Filmvilág blog

¡Tintorera!

Filmek az alsó polcról #7

2014. február 07. - Orosdy Dániel

Rendező: René Cardona jr. Író: Ramón Bravo. Forgatókönyv: René Cardona jr. Operatőr: Ramón Bravo, León Sánchez. Vágó: Earle Herdan, Peter Zinner. Zene: Basil Poledouris. A víz alatt felvételeket Ramón Bravo fényképezte. Szereplők: Hugo Stiglitz, Andrés García, Susan George, Fiona Lewis és még sokan mások.

Szerény, visszafogott plakát. Halkan, szinte súgva mondja: „Kispajtás, itten akkora tengeri vérengzés lesz, hogy Spielberg cápás mozija ehhez képest szerény előzetes a NatGeo pontyhorgászós sorozatához. A nagy fehér egyébként is csak időnként veti magát emberre, a tigriscápa viszont direkt szereti a búvárhúst, és még a feje is csúnyább. Nagymellű, meztelen nők fognak sikítani az életükért, de a kiáltás néma buborékait vér színezi vörösre. A küzdelem csak azután érhet véget, hogy a túlméretezett szörnnyel szembeszálltak a férfias, határozott hősök. Ezt fogod te kapni, ha megnézed ezt a filmet. Ellenőrizd a pulzusod, végy egy nagy levegőt, aztán fizesd ki a mozijegyet…”

És amit a plakát természetesen már véletlenül sem próbál sugallni, pedig utalhatna valahogy a valóságra is:

„…de később vissza ne akard kérni a pénzed, mert esélyed sincs! Ha annyi eszed van, hogy egy B-film plakátjának hiszel, jogosan húztunk le arra a kis összegre. További szép napot!”

Eleve nem világos, miért készül(t) viszonylag sok cápás – azaz cápatámadásokra építő – film. Persze, érdekes téma, de önmagában még nem garantálja a kasszasikert, márpedig a pénztárcák a tuti ötletekre nyílnak. Idáig másfél igazán sikeres és egyben elfogadható minőségű film készült ebben az alműfajban: a Cápa és a Cápa 2. Minden más csak határeset, részeredmény, önbecsapás. (Háborog a mélység? Háborogjon csak, annyian nem látták Harlin filmjét, hogy különösebben feltűnne a nagy idegeskedés. Nyílt a tenger? Nem rossz, nem rossz, de annyira nem is jó, a konyhára is csak „ahhoz képest” hozott sokat. A zátony? Erős cucc, de Brodyék utoléréséhez sok spenótot kell még enni. Sötét hullám? Na ne...)

Szóval Spielberg világsikere ideig-óráig megfelelő ürügy lehetett a producereknek egy-egy halacskás forgatókönyv támogatására (korábban a cápák ritkán, legfeljebb érdekes mellékszereplőként tűntek fel a vásznon, lásd Sam Fuller Cápa! alias A cápavadász című kincskeresős filmjét), ám ez a jó szokásuk valami miatt a trend leültével is megmaradt, ami furcsa. A sztárparádés katasztrófafilmek („Nézd, a kiöregedett westernsztárt vérszomjas cserebogarak támadták meg a kitörni készülő vulkán mellett!”) példának okáért viszonylag hamar jólétre szenderültek, csak pár éve kezdtek el újra kísérteni (ld. az USÁ-ba szerelmes németek, Roland Emmerich és Wolfgang Petersen életművének néhány újabb darabját). A nem túl meggyőző visszajelzés a közönség részéről azonban nem hangolta le cápáékat, csak jönnek és jönnek a vásznon, tévében, játékokban, dokumentumfilmekben.

Ifjabb René Cardona hamar reagált a piac kihívására, bár maga a reakció elég érdekesen sikerült. Cápa-klónja alapjául Ramón Bravo óceánkutató regényét választotta, aki életét a jelek szerint a mozi–cápa–nők szentháromság köré építette. Bravo filmesként elsősorban víz alatti felvételek operatőreként működött 1992-ben bekövetkezett haláláig, de mindennapi munkája a cápaidomárkodást is magába foglalta – Lucio Fulci Zombie-jában (amelynek ugyancsak spec. operatőre volt) is ő birkózik élőhalottnak öltözve egy félmeztelen nőre támadó tigriscápával. Maradék idejében regényeket írhatott és nők körül legyeskedhetett, legalábbis utóbbira utal az, hogy a művéből készült film – a cápák becserkészésére és megölésére vonatkozó szakismeretek mellett – elsősorban a csajozásról és az érzelmekről szól.

