Filmvilág blog

Nicolas Winding Refn: Vérveszteség

Eltűntnek nyilvánítva #13

2013. augusztus 02. - filmvilág

Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?

A Dániában gyakorta „vad gyereknek” titulált rendezőegyéniség, Nicolas Winding Refn debütmozija, az 1996-os Elátkozott város (kultkörökben ismertebb címén: Pusher) című nyers, kisrealista gengszterdráma nemcsak otthonában, de nemzetközi vizeken is hatalmas kritikai, valamint anyagi sikert ért el. Innentől kezdve az ítészek és a rajongók egyaránt lélegzetvisszafojtva várták a direktor újabb dobását, így született a Vérveszteség című, részben önéletrajzi jegyeket is felvonultató karakterdráma, amely jórészt az előző munka színészeit sorakoztatja fel, név szerint Kim Bodniát, Mads Mikkelsent, Zlatko Buricot és Levino Jensent. Az 1999-es második mozi a velencei filmfesztiválon kezdte meg útját, majd 2000-ben a szarajevói filmfesztivál publikuma is beülhetett rá – ám az utóbbi mustrán hiába nyerte el Refn az új tehetségeknek járó FIPRESCI-díjat, alkotása sajnálatos módon hosszú időre fű alá került. Körülbelül egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy lassanként újra a felszínre kerüljön a Vérveszteség, természetesen az immár trilógiává duzzadt Pusherrel együtt. A Bronson sikere (kiegészítve Tom Hardy zseniális őrjöngéseivel), illetve az erősen megosztó viking-trip, a Valhalla Rising híre szépen lassan a korábbi Refn-ámokfutások előbányászására késztette a filmfalókat (a hatalmasat bukó, és a rendezőt óriási adósságba sodró Fear X-et is beleértve, lásd Phie Ambo dokumentumfilmjét, a Gamblert), hogy aztán a két évvel ezelőtti független amerikai bűndráma, a Drive végleg bebetonozza helyét a nagyformátumú szerzők panteonjában. Ám ez már egy másik történet.

bleeder.jpg

Oké, de miről is szól pontosan a film?

Az uszkve másfél órás sztori hat koppenhágai átlagember életét követi nyomon 1998 nyarán, a foci-VB idején. Mind a dán főváros munkáskerületében, Norrebróban élnek. Leo minibálbérből tengődik egy rozzant lakásban, terhes barátnője, Louise mellett; a lány erőszakos, rasszista bátyja, Louis néha beugrik hozzájuk. Lenny és Kitjo tékásokként dolgoznak a helyi videoközpontban, és ugyanott mintegy semmittevő-rituáléként (a „bleeder” szó nemcsak vérző személyt, hanem henyét, semmirekellőt is takar) exploitationöket bámulnak. Egy nap a filmeket heti 12-es mennyiségben fogyasztó Lennynek megtetszik a gátlásos, könyvmoly büféslány, Lea, a srác pedig, lévén avoidant személyiségzavarban szenved, piszok nehezen meri őt megszólítani. Míg a pornó és ’70-es évek függő Kitjo csak asszisztál cimborája ténfergéséhez, addig Leo otthonában elszabadul a pokol: a kis bérből élő, frusztrált kisember egyre rosszabbul viseli nője állapotosságát, egy night club előtti lövöldözés miatt egyszerre kezdi őt vonzani és taszítani az erőszak bűvköre, miknek következtében bántalmazza kedvesét. A lány testvére nem hagyja szó nélkül Leo brutalitását…

bleeder3.png
A poént azért ne lőjük le… Szerepel benne valaki, akit érdemes kiemelni?

