I tre volti della paura, 1964. Rendezte: Mario Bava. Írta: Ivan Csehov, F. G. Snyder és Alekszej Tolsztoj elbeszélései nyomán Marcello Fondato, Mario Bava, Alberto Bevilacqua. Szereplők: Boris Karloff, Mark Damon, Michéle Mercier, Lidia Alfonsi, Susy Andersen, Milly, Harriett Medin, Glauco Onorato, Rika Dialina, Massimo Righi, Jacqueline Pierreux, Gustavo de Nardo.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Mario Bava, a giallo műfaj atyja és az olasz horror egyik legnagyobb alakja fénykorában rendezte ezt a szkeccsfilmet, amely a Black Sunday-ként ("Fekete vasárnap") ismert La Maschera del Demonio ("A Démon maszkja") mellett az egyik leghíresebb munkája. A mű címe megihletett egy korábban Earth néven működő rockzenekart is, a formáció ezen a néven vált a metálzene egyik megteremtőjévé (magát a filmet nem is látták Ozzy Osbourne-ék, csak a mozi előtt álló tömött sorból következtettek rá, hogy érdemes lenne horroros vonalra váltani a blues-ról).

Bava korai horrorjainak sikerében nagy szerepe volt az amerikai forgalmazónak, a Samuel Z. Arkoff és Roger Corman nevével fémjelzett American International Pictures-nek, amely finoman szólva manipulálta az eredeti anyagot: az amerikai változatnak más a zenéje, eltér a szkeccsek sorrendje, hossza, tartalma, és még Boris Karloff összekötő jelenetei sem teljesen azonosak. A címet is azért változtatták meg az eredeti I tre volti della paura-ról („A félelem három arca”), hogy jobban emlékeztessen Bava korábbi horrorsikerére, amely az USA-ban a fent említett Black Sunday változatban lett siker.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szólnak az egyes epizódok?

A telefon – Egy magányos nőt telefonon zaklatnak a lakásában.
A Vurdalak család – A vámpírrá vált családfő saját rokonai életét fenyegeti.
Egy csepp víz – Egy tolvajjá vált nővér „áldozata” visszatér a halálból.
A három epizódot Karloff személye köti össze, aki A Vurdalak családban főszerepet is vállalt.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A kapcsolat konkrét, de áttételes: a Ponyvaregény hármas felépítését ihlette Bava munkája, így közvetve más filmek szerkezetére is hatással volt (pl. Nyomás!, Lélegzet).

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Tarantino és Avary interjúkban utalt Bava munkájára, tehát „bevallották” a kölcsönzést, pedig egyébként a hasonlóság távolról sem egyértelmű. A Black Sabbath egyértelműen szkeccsfilm, a három epizódot Karloff szövegein kívül semmi sem kapcsolja össze, eltérő korokban, helyszíneken játszódnak, mások a szereplők is, ám ha pusztán a felépítést figyeljük, érthetőbbé válik a kapcsolat: egy prológus és egy epilógus keretez három önálló epizódot, amelyek között külön átkötések vannak. Jelentős eltérés, hogy Tarantino nem használt kamerába beszélő narrátort, nagyjából megtartotta hely/idő egységét, és az egyes epizódok szereplői is valamilyen módon kapcsolatba kerülnek egymással, még ha konkrétan nem is találkoznak. A direktor egy aprósággal külön is tiszteleg egyik kedvenc rendezője előtt: a filmben Lance (Eric Stoltz) egy „Bava” fantázianevű heroint is ajánl Vincentnek (John Travolta). Érdemes még megemlíteni, hogy Bava egyik filmje, a Nyolcadik utas a halálra is ható Vámpírok bolygója feltűnt a 2001-es Quentin Tarantino Filmfesztivál programjában.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Akárcsak a Django, a Black Sabbath is fontos és színvonalas alkotás adott (al)műfajon belül, de ismertsége messze elmarad a jelentőségétől, amiben szerepe van az Osbourne és Tony Iommi nevével fémjelzett zenekarnak is (Bava kis remeke ma elsősorban „az a horror, ahonnan Ozzyék a nevüket vették”). Ez persze önmagában sem csekély érdem, hiszen kevés film nevét veszi kölcsön egy ennyire fontos és (egykor) zseniális rockbanda, mégis tiszteletreméltó Tarantinótól, hogy megnevezte a Ponyvaregény szerkezetét ihlető művet, amivel akarva-akaratlanul segített a Black Sabbath filmnek ismertebbé válni. Amely ugyan a QT-mozik jelentőségével nem vetélkedhet, ám saját jogán is kimagasló alkotás – egy nem megkerülhetetlen, de figyelemreméltó klasszikus.

A Black Sabbath zenekar egyik leghíresebb dala, a Black Sabbath, ami az azonos című bemutatkozó lemezük első, „programadó” száma is: