Elhunyt "régi" Hollywood egyik utolsó rendezőmogulja. Blake Edwards nem borzasfejű egyetemistából lett író-rendező, nem mutatható ki életművén az európai művészfilm formabontó technikáinak hatása, nem azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy saját életének eseményeire műfaji dekonstrukciókkal reflektáljon. Elsősorban (de nem kizárólag) szórakoztatni akarta a minél szélesebb közönséget, ami többnyire sikerült is neki. A nagyérdemű főleg óriási sikerű vígjátékai, különösen a Rózsaszín párduc-sorozat miatt emlékszik rá, ám ennél sokkal szélesebb skálán mozgott, fűződik a nevéhez többek között melodráma (Míg tart a bor és friss a rózsa), irodalmi adaptáció (Álom luxuskivitelben), kémfilm (Kémek keringője), bűnügyi film (Gunn) és szatíra (S.O.B.). És bármennyire igaz is, hogy végig a stúdiórendszeren belül, minimális forradalmasító szándékkal alkotott, nyitott maradt az újra (A nőimádó Truffaut egyik filmjének remake-je), kereste a fiatal tehetségeket (pl. William Peter Blatty is nála kezdett forgatókönyvíróként), és néha saját élményeit is beleolvasztotta a műveibe (Bombanő, S.O.B.). Utolsó művei már nem találták telibe a közönség és a kritikusok ízlését, ám hatása a modern műfaji filmre és filmesekre így is óriási.