Nemrég ért véget Vékes Csaba új filmjének forgatása. A Hetedik alabárdos és a Szia, életem! rendezője egy szektorlabdacsapat (a gombfocit a szövetség megalakulásakor, 1989 szeptemberében keresztelték át asztalifocivá, majd 2003-ban szektorlabdává) történetében vegyíti a sportfilmek, a romantikus vígjátékok és a szociodrámák elemeit.
A Lepattanó főszerepét Scherer Péter játssza, aki Waskovics Andreával, Derzsi Dezsővel, Fekete Zsolttal és Katona Lászlóval alkot egy csapatot, de a filmben feltűnik majd a Dallas-ból ismert és népszerű Patrick Duffy is.
Ottjártunkkor a stáb a Kertészeti Egyetem épületében forgatta a film kezdőjelenetét. A tágas, félkör alakú, üvegablakos terem ismerős lehet Az unoka nyitójelenetéből vagy a Toxikomából is, a Lepattanóban egy retró hangulatú művelődési házzá alakították. Az éjszakai forgatáson egy szektorlabda-mérkőzést vettek fel, az országos bajnokság döntőjét.
“A mi csapatunkban, azaz a Remeteházi Szektorlabda Klub alakulatában négy karakter van. A csapat egykori szenvedélybetegekből állt össze, Scherer Péter játssza a mentorunkat, ő a csapat motorja.” – vázolja az alapfelállást Katona László színész. “Az én karakterem alkoholista volt, de a szenvedélyét átörökítette a szektorlabdára, sokat jelent neki ez a sport. Ez egy lúzer brigád, viszont elég jól szektorlabdázunk. A nyitójelenetben megnyerjük a meccset, ám közben kiderül, hogy a csapatnak nincs bejegyzett székhelye, így elveszik tőlünk az EB-re való kijutás lehetőségét.”
Gombfociszenvedélyről ugyan készült már hazai mozgókép, Révész György tévéfilmje, A hátvéd halála és feltámadása (1981), egy sportfilmhez azonban szokatlan választás ez az alapvetően statikus játék. “Gönye László forgatókönyvírótól jött az alapötlet. Régóta dolgozott ezen a terven, még sorozatverziója is volt, amit régen egy pályázatra kezdett el írni.” – emlékszik vissza Vékes Csaba, a film rendezője. “Ott volt a terv a fiókjában, aztán előjött azzal az ötlettel, hogy legyen belőle film. Eredetileg ráadásul nem is vígjátéknak szánta, hanem drámasorozatnak, szocio áthallásokkal. A közeget megtartottuk, és végül elindultunk egy teljesen másik irányba.”
A Lepattanót romantikus sportvígjátékként írják körül az alkotók. A sport nem ismeretlen téma a rendező számára, Cserekapus című rövidfilmje egy harmadosztályú focistáról szólt. “Ez sportfilmesebb lesz, mint a Cserekapus. Egy egész estés filmre sokkal jobban ráhúzható az a dramaturgiai séma, amit egy sportfilm megkövetel. Azért is van ilyen összetett műfaji elnevezésünk, mert nehéz beskatulyázni. A mi fő referenciapontunk, az Alul semmi például abszolút nem egy sportfilm. Inkább a szubkultúra felől közelítettünk, rossz helyzetben lévő kisembereket szerettünk volna a történetbe, akik szenvedéllyel, hittel csinálnak valamit.”
Scherer Péter, a film főszereplője is a szenvedélyt emeli ki a karakterével kapcsolatban. “Minden olyan emberhez hasonlít, aki valamilyen általa fontosnak vélt ügy oltárán feláldozza a teljes életét. Egyrészről teljes alázat és áldozathozatal, a másik oldalról pedig önzés. Én a színész szakmán keresztül tudok azonosulni ezzel a karakterrel.” – meséli a főszereplő, aki kreatív producerként a kezdetektől egyengeti a film útját. “Ez egy szép kifejezés, valójában azt jelenti, hogy közösen ötleteltünk Csabáékkal, hogy pontosan miről kellene filmet csinálni. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy engem is megkérdeztek, én is szavaztam. Utána ezt ők kidolgozták Gönye László társíróval, de mindig elküldték nekem a meglévő részeket, beszélgettünk róla. Nem mondanám, hogy miattam ilyen ez a film, de Csaba és Laci kíváncsiak voltak a véleményemre, ilyen módon a Lepattanó nekem is kicsit a saját gyermekem.”
A szektorlabdát sokszor nevezik gombfocinak, Katona László azonban sietve tisztázza, hogy a kettő nem ugyanaz. “Gyerekkoromban gombfociztam, sőt, a testvérem a mai napig játssza. De a szektorlabda szabályrendszere kicsit más, eléggé kötött és bonyolult. Mi egy héten keresztül reggeltől estig tanultuk a játék szabályait Horváth Imre hétszeres világbajnok szektorlabdázó segítségével. Sőt, a pöccintésnek is megvan a módszere. Ujjal is lehet ugyan, de létezik egy vonalzóra hasonlító eszköz, ennek a technikáját szintén el kellett sajátítanunk.”
A színészeket az intenzív felkészítést követően még egy versenyre is benevezték, amit Maroslelén tartottak és az ország legjobb szektorlabda-játékosai indultak el rajta. “Tetszett a felkészülési időszak, volt benne sikerélményünk és nagyon szerettek minket Maroslelén, Imre mindig mondja, hogy azóta is rólunk beszélnek, mikor megyünk vissza, mikor indulunk megint versenyen.” – idézi fel az élményeket Scherer Péter.
Adódik a kérdés, hogyan lehet ezt a sportot mozgalmasan, látványosan filmre vinni. “Nehéz ügy, nagy fejtörés volt, mert a játékosok passzívak, a figurák pedig picik és szabad szemmel nem igazán látható, hogy mi történik. Tehát tökéletesen alkalmatlan arra, hogy filmre vigyük.” – részletezi a rendező. “De épp ezért lett ez egy szép kihívás. Dévényi Zoltán operatőrrel sokat agyaltunk, és bevetünk pár trükköt: a fináléban például tükörasztallal kísérletezünk, így egyszerre megkapjuk a játékos kezét és az arcát. Lesznek lassítások és egyéb stilizáló elemek, osztott képernyőt is fogunk használni, mivel a meccsek alatt rengeteg reakció van, és sok szereplővel dolgozunk. Ezt már ki is próbáltuk Gotthárdi Balázs vágóval és nagyon izgalmas, szerintem jól fog működni.”
A történet a csapategységről szól, ennek érdekében a rendező is egy összeszokott közösséget hívott a filmbe. “Derzsi Dezső, Fekete Zsolt, Katona Laci, Pepe és én 2009-ben dolgoztunk először együtt színházban, és azóta barátok vagyunk. Waskovics Andit pedig sikeresen integráltuk ebbe a közösségbe, csak az ő szerepére volt casting, mindenki másnál egyértelmű volt, hogy őket szeretném, mert tudtam, hogy megvan köztünk a kémia.” Katona László is az összeszokott alkotógárdát és a jó hangulatú forgatást emeli ki. “Nekünk van közös múltunk, de Andi tökéletesen beépült ebbe a csapatba. Nagyon örültünk egymásnak, ez a film színészileg és barátilag is újra összekovácsolt bennünket.”
A Lepattanót a tervek szerint 2024 második felében mutatják be. További információ a film Facebook-oldalán található.
Fotók: Gordon Eszter
Pauló-Varga Ákos
