Hány ezer fázisrajzból áll egy néhány perces animációs rövidfilm? Hogyan kel életre egy jeti vagy egy borókagally a képernyőn vagy a filmvásznon? Hány különböző rajzolt karakter szükséges egy jó mobiljátékhoz? Mi a különbség a valós idő és filmidő között? Mi inspirálta a 2014-es év legjobb hat klipje közé választott, több tízezres nézettségű RE videó alkotóját? Hogyan segíti egy hangdesigner a filmrendező munkáját? Mindez - sok más kulisszatitkon kívül - kiderül a Share Point ANIMÁCIÓÓÓ című részéből. Sőt! Még egy gyorstalpaló zörejórán is részt vehetünk, ahol megtudhatjuk, milyen kardinális szerepe lehet egy-egy hangeffektnek.
A vetítésekkel, kerekasztal-beszélgetéssel és egy rövid, Szigetvári Andrea által tartott „hangtan órával” kísért esten bemutatkoznak a Y-generáció kiemelkedő animációs filmrendezői, akik fiatal koruk ellenére már komoly nemzetközi sikereket értek el és egyéni stílust képviselnek.
„Körülbelül hatéves korom óta rajzolgattam természet után. Művész lettem, és ötvenéves korom fölött kezdtem olyan munkákat készíteni, amelyek híressé váltak, de semmi figyelemreméltót nem alkottam hetvenéves korom előtt. hetvenhárom éves koromban kezdtem megérteni a madarak, vadállatok, rovarok és halak szerkezetét, és azt, ahogyan a növények fejlődnek. Ha tovább próbálkozom, nyolcvanhat éves koromra bizonyára még jobban megértem őket, így kilencvenéves koromban talán lényegi természetükhöz is eljutok. Százéves koromban, meglehet, már isteni értelemmel fogom fel őket, míg százharminc-száznegyven évesen eljutok arra a szintre, amikor a kezem alatt minden pötty és minden ecsetvonás élő lesz. Bár adna az ég lehetőséget rá, hogy bebizonyítsam, mindez nem hazugság.” (Hokusai írta, de mondhatta volna Oliveira is.)