlónkban az Oscar-nomináló kategóriák esélyesnek tartott alkotásait vesszük sorra.
Animációk
- Kutyafül / Dog Ear (Vácz Péter, 21 perc)
Finomra hangolva, nagyon érzékenyen nyúl a magukra maradt kis- (és nagyobb) kamaszokat nyomasztó fájdalmas problémákhoz. Ahogy a pályakezdő nagy siker, a papír-és bábanimáció eszközeit vegyítő Nyuszi és Őz (2013, a linken látható a teljes film), úgy ez az mostani, a klasszikus rajzanimáció jegyeit mutató munka is feltehetően saját élményekből fejlődött filmmé. A hátán hatalmas csellóval szomorúan hazabandukoló Bercit annyira lefoglalják a gondjai, hogy majdnem elüti a troli. A lepukkant, rendetlen, nyomasztóan üres lakás torokszorító hangulatát a kisfiú a csupa szeretet Tasli kutya „rendre szoktatásával”, azaz megalázásával és lenyomásával próbálja eloszlatni. A kutya jó ideig tűri, hogy úgy bánjanak vele, mint egy rossz gyerekkel (szomorú áthallás), de aztán megvívja a maga harcát. Nemcsak történetében, de animációs technikájában is a mezőny egyik legkiérleltebb alkotása, zene- (Konsiczky Dávid) és és zörejhasználata (Lukács Péter Benjamin) pedig épp olyan finom és érzékeny, mint maga a film. Nem tévedünk talán, ha azt gondoljuk, hogy a lakásba berontó Tasli perspektívája emlékeztet arra, ahogyan A légy (Rofusz Ferenc, 1980, az első magyar Oscar) látta a világot. Jó ómen az is, hogy a Kutyafült beválogatták a rangos Annecy-i animációs feszt versenyprogramjába.
- Az utolsó dobás (Tőkés Anna, 11 perc)
A Friss Hús pitchen is szerepelt rövidfilm ugyancsak versenybe került Annecy-ban, a diplomafilmes szekcióban. Mostanra tekintélyes fesztiválkarriert tudhat magáénak, egyebek között MOME rektori különdíjban is részesült. Angol címe (The Last Drop) direktebb: a ritmikus sportgimnasztika látványa tökéletes, a résztvevők azonban óriási árat fizetnek teljesítményükért. Tőkés Anna tizenkét évig volt tagja a ritmikus sportgimnasztika-válogatottnak, belülről, hitelesen építi föl a bántalmazás-teljesítménykényszer-öngyűlölet-kimutatott harag körforgást.
- Nárcisz és Echo (Goretity Franciska, 6 perc)
A kiemelkedően jó hangkulisszájú (hang: Máthé Kata, zene: Papp Mádava) báb- és papíranimáció klasszikus szituációt mutat: a lány modellt ül a festőnek, s csak a vásznon látja szépnek magát. Kettejük cívódása korántsem egyenrangú felek összecsapásait mutatja, a lánynak például tilos tortát enni, nehogy elhízzon. A 6 perc tétje: ki lehet-e lépni a mitológiai szerepek meghatározta egyenlőtlen viszonyból.
- Where Blue Meets Red (Patrovits Tamás, 4 perc)
Maga a vegytiszta animáció: formajáték zenére rendkívül aprólékos stop-motion technikával. Patrovits több tucat risográfiát készített, s mozgatott meg kockáról kockára a hangeffektek és Barabás Lőrinc jazztrombitás zenéjének ritmusára. Nehezített pályán, a concept art jegyében, azaz digitális korrigálás nélkül.
- Üvegház (rendező: Sárdi Katalin, 8 perc)
A neonrózsaszín-kék-lila és egyen-elektromos zene (Koczák Péter) jellemezte 3D animáció elsősorban irodalmi alapja, Veres Attila: A présházban című novellája miatt érdemel figyelmet. A forgatókönyvíróként is ismert Veres (Hunyadi, Átjáróház) korosztálya érzéseit javarészt horror-fantasztikumba csomagolja. Sikerrel: 2023-ban a magyar szerzők közül elsőként jelölték Bram Stoker-díjra The Black Maybe című novelláskötetét. Neon Glasshouse főcím után egy fiatal neonnő lestoppolja a beszédes PRDCTN rendszámmal közlekedő neonfiút (természetesen egyikük sem köti be magát), s pornó(?)forgatásra hajtanak egy másik dimenzióba (?), de a film azért Panavision kamerával forog. A novella ezen animációs megvalósulása nem pornóoldal, hanem a szexipar vs sisterhood jegyében az idősebb nő és a fiatal neonlány „hatalomátvétel”-ét és nagylelkűségét (?) mutatja. Ha jól értelmezzük a látottakat a novella alapján, akkor annak némileg ellent is mond.
A játékfilmek szinte mindegyike a fiatalok meneküléséről tudósít. Bulizás, drog, emigráció, párkapcsolatok nehezítése, mind-mind a rossz közérzetet tükrözi. Szinte valamennyire jellemző a jó érzékkel adagolt irónia.
- Majdnem (Zseni Márton, 22 perc)
Vili (Nyomárkay Zsigmond) találkozik Mariann nénivel (Nyakó Júlia), egykori hittantanárával. Jól eltalált dramaturgiai kiindulással mutatja be mind a főhőst, mind környezetét: régen találkoztak, felvillannak az emlékek. A helyszínek - Duna-part, Margitsziget, Normafa, szórakozóhelyek – a fiatal értelmiségiek találkozási terei. A szereplőkre mindvégig ránehezedik annak súlya, hogy „Nincs egy ilyen emberi alapszint, hogy te azt érezhesd, hogy életben fogsz maradni.” Az osztály jó része elhagyta az országot, ám a helyét ott sem találja. Luca (Erdős Lili) egy ötvenes MOMÉ-s tanárral van együtt, aki olyan, mint Andy Vajna. Berger Matyi sörözött a kollégáival a Pozsonyin, majd leugrott a Margit-hídról. „Éled az életedet, és egyszer csak azt érzed, itt a vége, elég.” A film az útkereső fiatalok élettörténeteit, rossz közérzetüket filmtörténetileg is kontextusba helyezi: baráti társaságuk tarot-jóslással fűszerezett bulijához Bódy Négy bagatelljének (1975) Tradicionális kábítószerünk-részlete szolgáltatja a hátteret. A tanárnő lányai is külföldön élnek, ám ő gyakran visszagondol a „régi szép idők”-re. Mariann néni és nosztalgikusra kopott emlékei a lemenő Napba tűnnek, Vili pedig egyedül marad a vízzel a Margitszigeten, szemben a Komjádi uszodával és az egykori SZOT szálloda monstrumával. Az alkotás kortárs visszhangja igazolja, mennyire tragikus ennek a tehetséges generációnak a tanult tehetetlensége. A „Nyilván fölbasz, de ez van”- életérzés rögzítését fiatal, remek munkát végzett stáb (producer: Sípos Anna, Gál Veronika, Zseni Márton, operatőr: Bedécs Lola, zene: Gerlei Dávid Yibai) végezte.
- Világvége (Hajmási Péter, 21 perc)
Ugyanaz az elveszettség, sehova nem tartás jellemzi a Hajmási és Csoma Gabriella jegyezte forgatókönyvet is. Mély, erős, de diszfunkcionális anya (Pelsőczy Réka)-lánya (Tóth Zsófia) kapcsolat, aminek visszatérő motívuma, hogy „azért mégiscsak jobb külföldön, mint itthon, nem?” Hiába menők és jó fejek, életük visszavonhatatlanul bezsúfolódott a szűkös panelkonyhába, a fürdőszobába (Császár Dániel operatőr szép munkája), pedig még csak nem is laknak együtt. A film az idei, 13 év után megrendezett 44. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilmje díjában részesült.
- Ugar (Nagyistók Edit, 15 perc)
Szép fekete-fehérre fényelt képsorok (operatőr: Tóth Botond) mutatják be Gábor (Nagypál Gábor) küzdelmét azért, hogy tisztességgel eltemethesse az öccsét. Veronikával (Pelsőczy Réka) Győző (Znamenák István) és fia, Zsolt (Gyöngyösi Zoltán) tanyáján élnek jog és jövő nélküli mindenes cselédként. A gazda nem hagyja, hogy hivatalosan, temetőben földeljék el az elhunytat, hiszen az ráirányítaná a figyelmet, mi folyik náluk. A Nagyistók és Csoma Konrád jegyezte forgatókönyvnek része a vége felirat is: becslések szerint 50 millió ember él modern rabszolgaságban. A teljes történetet az adja, hogy a színészi játék dinamikája a rabszolgatartó érdekét is validálja, vállalhatónak adva elő a tűrhetetlent.
- Mobil Kisállat Hamvasztás (Kapás Tibor Albert, 20 perc)
Ha a film elején a néző elfogadja, hogy létezik olyan kutya, ami minden ok nélkül egyszer csak kiugrik az ablakon, már rá is hangolódott a film iróniájára. A képsor egyszerre végtelenül béna és praktikus: Lajos (Miklós Marcell) reklámot forgat, melyben különleges szolgáltatását, a furgonjában végzett Mobil Kisállat Hamvasztást népszerűsíti (logó: glóriás-szárnyas kutya), s ósdi tárcsás vezetékes telefonnal lehet őt hívni. Apja váratlan halála után Tamás (Csizmadia Gergő) ellenérzései dacára kénytelen tovább vinni a vállalkozást, s különösebbnél különösebb emberekkel kerül kapcsolatba (KP (sic) Pop rajongó kislányok, kínai család, s a lenyűgöző Szandtner Anna játszotta családanya). Egy csapzott kóbor kutya követi mindenhova, s nem igényel túl nagy képzelőerőt, mi lesz kettejük sorsa. A film támogatói között megtalálható a független filmezés két legnagyobb múltú műhelye, a MAFSZ és a KVB is.
- Két felnőtt (Szántó Fanni, 22 perc)
A lány úgy ghostolná a fiút egy kocsmában, hogy addig ül a vécén, míg az el nem unja – ám a srác utánamegy. A lány lerázza, de beszorul a fülkébe, mert leesik a kilincs. Kénytelen visszahívni a srácot, s elindul egy beszélgetés, melynek során kiderül, hogy sokkal több közük van egymáshoz, mint gondolták.
+ 1 A fesztivál 2022 óta futó Friss csillag programjában idén két fiatal színésznő kerül fókuszba. Róluk és az őket bemutató eseményről itt találhatók infók. Az egyik versenyfilmben mindketten szerepelnek:
Ne nézz a Napba Rendező Kisházy Eszter 16 perc
Liza (Bukovszky Orsolya és Emma (Pigler Emília) barátsága veszélybe kerül, amikor Liza meggondolatlanul kikezd Emma fiújával.
Boronyák Rita
