KAMERA A CIGÁNYSORON
A cigányság egyre sötétebb sorsáról évtizedek óta nem vettünk tudomást, míg végül elszabadult a gyűlölet mindkét oldalon. A média nem igazít el a káoszban, csak növeli a bajt. Van-e még esélyük a higgadtan elemző tévéműsoroknak és dokumentumfilmeknek az előítéletekkel szemben?

Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek (Kamera a cigánysoron)
Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” (Beszélgetés Sára Sándorral)
Mihancsik Zsófia: Képgettó (Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal)

MÉLYDÉL
Takács Ferenc: Odalent Délen (Fekete Amerika)
Strausz László: Színvak emlékezet (Mélydél fekete-fehérben)

CYBERPUNK JELEN
William Gibson életre kelt jóslatában, a Neurománc internetes, számítógépes virtuálvilágában élünk, napjainkat egyértelműen a hálózati kommunikáció határozza meg. Végtelen mátrixban, szilíciumtengerben navigálunk. A jövő realitás: a cyberpunk prófétája mára látnokból szépíróvá és realistává lett.

Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő (William Gibson)
William Gibson: Árnyékvilág (regényrészlet)   
Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok (A japán cyberpunk)

SLASHER
Kovács Marcell: Késsel-vasvillával (Slasher: szex és bűnhődés)    
Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok (Slasher-naptár)
Varró Attila: Tiszta forrásból (Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra)

BARDOT/BELMONDO
Hímnem, nőnem. A nouvelle vague nem ismerte a semleges nemet. És ez az egyik legnagyobb találmánya. Mindent vagy semmit. – mondja a Kifulladásig Belmondo játszotta emblematikus hőse, Michel Poiccard. Az újhullámos francia filmekben a nők nagyon nők, a pasik … nos ez utóbbi, bizonytalanabb. De az nem kérdés, hogy a nouvelle vague férfihősei is az erotikára voltak ráhangolva, a szerelmet ezerszer jobban áhították, mint a hatalmat, a pénzt, vagy a kötelességet. 

Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem (Nők a francia újhullámban)
Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival (Jean-Paul Belmondo)

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Családi körök (A Titanic versenyfilmjei)
Gorácz Anikó: Túlélők földje (Titanic: Filmdokk)

KÖNYV
Kelecsényi László: Nagyobb a füstje (Egri Lajos: A drámaírás művészete)

KRITIKA
Bori Erzsébet: Férfimunka (Nyikita Mihalkov: 12)
Tüske Zsuzsa: Hajrá, fiúk! (N. Forgács Gábor: Álom.net)
Schreiber András: Vatikáni helyszínelők (Ron Howard:Angyalok és démonok)   

(Az ajánló az oldalsávból egész héten elérhető.)

K E D D

A kedd estét ajánlatos a Duna-mozival kezdeni 20:30-kor (Duna TV), a szerkesztők ezúttal a Cannes-i Filmfesztivál eseményeit foglalják össze, ráadásul sikerült Sophie Marceau-val, Terry Gilliammel, Charlotte Gainsbourg-gel és Lars von Trierrel is interjúzniuk. Az M1 22:55-kor elkezdi újra levetíteni a Tűzvonalban első évadát, e kétségkívül hungarikumnak számító, immáron elkaszált széria után pedig épp van idő még visszakapcsolni a Dunára Godard Rolling Stones-ról forgatott filmjére (Az ördöggel cimborál, 00:10).

A legfrissebb hírek szerint a Tűzvonalban harmadik évadának záró epizódjával nem csak a legújabb szezon, de a sorozat története is a végéhez érkezett. Kár érte. Sokkal több ez, mint szomorú hír egy szűk, de annál kitartóbb rajongótábornak. Kórkép, vagy ha úgy tetszik, korkép is a hazai média jelenlegi helyzetéről és működéséről. A kezdetben sokat citált, s akkoriban még leginkább csak sajátos 24 klónként emlegetett televíziós sorozat alkotói ugyanis rövid idő alatt eloszlatták a kételyeket, és a két sorozat közti számos hasonlóság ellenére is fel tudták építeni a széria saját arculatát. Ezzel pedig, bármily meglepő, s árulkodó is ez, máris leköröztek mindenkit, aki csak hasonlóval próbálkozott az elmúlt húsz évben Magyarországon.