Sőt, tulajdonképpen ezekről szól igazán. És persze minden máshogy van, mint amit a plakát ígér: szó sincs bálnányi tigriscápáról, amely következetesen ritkítja a fürdőzőket. Az időnként fel-feltűnő kisebb példányok mind ártatlan áldozatként végzik, köszönhetően a magukat macsónak lát(tat)ni akaró főszereplők szadizmusának. Az a nagyobbacska (pontosabban annak titulált, de valójában nem túl méretes) tigriscápa pedig, amely a mű igazi főszereplője lehetne (és kéne lennie), csak akkor tűnik fel, amikor már igazán elmentek a dolgok a szappanopera irányába.

Szóval ez a plakát éppen akkora pofátlan hazugság, mint bármi más, amit egy dörzsölt hollywood-alsói producer kitalálhat. A ¡Tintorera! már a címével (és a benne lévő, tündéri felkiáltójelekkel) is füllent, ez a szó ugyanis tigriscápát jelent, márpedig ha nem egy érzékeny művészfilmről beszélünk, amely szimbolikus címével utal a főszereplő magányosságára és vadságára – határozottan nem erről van szó –, akkor a logikus következtetés csak az lehet, hogy a mű egy cápáról szól. Vagy legalább fontos szerephez jut benne a cápa. Vagy több köze van a cápához, mint mondjuk a meztelen nőkhöz, hidroplánokhoz, fehérített fogsorokhoz.

De nem.

Ha kivágjuk az enyhén szólva hosszúra sikerült filmből a cápás részeket, egy szinte koherens erotikus drámát kapunk, amely valahol félúton van a hedonista életmód komolytalan kritikája és nevetséges magasztalása között. Érdekesen hangzik? Többnyire egyáltalán nem az.

Hősünk, a Nightmare City feledhetetlen Hugo Stiglitze túlpörgette magát a melóban, ezért elutazik kikapcsolódni a tengerpartra, ahol a hamar vetélytársává váló Andrés García (minden bizonnyal a mexikói testépítők Elliott Gould-hasonmásversenyének győztese) piheni ki a munkás hétköznapok fáradalmait. Ő tulajdonképpen hivatásos dzsigolóként szokott működni a gazdagabb részeken, de a vakáción már csak saját örömére űzi az ipart. Így is hamar összeakasztja a bajszát Stiglitz-cel, aki egy lenge öltözetű, szemrevaló amerikai turistával, Fiona Lewis-szal romantikázik. García elhalássza a nőt a szakállas elől. A latin szerető okozta intenzív szexuális élmény hatására a nő (természetesen meztelenül) úszni indul a reggeli órákban, mire a jó ízlésű tigriscápa elkapja. Az esetet senki sem látja, García pedig azt hiszi, Lewis otthagyta őt és hazautazott.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Mikor is van minden idők legjobb (és „legbecsületesebb”) cápás filmjében, a Cápában az első támadás? Néhány perccel az Universal logót követően, a stáblista után. A ¡Tintorera!-ban mutatnak ugyan felvételeket cápákról (a stáblista alatt kedvenc víz alatti tigrisünket követi a kamera), de az első támadásig nagyjából 40 percet kell várni. És a dolognak akkor sincsen különösebb jelentősége: Fiona Lewis eltűnik, a riválisok összehaverkodnak, csajozni kezdenek, széles nagy jókedvükben cápákat ölnek. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy megszigonyoznak egy barrakudát, majd a vergődésére odagyűlő ragadozókat szépen kivégzik. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekhez a jelenetekhez semmiféle speciális effektust nem használtak (vagyis tényleg kinyírták szegény állatokat a kamera előtt és a film kedvéért), meglepő következtetésre juthatunk: valószínűleg ez az első és egyetlen cápás film, amelyben több „támadó” válik áldozattá, mint fordítva, illetve a készítőknek sikerül azt a kevés rokonszenvet is sztornózniuk, amelyet addig kellett volna éreznünk a főszereplők (...egy karót nyelt üzletember és egy simlisképű hímringyó...) iránt. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki teljes erejéből a cápának szurkolt a mű megtekintése közben.