Négy színészt is említenék, noha közülük pusztán egyvalaki az, akiről egy közönséges halandó is hallott. A kultmozisták az Éjféli játszma (az amerikai remake-je Éjjeliőr a hullaházban címmel fut Ewan McGregorral és Nick Nolte-val) című fekete humorú, önreflexív dán moziban már kiszúrhatták a Leót félelmetes hitelességgel alakító method actort, Kim Bodniát – ’94-ben ő játszotta a főhős, Martin vagány haverját, Jenset, aki merész kihívásokra invitálja örök pajtását. Bodnia azonban állítólag lobbanékony, nehezen kezelhető figura hírében áll, emiatt idővel össze is veszett Refnnel, és szomorú módon az addig ígéretes aktor azóta sem kapott lehetőséget a nagy comebackre. Nem úgy Mads Mikkelsen. A Pusher 2-ben nyújtott játéka után rövidesen az Arthur királyban láthatták őt a hollywoodi szupermozik kedvelői, hogy aztán ő verje félholtra Daniel Craig 007-esét a fantasztikus Casino Royale-ban. Mikkelsen azóta Dánia egyik legszexibb férfija, minden idők egyik legnagyobb karakterszínésze, aki ugyanúgy elvállalja az Egy veszedelmes viszony történelmi-kosztümös melodráma főszerepét (persze Anders Thomas Jensen fergeteges sötét komédiái is ide tartoznak), mint ahogy kirándul a tévébe, és magára ölti Dr. Hannibal Lecter gúnyáját a nemrég startolt krimisorozatban. A Kitjót megszemélyesítő Zlatko Buric később a Pusher 3-ban nyújtott gyomorforgatóan életközeli alakítást, mások inkább a 2012 című Emmerich-film gonosz milliomosaként emlékezhetnek a remek horvát színészre, ha egyáltalán… Negyedikként pedig említtessék meg Liv Corfixen neve. A szőke szépség nem más, mint Refn felesége, két lányuk anyja – ironikus fintorként a Refn alteregójaként is elszámolható Mikkelsen éppen őt igyekszik moziba invitálni ebben a félig autobiografikus történetben.

bleeder1.jpg
Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Valami egyéb érv?

A Vérveszteség a rendező azon periódusába tartozik, amikor még realisztikus, mindennapi embereket felvonultató celluloid-rémálmokkal sokkolta közönségét – ekként tér el a Fear X-szel kezdődő, nagyon erősen stilizált zsánerfilmjeitől. Ebben az 1999-es műben nem igazán lelni azonosulásra méltó karaktereket. Leo önostorozása tragikus véget ér, Louis csak tovább mélyíti benne az agressziót. Louise-t inkább szánjuk nehéz sorsa miatt, Lenny fájdalmas szégyenlőssége pedig nem egyszer inkább kellemetlen, mint vicces. Leát egy fennhéjázó üzletvezető ugráltatja munkahelyén – talán csak Kitjo szabadszájúságán, relatív vidámságán lehet nagyokat kacagni. (Például amikor tágra nyílt szemekkel, jóllakott óvodásként citálja, milyen típusú szexfilmeket lehet kölcsönözni a pornószekcióban.) A többiek azonban kisebb, de inkább nagyobb nyomorúságuk foglyai, ilyen rangban pedig a Vérveszteség kortárs csömörfilmként is interpretálható. Leót, csakúgy, mint Lenny-t sehová nem tartó életvitelük, „bleederségük”, neurózisaik, egyetlen szóval antiszocialitásuk köti össze. Ugyanazon érem két oldalai ők ketten, gyakran ezért titulálják a filmet valójában két mozinak. Lényegi különbség azonban van közöttük. Míg Lenny szimplán elkerülő, akár normálisnak is nevezhető introvertált fiatalember, aki betegsége folyományaként az eszképizmusba menekül (a film nyitányában afféle dán Tarantinóként egy szuszra elhadarja a videotékában egy rakás kultrendező nevét), addig Leo, aki a cselekmény során voltaképpen jelképesen és fizikailag is kasztráláson esik át (férfi- és apaszerepének csődje a kisgyerekek közelében tanúsított bénultságából és „rossz szerető” viselkedéséből is kiviláglik). Képtelen gátat szabni indulatainak, keserűsége revansba és önpusztításba torkollik. Kettejük más irányú útját Refn példás stílusérzékkel szegélyezi izzóan vörös vagy lágy kék, fekete fényjátékokkal, de a Vérveszteség alapvetően talajközeli alkotás. Szörnyen félresiklott emberi sorsokról regél, ekként tehát karakterdráma, ugyanakkor a számos mozi-pastiche (Lenny a Test Frankensteinneket és az 1980-ban bemutatott Mániákust nézi, szobájának falán pedig egy Mad Max-poszter díszeleg) révén sajátos tükröt tart a gyakorta filmben gondolkodók elé is.         

Szabó Ádám    


Az Eltűntnek nyilvánítva rovatunk további epizódjai itt olvashatóak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr815439776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.01.13. 15:30:49

Annyira hétköznapi, hogy muszáj szeretni. Jók a színészek, érdekesek a képek, a zenék.
Lehet csak a téka miatt, de a korai kevin smith ugrott be a filmről elsőre.
Így sorban 5-6 dán film után (mostanában főleg ezeket nézem, néztem) azt kell, hogy mondjam Mad Mikkelsen ide vagy oda bejönnek a dán filmek.
süti beállítások módosítása