A brit sorozatok évről évre komolyabb kihívói a globális piacot uraló tengerentúli versenytársaiknak. A hagyományosan erős komédiák és krimik mellett a szigetország műfaji palettája is szélesedik, nemrég például megérkezett a remek Homeland kiváló angol párdarabja. A The Honourable Woman csavaros kémtörténetbe ágyazott karakterdráma egy rendkívül összetett női karakterrel a főszerepben, de a két sorozatot a bürokrácia és a terror tematizálása, az ország vélt-valós világhatalmi státuszát boncolgató kérdések is összekötik. A BBC produkciója persze egészen másról szól, és máshogyan mesél. A lassan felépülő, összetett történet méregerős sorstragédiaként, politikai thrillerként, egy izgalmas nő árnyalt lélektani látleleteként is tökéletesen működik. Igen komoly, tömény széria, melyet Maggie Gyllenhaal lehengerlő játéka koronáz meg.

A széria főcímében nem véletlenül látható pont egy sakkfigura, a nyolc epizód egy rendkívül szerteágazó és fordulatos hatalmi játszmát mesél el. Mintha csak John Le Carré valamelyik regényét lapozgatnánk, a közel-keleti békéért dolgozó hősnő alapítványát (és őt magát) a CIA, az MI6, illetve az izraeli és palesztin titkosszolgálat kíméletlen bürokratái próbálják a saját céljaikra felhasználni. Nessa Stein apja ismert zsidó fegyvergyáros volt, aki Londonban telepedett le, de egy fanatikus terrorista a gyermekei szeme láttára végzett vele. A közben cégvezetővé előlépett nőt azóta is kísértik a véres események, miközben minden erejével a közel-keleti békefolyamat előmozdításán dolgozik. A királynő nemesi címet adományoz neki, ám még ugyanazon a héten kútba esik egy fontos fejlesztési terve és a testvére fogadott fiát is elrabolják. Nessának persze sejtése sincs róla, hogy a háttérben micsoda erők munkálkodnak.

Az angol “clue” szó eredetileg Thészeusz fonalára utalt. Azt kell tehát megtalálni, mi köti össze a különböző eseményeket - elmélkedik a testvér, Ephra Stein, mintegy a néző kezébe adva a megoldás kulcsát. Az írók rengeteg figurát, látszólag felesleges szituációt és rejtélyes epizódot villantanak fel, majd a bekövetkező fordulatokkal ezek között egyre több kapcsolódási pont rajzolódik ki. A hősnő személyes drámája, a cég üzleti ügyei, a színfalak mögött zajló nagyhatalmi játszma, és a nyilvánosság előtt kibomló politikai események szép lassan egymásba érnek. Sokkoló tanulság, hogy ebben az ügyben bizony tényleg minden mindennel összefügg. A múlt és a jelen tragédiái, a személyes sorsok és szakmai birkózások a Közel-Kelet évszázados káoszának a közvetlen eredményei. A cliffhangerek nem arról szólnak, hogy mi fog történni legközelebb - hanem arról, hogy a látott információ-morzsa vajon hogyan illeszkedik a nagy kirakósba. A csavarok folyamatosan más megvilágításba helyezik az addigi tudásunkat, a történések kiváltó okai mellett a figurák motivációi, a jellemük is állandóan változik.

A sorozatban a távolinak tűnő közel-keleti konfliktus brit földön is szép számmal szedi az áldozatokat. Az alkotók ezzel nemcsak a terror globális fenyegetésére és a lokális háborúk azonnali eszkalációjára utalnak, de a “fényes elszigeteltség” fricskázásával az egykori gyarmatbirodalom kollektív lelkiismeretét is piszkálják. Nessa Stein hiába kapott nemesi rangot a királynőtől, ugyanolyan feláldozható sakkbábu, mint az eseményekbe véletlenül keveredő ártatlan honpolgárok. Az MI6 meghatározó szereplője a történetnek, a rideg irodákban csücsülő bürokraták hideg fejjel, a saját karrierjük szempontjából méregetik az előnyöket-hátrányokat. Egyedül a térség szakértője próbál segíteni a címszereplőnek, de ő is csak egy gyalog a gigantikus sakktáblán.

A hidegháború korszakát idéző felszín mögött szép lassan kirajzolódik egy izgalmas és drámai személyes szint is. Minden fontosabb szereplőnek akad egy-egy hatalmas titka, melyet hol fegyverként használnak mások ellen, hol az ellenségek alkalmazzák ellenük. A végeérhetetlen arab-zsidó konfliktus mögött a bosszú, a féltékenység, a szerelem és a hatalomvágy kusza hálózata bukkan elő. Ephra Stein nem véletlenül jegyzi meg, hogy egy titok vagy birtokunkban van, vagy az birtokol minket. A sztori végkifejletét ismerve pontosan nyomon követhető, ahogyan az elhallgatott hazugságok, a ki nem mondott igazságok az évek során rákos daganatként terjedtek szét a Stein-családban, robbanáspontig hevítve a feszültséget. A kör pedig itt bezárul, hiszen ennél tragikusabb és hatásosabb metaforája talán nem is lehetne a feloldhatatlannak tűnő arab-zsidó ellentétnek. Az író-rendező Hugo Blick teljesítménye tiszteletet parancsoló, a The Honourable Woman különböző, önmagukban is figyelemreméltó rétegei hézagmentesen illeszkednek és más szinteken ugyan, de egyetlen nagy problémáról mesélnek.

“Elhallgatjuk titkainkat egymás elől, önmagunk elől. És a legegyszerűbb módja ennek, ha mi magunk sem tudjuk, kik vagyunk. Ha ebbe belegondolunk...Csoda, hogy egyáltalán bárkiben is megbízunk.” Nessa Stein ezzel a monológgal indít minden egyes epizódot és ekkor egyszerre beszél önmagáról, a családjáról és az őt felhasználni akaró hírszerzőkről, a terroristákról. Az ő világában tényleg lehetetlen a bizalom, hiszen előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy korántsem az, akinek korábban hittük. A Homeland mellett a Felperzselt föld is fontos ihletforrás, a kanadai filmben is feltűnt Lubna Azabal most is egy fontos anyafigurát alakít. A sztori szálai azonban Nessa Stein figurájában összpontosulnak, aki megkísérli valahogyan uralni az eseményeket. Maggie Gyllenhaal fantasztikus alakítást nyújt és képes felmutatni a hősnő igen ellentétes arcait. A női szereplők egyébként is meghatározóak a történetben, a férfiak megpróbálják őket kihasználni, ám akarva-akaratlanul, de végül ők alakítják az eseményeket. Ahogyan a legfontosabb kortárs sorozatokban, úgy a karakterek elmélyítése és a cselekmény fordulatai egymást erősítik, a végeredmény pedig lebilincselő. Amerikai rokonaihoz képest a The Honourable Woman kétségtelenül lassabb, ám sokkal erősebb sodrású széria, mely a látványos akciók helyett komplexitásával és eleganciájával nyűgöz le.