KARÁCSONY ARTÚR – Pontosan egy hónappal karácsony előtt futott be az Aardman stúdió 3D-s animációs filmje, amelyben a Télapó ajándékelosztó műveleti központjába pillanthatunk bele. Érdekesség: az egyik író, Peter Baynham korábban a Borat és a Brüno forgatókönyvén is dolgozott.

TESTCSERE – A Másnaposok íróit nem zavarta, hogy eddig tucatnyinál is több testcserés vígjáték készült már, lehúztak még egy bőrt a témáról. Akik külsőt és életet cserélnek: egy háromgyerekes ügyvéd (Jason Bateman) és egy lusta, felelőtlen színész (Ryan Reynolds). [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Akad ugyan néhány kevésbé kellemetlen geg, és egy különösen nehéz nap után mérsékelten szórakoztató lehet a Reynolds-Bateman páros idétlenkedése, ám igazán csak akkor járunk jól a film megtekintésével, ha halvány gőzünk sincs arról, hogy milyen az, amikor két ismert színész egy amerikai vígjáték keretein belül haknizik. (Roboz Gábor kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)

VÁLOGATOTT GYILKOSOK – Új filmjében Jason Statham ezúttal egy félénk geeket alakít, aki betegesen irtózik az erőszaktól, írnánk, ha ez egy április elsejei keltezésű ajánló lenne. Statham természetesen a szokásos figuráját hozza, most éppen egy olyan titkosügynököt játszik, aki kénytelen visszatérni a nyugdíjból, hogy egy barátja életét megmentse. A játszótársak: Robert De Niro, Clive Owen, Adewale Akinnuoye-Agbaje, Yvonne Strahovski. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Ha az alapanyag nem is nevezhető tartalmasnak, a kivitelezés színvonala és a szereplőgárda meggyőzőereje mindenképp a figyelemre méltó kategóriába emeli a produkciót. (Nevelős Zoltán kritikája a decemberi Filmvilágban lesz olvasható.) 

TENGERRE, FRANCIÁK – Szöveg nélküli szürreális vígjáték, avagy így nyaralnak a franciák.

A Filmvilág kritikusa szerint: Van valami fanyar, de ugyanakkor nehezen feledhető íz, ami jellegzetesen franciás, és alapvetően csak a filmínyenceknek való: ebből adagoltak bőségesen ebbe a szöveg nélküli képparádéba. Ezen íz kikísérletezői közt találjuk Godard-t, Resnais-t, Leos Caraxot,  Sylvian  Chomet-t. (Kolozsi László kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)

SANTIAGO ’73 – Pablo Larraín (Tony Manero) filmje 1973-ban a Pinochet-puccs idején játszódik Chilében. Főhőse egy halottasházban dolgozó férfi, aki beleszeret egy politikai okokból bujkálásra kényszerülő táncosnőbe. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Larraín filmje közel sem tesz annyi gesztust a szélesebb közönségrétegek felé, mint a szintén egy-egy diktatórikus berendezkedés  kontextusába illesztett zsánerelemekkel operáló Szemekbe zárt titkok vagy A mások élete, inkább az önparódia és a fekete komédia határáig elvitt groteszk minimalizmussal (..) sokkolja óvatlan nézőjét. (Sepsi László kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)

FINÁNC A PÁCBAN – A főként színészként ismert francia Dany Boon (Micmacs), ezúttal író-rendezőként is jegyzi új vígjátékát, amely egy francia-belga határon fekvő kisvárosban játszódik. Boon egy francia vámtisztviselőt alakít, akinek egy belga kollégával (Benoit Poelvoorde) közösen kellene felszámolnia egy drogcsempész bandát. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A jó adag spiritusszal megáldott Dany Boon legutóbbi sikere, az északra (és ugyancsak nem kívánt kiküldetésbe) száműzött postás főhőst mozgató Isten hozott az Isten háta mögött után ismét bebizonyította, hogy a takaros, kisvárosi közeg továbbra is zöld legelőként szolgálhat egy kiadós közalkalmazotti vígjátékhoz. (Tüske Zsuzsanna kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)

AZ ÉN AMERIKÁM - Egy ausztrál magyar filmes, Hegedűs Péter megpróbált utánajárni annak, mit jelent Amerika a világ számára. Készített interjúkat Iránban, Kínában, Szomáliában és Amerikában, ahol Schwarzeneggerrel és Obama elnökkel is szeretett volna beszélni. Szubjektív, esszéisztikus dokumentumfilm Michael Moore és Morgan Spurlock után szabadon.

A Filmvilág kritikusa szerint: Hegedűs Péter dokumentumfilmje ambivalens darab: Amerika szerepét boncoló kérdései hol elleplezik, hol aláhúzzák benne a személyes vallomás és az önmegértés hangsúlyait. (Forgács Nóra Kinga kritikája a decemberi Filmvilágban lesz olvasható.)

MINDEN, MIT SZERETTEM – Jobb később, mint soha: Jacek Borcuch (Tulipánok) 2009-es filmjének most sikerült eljutnia a magyar mozikba. A történet a 80-as évek Lengyelországában játszódik, ahol négy, különböző társadalmi hátterű fiatal alapít egy punkzenekart. [előzetes]