Szerencsére nem példa nélküli, hogy egy magyar kisfilm rangos fesztivál versenyprogramjában szerepeljen, de lássuk be: nem vagyunk elkényeztetve efféle eseményekkel. Már önmagában ezért is lehet örülni Kárpáti György Mór kis opuszának, amely a Berlini Filmfesztiválra kapott meghívást.
Tegyem hozzá rögtön: nem alaptalanul. A tizenkét perces – a tárgyi világból ítélve a nyolcvanas években játszódó – film egy gyilkosság krónikája, de nem egyszerű bűnügyi darabot látunk. Igaz, „az ember, aki túl sokat tudott” alaphelyzete klasszikus thrillert ígér, Kárpáti György azonban nem a titkok felfejtésére, csupán azok megmutatására – pontosabban „megsejtetésére” – koncentrál: a történetet ürügyként használja ahhoz, hogy egy nagyon erős hangulatot skicceljen fel. A fekete-fehér, igen szépen fotografált film az atmoszférája mellett a precíz ritmusával, aprólékosan kidekázott tempójával fogja meg a nézőt, és az egyetlen problémája talán, hogy a rendező néhol sokat áldoz a hatáscentrikusság oltárán (lásd például az eső motívumának – megítélésem szerint indokolatlan – használatát).
Teljes erővel szurkolok a filmnek: egyáltalán nem esélytelen a berlini mustrán.
Tosoki Gyula