Megpróbáltatásaink még nem értek véget: jön az újabb nő, Anglia üdvöskéje, Susan George (belé szerelmesek Angliában a Szalmakutyák, okkal). A cápákat eddig is csak módjával szerepeltető opus tempója Susan döbbenetének hatására (neki ugyanis nem tetszik a férfiak kegyetlen állatgyilkolós sportja) visszakapcsol egyesbe, és lassan kibontakozik egy szép szerelmi háromszög. Mi lehet érdekesebb annál, mint amikor három jó megjelenésű ember paradicsomi környezetben testi és érzelmi viszonyokba bonyolódik egymással? Bármi. Élő ember még nem vágyott annyira vérengző cápák látványára, mint a naiv néző ebben a vontatott félórában. Talán ha a cím nem „Tigriscápa!”, hanem „Mexikó tengerpartjai Önre várnak!” vagy „Látens homokosok a homokon”, én is megértőbb vagyok.

Éppen amint az említett látencia megmutatná magát a nyers valóságban (avagy „Andrés, szívesen gondolok rád, ahogy szeretkezel a közös nőnkkel…”), hőseink ismét cápaölni mennek. Megjelenik régi barátunk, a nagynak gondolt tigriscápa, és – ismét jó ízlésről téve tanúbizonyságot – a hullámok közé ugró Susan nyomába ered. Mielőtt beteljesedhetne a cápanász a zavaron (elnézést!), hímringyó barátunk a támadó hal elé veti magát, ami súlyos következményekkel jár vastagon olajozott testének folytonosságára nézvést. Susan szomorú lesz: pakol és lelép, Stiglitz pedig barátja gyilkosa után indul, szerény szerencsével. Egy újabb kellemetlen incidens után (Stiglitz régi női bukkannak fel újra, hogy a film „mell + fenék / perc” állandója ne csökkenjen jelentősen, illetve ismét el lehessen veszejteni valakit a sós habokban) a szakállas hérosz logikus lépésre szánja el magát: éjjel merül a víz alá speciális felszereléssel, hogy végre leszámoljon nyári boldogságának esküdt ellenségével, a jónőkre specializálódott tintorerával.

Sikerrel jár, de ő is ottmarad. Vége.

A ¡Tintorérá!-ból kétféleképpen lehetne nézhető és böcsületes filmet faragni: a nyál, párbeszéd és karakterépítés kivágásával (ez az első film, amelyben a kivitelezés színvonala miatt negatívumként kell értékelnem a szereplők személyiségének átlagnál gondosabb megvilágítását) egy közepes – vagy gyengébb – cápás film, a cápás részek kivágásával egy közepes – vagy gyengébb – erotikus dráma lenne a végeredmény. (Utóbbi esetben a címet sem ártana megváltoztatni.) Ám a helyzet mégsem ennyire egyszerű. A film vontatott ugyan, és nem felel meg az előzetes reményeknek, elvárásoknak, ígéreteknek (ld. plakát), de ettől eltekintve nem annyira borzalmas.

Hugo Stiglitz-nek és Andrés Garcíának ugyan nem sikerül szimpatikussá tenni a két főszereplőt, de nem lenne korrekt könnyed kézlegyintéssel leírni a munkájukat. Van náluk rosszabb színész, és sokan nyújtottak már a filmben láthatónál sokkal-sokkal gyengébb alakítást. Nem rossz az operatőri munka és többnyire hangulatosak a víz alatti felvételek is (persze figyelembe kell vennünk, hogy a napsütéses turistaparadicsomban nem nehéz szép plánokat befogni). A Stiglitz életét különösebb ok nélkül megnehezítő cápát nehéz többnek tartani annál, ami, azaz a Sors furcsa játékszerénél (a rendezőben valószínűleg fel sem merült, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson neki egy néha feltűnő vadállatnál), és a nők meghódítása sem okoz senkinek nagyobb problémát a „szeva, cica, iszol bambit?”-szerű fordulatok alkalmazásánál, mégis… Utóbbi területen még a nyomai is érezhetőek annak, hogy az alkotók valami halovány kísérletet tettek a szereplők emberként való bemutatására. Ez persze nem a nőkre vonatkozik (még az egyetlen sztárnak nevezhető előadó, Susan George is alig több egy szép, szőke ürügynél), csak a férfiakra, akik – mint említettem – eljutnak a rázósabb témának számító homoerotikus vonzalom peremére. Két világnézet ütközhetne egymással általuk, ha Cardona kicsit ambiciózusabb és ügyesebb. Mindenesetre García karakterének, a hedonista selyemfiúnak már-már élő, lélegző emberként való bemutatása így sem szerény vállalás.

Megfelelő óvintézkedések mellett (erős kávé, szemhéjpecek) a ¡Tintorera! végül is nézhető valami. Persze, ha a Tisztelt Olvasó nem akkora elkötelezettje a cápás moziknak, mint e sorok írója, már a film beszerzése is felesleges lépés. A megtekintéséről nem is beszélve.

Ő Mr. Elliott Gould, és semmi köze ehhez a filmhez.

Az írás első változata a Sokk Magazin online folyóiratban jelent meg, sokezer webévvel ezelőtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr805798393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bloodscalp 2014.02.07. 17:38:20

A Cápa2 is már egyértelműen B film volt, történetében zagyvaság, a főhős karakterét meg értelmetlenül leépítették. Látványban sem hozott semmi novumot.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.07. 19:04:36

@Bloodscalp: Nem rémlik, hogy bármelyiket is B- (vagy éppen A-)filmnek neveztem volna, kivéve a Tintorerát a plakát miatt. Az állítás kimerült abban, hogy csak a Cápa első és második része volt igazán sikeres és egyben elfogadható minőségű film cápás vonalon, de még itt is jeleztem a kettő viszonyát azzal, hogy együtt "másfél"-ként utaltam rájuk.
A Cápa 2 viszont csak akkor minősül B-filmnek, ha az elsőt is annak tekintjük: a költségvetés bő háromszorosa az előzményének (ebben az értelemben tehát akkor már a Cápa volt B-film); a látványban hozott nóvum nem mérce ilyen összefüggésben; a sztori nem zagyvább az elsőénél, max. kevésbé hatásosan van előadva; a főszereplő leépítésére vonatkozó megjegyzést nem is értem. Az lenne a lényeg valójában, hogy szerinted _nem jó_ a Cápa 2?

Bloodscalp 2014.02.07. 19:45:18

@Orosdy Dániel: A B-film státusz nem a költségvetéstől függ ugye. Ugyanazt a robotot használták fel, és ennyi...semmi pluszt nem tettek bele nem volt plusz sztár sem-vajon mire fel volt a 3x büdzsé?

Az elsőben Dreyfuss&Shaw is jól alakitott és a sztorit sem olyan bénán tálalták hogy egy cápa úszkál föl alá és megeszik mindenkit-tettek mögé egy normális tudományos hátteret. A 3 karakter a kishajón és ahogy ütköznek/majd összekovácsolodnak elég jól el lett találva. A vége nekem kicsit regényszerű.

A 2. rész. Van egy vérszomjas pszichopata nagydarab dög, és egy halom hullajelölt akit mind megzabál, vagy inkább megöl-beléjük harap mert olyan a kedve aztán jöhet a következő. Broody karaktere meg lóg a levegőben. A cápa kivégézése itt már scifibe illő:)
Ahogy bedarálja a kishelikoptert teljesen B szint:)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.07. 20:08:53

@Bloodscalp: A B-film státusz hagyományosan kifejezetten a költségvetés függvénye, de ebbe most ne menjünk bele, sztem nem jó ide ez a kifejezés, mindegy. :)

Scheider a második részben is jól játszik, ahogy egyébként a színészi munkával nincs is különösebb gond abban a filmben (pontosabban _nem az_ a fő gond). A "tudományos háttér" már az első részben is hamar kifullad, és valójában azzal azonos, amit írsz: "egy cápa úszkál föl alá és megeszik mindenkit" - ez másképpen a "területiség elmélete", ahogy a magyar szinkronban hívják. Valójában mindkét film erre épül, semmi többre. A különbség annyi, hogy az első film tovább próbál a realitások talaján megmaradni, és sokkal hatásosabb, de ha a második felére gondolsz, hát az is egy sci-fi. Fasza sci-fi, de sci-fi: egy cápa dühös lesz arra a 3 emberre, akik ki akarják nyírni, és nekiáll bosszút állni, üldözni őket, mint kutya a postás kocsiját? Ne má...

Lássuk be, ez semmivel sem meredekebb bárminél, ami a második részben van. Amit a befejezésekről írsz, ebben szintén nincs nagy különbség, sőt: beledobni egy légpalackot egy cápa szájába, aztán arra bazírozni, hogy ki lehet majd szépen lőni, és akkor felrobban, semmivel sem vadabb annál, hogy valaki megpróbál rácsalogatni egy cápát egy áramkábelre. (Egyébként nem ez volt az eredeti befejezés, ahogy a regényé sem: Benchley-nél a dög egyszerűen kimúlik a nagy hajszában és elsüllyed. Spielberg úgy érezte, moziban ez nem működne, és lecserélte. Más nem úszta volna meg ezt az elmebeteg finálét, ő filmtörténetet írt vele.)

A második rész költségvetése egyrészt azért volt olyan magas, mert nagyon problémás volt a forgatás (még az eredeti rendezőt is kirúgták stb.), másrészt mert az első rész sikere után a folytatásnál már semmin sem akartak spórolni. A forgatási zűrök látszanak is a filmen, de a fő színvonalbeli különbségnek nem ez az oka sztem, és még csak nem is a forgatókönyv, hanem a rendezés, fényképezés és vágás gyengébb színvonala. Spielberget, Butlert és Fields-t nem lehet csak úgy lecserélni, megbosszulja magát.

Bloodscalp 2014.02.07. 23:41:48

@Orosdy Dániel: Egyébként igen, ezért emeltem ki, mert A cápát tartom az egyetlen értékelhető cápás filmnek. A 2. már nagyon alja munka. A háborgó mélység is csak látványfilm semmi más. A többi meg..

Szerintem Dreyfuss karaktere az ami ilyen szempontból hiteles alapot ad a filmnek, és a realitás talaján tartja-főként az alakitásával mert nem egy buta szöszi laborpatkányt nyújt, és persze alapban is A kategóriás színész.

A vízben úszkáló/harapdáló cápáról:
Az utolsó harmadban érve mikor kijönne a bosszúálló cápa érzése-tegyük hozzá, öntik a véres cafatokat a vízbe és feltehetőleg lezárták Amityt amíg ők pecáznak:)

Persze ez nincs filmben csak megadom nekik mint filmrajongó, szóval nem irreális hogy az egyetlen hajóra mozdul ami a környéken van. Viszont a végjátékban már kimaxolták a horror hatást azt meg kell hagyni. Scheider nem tudatosan dobja a szájába a palackot:) csak épp az akad a kezébe, ez a szituációban érthető és jól látszik a filmben-ami fura hogy utána visszajön egy körre a cápánk, akkor nem látszik a szájában a palack, aztán megint jönne..és ott a palack. Egyébként érthető hogy látványos befejezés kellett-így nem meglepő hogy ennyire eltért a könyvtől, de szerintem hülye lett egy kicsit, de 10-15 éve még másképp gondoltam persze.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.08. 00:20:20

@Bloodscalp: Oké, így már értem. :) Annyiban tér el a véleményünk, hogy sztem nem aljamunka a Cápa 2., csak nem hozza az első rész egyébként is nehezen utolérhető színvonalát. Ezzel együtt korrektnek tartom, nézhetőnek, ilyesmi. A Háborgó mélység már guilty pleasure kategória, a többi pedig legfeljebb jobb/rosszabb egyszernézős (a szövegben említett A zátony pl. "ahhoz képest" elég korrekt, de egyhamar nem fogom újranézni).

