The Big Doll House - amerikai-fülöp-szigeteki,1971. Rendezte: Jack Hill. Írta: Don Spencer. Kép: Fred Conde. Zene: Hall Daniels. Szereplők: Pam Grier (Grear), Judy Brown (Collier), Roberta Collins (Alcott), Brooke Mills (Harrad). 95 perc

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Az ‘exploitation’ címkéje a nézői ösztönök gátlástalan kizsákmányolására utal, és ugyan mi is lehetne direktebb és pimaszabb kiaknázása a piszkos férfifantáziáknak, mint a „nők a börtönben” hálás alaptémája. Bár a rács mögé zárt hölgyek már a 30-as évek melodrámáiban, majd az 50-es évek sötétebb noirjaiban is felbukkantak, a fülledt motívum igazi virágkorát a hetvenes évek olcsó B-filmjei jelentették. A „woman in prison” (WiP) mozik gyorsan kultikussá vált alműfajának néhány ismertetőjegye olyannyira maradandónak bizonyult, hogy később a fősodorba is átszivárgott: elég csak a Bangkok Hilton vagy a Börtönpalota egyes jeleneteire gondolnunk.

A Roger Corman atyáskodásával kitalált formula először amerikai nőket képzelt a meleg és párás trópusi pokolba, ám a lenge ruhákban összezárt, védtelen rabok olyannyira népszerűvé váltak, hogy az alműfaj szinte azonnal nemzetközi követőkre lelt. A szemfüles ázsiai és európai alkotók gyorsan elkészítették a saját verzióikat, de ezeket a mozikat már jóval több brutalitás, a szexualitás sokkal nyíltabb ábrázolása jellemezte - rögtön visszahatva az eredeti formulára, mely néhány év alatt nazisploitationná és nunsploitationná mutálódhatott.

A filmek alapját a kukkolásra (zuhanyzás és vetkőzés), szexuális fantáziákra (leszbikusok, ártatlanok), fetisizmusra (kötözés, korbács) és szadizmusra (kínzás, verés) épített jelenetek képezik - de a későbbi európai és ázsiai változatokkal szemben a korai amerikai darabokat még a humorosabb, sejtelmesebb hangnem jellemzi. A direktebb látvány hiányát a nagydumás csajok, a férfiak pocskondiázása és a forradalmi gerillák, a provokatívabb politikai kiszólások ellensúlyozzák. Az első, kifejezetten női börtön film a Corman cége által gyártott The Big Doll House volt, melyet aztán számos hasonló alkotás követett (The Big Bird Cage, Women in Cages, Black Mama, White Mama).

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Nem meglepő módon a történet akár teljesen zárójelezhető. A vörös hajú Collier férje megölése miatt kerül a trópusi börtönbe, majd a cellatársával rögtön vitába keveredik. A verekedés miatt az őrök el is viszik az egyik politikai rabot, majd egy rejtélyes álarcos figura szeme láttára kínozni kezdik. A lányok ezután összefognak, és szökést terveznek, de a leszbikus Grier (Pam Grier), illetve a heroinfüggő csicskája csak vonakodva egyeznek bele a tervbe.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

Tarantino a filmtípus elkötelezett rajongója, és ezt a legnyilvánvalóbban talán a Terrorbolygó emlékezetes mellékszereplőjeként hozza a közönség tudomására. Nem elég, hogy a szadista őr a hatalmával visszaélve erőszakoskodni kezd a foglyokkal, de a katonák a tévében a Woman in Cages előzetesét nézik. A The Big Doll House azonban ennél konkrétabb formában jelenik meg az életműben. Az 1971-es film Grier által előadott főcímdala a Jackie Brown azon pontján csendül fel, mikor a szintén Grier alakította hősnőre rácsukják a rácsos ajtót.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A B-filmes pápa, Roger Corman szellemi védnökségével és anyagi támogatásával készült film olyannyira jól sikerült, hogy alapjaiban határozta meg az alműfaj kereteit. A The Big Doll House kiaknázta a szerencsésen megtalált, filléres helyszín (Fülöp-szigetek) lehetőségeit és elindította Pam Grier karrierjét (Jack Hill rendezővel később még a Coffy és Foxy Brown során is együtt dolgoztak). A mű pontosan eltalálta a humor, a cicik és a szexuális utalások megfelelő arányát, és a gyártó cég egyik legsikeresebb dobása lett. Corman pontosan tudta, mi a dörgés: a huszonötezer dolláros (!) befektetés végül tízmilliós jegybevételt, majd hárommilliós kölcsönzői bevételt hozott. A haszonkulcsot nézve ez bizony egy igen szép üzleti teljesítmény.

A The Big Doll House a férctörténete, egyenetlen és lassú tempója, a rossz színészi teljesítmények ellenére ma is szórakoztató. Az alkotók menetrendszerűen szállítják a kötelező, leplezetlenül öncélú látványosságokat, majd az iszapbirkózások, izzasztókamrák és rendkívül visszafogott kínzások között néha kifejezetten frappáns szövegeket ad a szereplők szájába. A filmben feltűnő férfiak gyakran szó szerint kimondják a (férfi)néző fantáziáit, amire a hősnők csípős replikákkal válaszolnak. A lengén öltözött hölgyek ráadásul gépfegyvert ragadnak és a saját kezükbe veszik a sorsukat - ami paradox módon feminista felhangokkal gazdagítja az alapvetően a női test tárgyszerű szemlélésére kihegyezett filmet.