A hét videója címszó alatt ezennel új rovatot indítunk: minden vasárnap bemutatunk egy olyan rövidfilmet, klipet vagy animációt, amelyről azt gondoljuk, hogy valamilyen – stiláris, tartalmi vagy egyéb – szempontból érdemes a blog olvasóinak figyelmére. (Várjuk az ajánlásokat, tippeket is erre a címre.)

Elsőként az Index szipus fiatalokról készített videóriportjára esett a választás. A stáb egy héten keresztül követte a szereplőket, akik meglehetősen őszintén meséltek az életükről. A 24 perces filmben nincs narráció, de nem is hiányzik belőle: a képek és a szereplők magukért beszélnek. A stáb nem ítélkezik, csak rögzíti, amit lát – itt jegyzendő meg, hogy amikor néhány szipus a kamera előtt verekszik össze, a riporter, ha bátortalanul is, de igyekszik leállítani őket. A filmet remélhetőleg viszontlátjuk majd a jövő évi Filmszemle doku-szekciójában – az idei mezőny alapján ítélve ott lenne a helye.

Ajánlott olvasnivaló a témához kapcsolódva: Fliegauf Benedek, Csernus Imre és Surányi Judit szociológus beszélgetése a szenvedélybetegségekről egy másik szipus film apropóján.
 

Before the Devil Knows You’re Dead – amerikai, 2007. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Philip Seymour Hoffman, Ethan Hawke, Albert Finney, Marisa Tomei. 117 perc.
Vetítik: Szombat (május 30.) 23:55 HBO 2

Sidney Lumet az aktív álomgyári veteránok korelnöke, akinek több mint fél évszázadot átfogó pályáját végigkövetve játszi könnyedséggel felvázolható az új, az újabb és a legújabb Hollywood története. Lumet az ötvenes évek végén a televíziós esztétika Hollywoodba exportálásában (12 dühös ember), néhány évvel később az európai modernizmus eredményeinek adaptálásában szerzett múlhatatlan érdemeket (A zálogos), a hetvenes évek reneszánszát társadalomkritikus darabjaival erősítette (Kánikulai délután, Serpico, Hálózat), míg a nyolcvanas évek irányadó áramlatok nélküli évtizedét kellemes-közhelyes (de csak ritkán nézhetetlen) mozikkal szolgálta – magyarán mindig meghallotta az új idők új dalait, és ezért soha nem esett ki a pikszisből. Fura módon még nyolcvanon felül és félszáz filmen túl is képes rácsatlakozni a trendekre, legalábbis új mozija ezt bizonyítja. A poétikus című Mielőtt az ördög rád talál a Coen fivérek és Tarantino inspirációját mutatja, a Fargo véreskezű balekjeit helyezi a Ponyvaregény időmontázsát idéző történetbe. A Coen-párhuzamokat erősíti a kísérőzene, amit a testvérek állandó munkatársa, a kortárs szcéna igazán karakteres zeneszerzője, Carter Burwell jegyez.

A film egy baklövéssorozatról számol be, amelynek eszkalálódásával egyre többen kerülnek a címben nevezett alak bűvkörébe. A testvérpár, Andy és Hank úgy próbálja pénzügyeit megoldani, hogy tulajdon apja és anyja ékszerüzletét készül kirabolni, de semmi sem a tervek szerint történik – lényegében azért, mert nincsen terv sem. Kelly Masterson forgatókönyvét méltán jelölték seregnyi díjra: a film első kétharmada példás ritmusával, precízen kidekázott dramaturgiájával és nem utolsósorban a fordulatosságával lep meg. Az egyes időszegmensekkel folytatott bűvészkedés pedig egyenesen lenyűgöző, már azért is, mert nem öncélú és keresett, hanem a történet hatékonyabb kibontását, valamint a figurák motívációinak teljesebb bemutatását szolgálja.