Dreyfuss: persze, nagyon jó színész, hiányzik is a második filmből, ahogy egyébként Quint figurája is, bár őt nyilván már csak valami erőszakolt megoldással lehetett volna pótolni.

A vízben úszkáló/harapdáló cápáról: Ez nem teljesen így van, emlékeim szerint a haldarabkák dobálásáról egy idő után leállnak (szivattyúzni kell stb.), a cápa mégsem tágít, sőt, amikor Quint kikészíti a hajó motorját, hogy a partra érjen (azaz már menekül),akkor is ott dönget mögöttük az állat (még csodálkoznak is rajta, Quint asszem ezért is "adja fel az elveit" és fordul segítségért Hooperhez). A cápának erre a viselkedésére már nincs reális magyarázat, el kell hinnünk az íróknak és kész.

Oké, Scheider nem tudatosan dobja a szájába a palackot, ahogy a második részben a kábelállomás sem tudatosan lett odatelepítve, hogy kinyírhassák a dögöt. Így vagy úgy, de egyik sem reális, a befejezéshez viszont valami nagy, emlékezetes húzás kell, és arra ezek jók, bármennyire irreálisak is. Ez a mozi varázsa. :)

Bloodscalp 2014.02.08. 01:02:53

@Orosdy Dániel: Nemrég leadták (talán a tv2-n) dobozban, és elcsíptem.

Nem menekülnek, eltalálják 2x és kötélen hazavontatnák de nem jön össze ugye, túl nagy és ott akkor befolyik jó sok víz a hajóba, a kabint elönti teljesen. Quint fatalista volta jól kijön amikor szétüti a rádiót korábban, de ő az aki vagy-vagy alapon jött ki "pecázni". Inkább (cápa)gyűlöletből tette, és bármilyen segítséget elfogadott csakhogy megölje az ellent (Indiana story).Az Orca megállt így az ő módszere se működött.

Valami olyasmi rémlik hogy Spielberget nagyon betámadták a premier után(állatvédők?) mert ilyen hiperagresszívnak ábrázolta a cápákat.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.08. 11:54:58

@Bloodscalp: Nem emlékszel jól, pontosabban kihagytál egy fontos részt. :) A cápa kirántja azokat a kapcsokat, amikkel a hajóhoz erősítették, éppen mielőtt Quint jönne a machetével, hogy elvágja a köteleket. Magyarán az állat teljesen szabad, a hordók még a lemerülésben sem akadályozzák (ez önmagában abszurd, nem is 2, hanem 3 hordóról beszélünk), és neki is áll üldözni az Orcát, amikor Quint elindul a part felé.

AZ állatvédőkről nem tudok, de Benchley utólag megbánta, hogy ilyen könyvet írt a cápákról, mert akaratlanul is sokat tett azért, hogy gyilkos szörnynek lássák ezeket az állatokat, és ok nélkül is levadásszák őket.

Bloodscalp 2014.02.08. 12:53:38

Én máshogy látom. Vagy lehet hogy olyat is belelátok ami nincs a filmben. A három karakter:Quint aki gyűlöli a cápákat a múltja miatt és ezért vadássza őket, a víziszonyos rendőrfőnök aki fél tőlük, és Hooper aki "szereti" őket és állatként néz rájuk.

Ennél a jelenetnél folyik sok víz a hajóba és főleg a motortérbe. A motor is azért megy tönkre mert Quint eszét veszti, de nem úgy tűnik mint aki menekülni akar-akkor kimerik és szivattyúzák a vízet és utána mennek haza...leégeti a motort inkább és ottragadnak. Szóval ezt tudatosan tette-vagy tudatalatti a karaktertől...de erkölcsi tanulság kicsit, a fatalista szembekerült a végzetével és bele is halt.

A cápa 3. ma lesz egyébként:)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.08. 13:03:43

@Bloodscalp: A karakterekkel kapcsolatban igazad van, ebben nincs vitánk, a cápa nem evilági karakterét illetően viszont már igen, ld. üldözés, ami bekövetkezik, függetlenül attól, Quint menekül-e, vagy csak haza akar menni. :)

Igen, ajánlom is a mai tévéajánlóban!
süti beállítások módosítása