Hogyan lehet egy főként hosszú beállításokból álló, dialógusok helyett statikus képekre építkező filmből másfélperces előzetest összevágni? Körülbelül így. Tarr Béla legutóbbi filmjének trailere, amely abból az alkalomból került fel a netre, hogy A londoni férfi az IFC Entertainment gondozásában tegnapelőtt óta VOD (video on demand) formában is elérhető az amerikai közönség számára, ráadásul kifejezetten ügyes munka, a zsánerelemekre koncentrál, de érzékelteti, hogy nem hagyományos krimiről van szó. (Tarr külföldi népszerűségére jellemző, hogy az előzetesre egy poszt-apokaliptikus zsánerfilmekkel foglalkozó honlapon találtam rá, ahol a szerzőt jeges rémület keríti hatalmába arra a gondolatra, hogy kedvenc rendezője esetleg felhagy a filmezéssel.)  
 

• Az indieWire felkért 16 bloggert és online kritikust, hogy szavazzák meg kedvenc cannes-i filmjeiket. A legjobb szerintük Jacques Audiard Prófétája a Lars von Trier-féle Antikrisztust megelőzve, de Audiard-nak ítélték oda a legjobb rendező címét is (Gaspar Noe és von Trier előtt), illetve a legjobb forgatókönyv díját is (második az Up és a The White Ribbon lett holtversenyben). Ugyanebben a filmben volt látható szerintük a legjobb alakítás is (Tahar Rahim), míg a második ebben a kategóriában Giovanni Mezzogiorno (Vincere) lett Ronnie Bronstein (Go Get Some Rosemary) és Christoph Waltz (Becstelen Brigantyk) előtt.
  
  
• Lars Von Trier cannes-i botrányfilmje, az Antikrisztus csak vágott verzióban kerül az amerikai közönség elé. New Yorkban és Los Angeles-ben egy korlátozott bemutató erejéig valószínűleg megtekinthető a teljes változat, a többi moziba, illetve a VOD (video on demand) hálózatba viszont csak a vágott verzió jut el, amelynek elkészítésében a rendező is közreműködik. (theplaylist) 
• Anton Corbijn a Control című életrajzi dráma után második filmjében Martin Booth egyik regényét dolgozza fel A Very Private Gentleman címmel. A történet Dél-Olaszországban játszódik, főszereplője egy bérgyilkos, aki festőművésznek álcázza magát, miközben az utolsó megbízására készül. A férfit George Clooney alakítja. (theplaylist) 

• A Martin Scorsese által elnökölt World Cinema Foundation, amely azzal a céllal alakult 2007-ben, hogy obskúrus filmek rossz állapotban lévő kópiáit restaurálja és digitalizálja, több filmet is elérhetővé tesz a neten. Néhányhoz a Netflix és az iTunes segítségével lehet majd hozzájutni, de van, amit ingyen is meg lehet nézni ezen a honlapon – ebben a hónapban például az 1964-ben Arany Medvét nyert Susuz Yaz című török filmet. (nytimes)

• A Kurosawa Production és a tokyói Ryukoku Egyetem 2005-ben kezdte digitalizálni a Kuroszava-hagyatékot – mostanra végeztek az összesen 27,431 dokumentummal. A jegyzeteket, forgatókönyveket, fotókat, korábban sehol nem publikált anyagokat (mint például a Hét szamurájhoz vagy a Ran-hez készített rajzokat) elérhetővé tették az egyetem honlapján. (variety) 

• Wim Wenders elkészíti az első 3D-ben forgatott táncfilmet Pina Bausch koreográfus közreműködésével. Wenders szerint „a két dimenziós mozi sem érzelmileg, sem esztétikailag nem képes visszaadni Pina Bausch munkásságát. Amikor először láttam őt táncolni 25 évvel ezelőtt, elbűvölt és megrendített. Segített az emberi mozgásokat, gesztusokat és érzelmeket egy teljesen új módon megérteni. Ugyanezt a varázslatot akarom a vásznon is visszaadni.” (screendaily) 

• A Columbia Pictures filmre viszi annak a Richard Phillips hajóskapitánynak a történetét, akit szomáliai kalózok ejtettek fogságba, és ahonnan az amerikai tengerészgyalogság mentette ki őt. Író, rendező egyelőre nincs, csak producerek, köztük Kevin Spacey. (hollywoodreporter) 

• A bloodydisgusting.com értesülései szerint Ridley Scott újraélesztené az Alien sorozatot, de csak produceri minőségben. A rendező egy bizonyos Carl Rinsch lenne, aki korábban reklámokat és klipeket forgatott csupán. Ripley szerepét nem Sigourney Weaver alakítaná.