Takeshi Kitano új filmjének (Outrage) előzetese már a cannes-i premier idején felkerült a netre, de angol felirat csak mostanában készült hozzá. A japán kultrendező a beszámolók szerint egy teljesen ortodox (és ultraerőszakos) jakuzafilmet készített, amely a korai munkáit idézi. A történetet természetesen ő írta, és a főhőst is, aki egy jakuzaklán vezetője, saját maga alakítja - rezzenéstelen arccal.

H É T F Ő

Lány a vízben
M. Night Kieythetetlen sokadik (sikertelen) próbálkozása A hatodik érzék sikerének megismétlésére.
Vetítik: Film+ - 13:35

Bukott angyalkák
Wong Kar-Wai #1: A Csungking Expressz párdarabja.
Vetítik: m2 - 23:35

Ha valakinek még nem volt elég a fociból, akkor itt van a Blak Twang videoklipje, Banksky (igen, az a Banksy) rendezésében, 2002-ből. Az angol streetartos hip-hop videókra jellemzően túlzásba csavarta a színeket, pár helyen felidézi a közvetítések digitális filctollát és meglepő módon zavargásokat vág be a vagánykodó Blak Twang tagjai és a bikinis lányok közé. Kuriózumértéke magas, aktualitása úgyszintén, már csak tegyük össze a kezünket, hogy Banksy dokumentumfilmje, az Exit Through The Gift Shop elér hozzánk is nemsokára.

HÓ – A 2008-ban a cannes-i Kritikusok Hetének díját elnyerő bosnyák film szerepelt a tavalyi CinePécs programjában, írtunk is róla a blogon, itt, és itt. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Aida Begic bosnyák rendezőnő egy festői fekvésű kelet-boszniai falucska életben maradt lakosainak háború utáni nyomorúságos mindennapjait vitte vászonra. A magukra utalt nők falva ez, hiszen a néhány évvel ezelőtti háború egy véres éjszakáján a szerbek – egy kisfiún és a nagyapján kívül – minden férfit és fiúgyermeket kivégeztek. A világtól elzárt település egyetlen bevételi forrását jelentő zöldség- és gyümölcstermés a megfelelő logisztika híján, az ingatlan-befektetők óhajtotta szülőföld pedig az elhunytak emléke miatt eladhatatlan. A „menni vagy maradni” dilemmája itt tehát még hangsúlyosabb, mint A másik Irina vagy az Utolsó idők esetében, a 2008-as Cannes-i Filmfesztiválon a Kritikusok Hetének Nagydíjával elismert alkotás élvezeti értékéből azonban – az autentikus figurák, a nagyszerű színészi játék és a megható történet ellenére is – a kelleténél többet von el a helyenként már giccsbe hajló szentimentalizmus. (Klacsán Csaba)

TOY STORY 3 – A Pixar nagy sikerű sorozatának záró darabja, amelyben az életre kelt játékoknak, miután gazdájuk már felnőtt, a leselejtezés rémével kell szembenézniük.

A Filmvilág kritikusa szerint: A Pixar ez idáig egyetlen sorozatának harmadik darabja magabiztosan halad tovább az elődei által kitaposott ösvényen: a cingár cowboy, a stramm asztronauta és hűséges barátaik legújabb kalandja, a folytatásoktól megszokott módon, megtart minden jól működő összetevőt, egyúttal emeli is a tétet. (Roboz Gábor kritikája a Filmvilág júliusi számában lesz olvasható.)

52-ES TÖRTÉNET – Pszichothriller-féleség egy elsőfilmes görög rendezőtől. Főhőse egy félénk és szorongó fiatal férfi, Iasonas, aki egy baráti vacsora során megismeri álmai nőjét, Penelopét. Összeköltöznek, egy nap azonban a nő minden előjel nélkül eltűnik a lakásból. Az elboruló elméjű Iasonas megpróbálja újra és újra átélni megismerkedésük és kapcsolatuk pillanatait, hogy rájöjjön, hol hibázott.

Négy év után jelentkezik új filmmel Sofia Coppola. A történet és az előzetes alapján ítélve azonban a Somewhere nem a Marie Antoinette, hanem a 2003-as Elveszett jelentés világához tér vissza. Ismét egy kallódó sztárszínész a főhős (Stephen Dorff), akit a híres Chateau Marmont hotelben tengeti mindennapjait (itt, az eredeti helyszínen forgott a film), amikor is váratlanul meglátogatja 11 éves lánya (Elle Fanning), majd a szinopszis szerint „újraértékeli az életét”. Hasonló, a ’tékozló szülő újra megtalálja a közös hangot elhanyagolt gyerekével’ típusú történetet már láthattunk bőven (legutóbb Anyátlanok címen Clive Owen főszereplésével), kérdés,hogy  Coppola verziója is hasonló szentimentális(-giccses) húrokat penget-e, vagy az Elveszett jelentéshez hasonlóan a finomabb, elégikusabb hangulatok dominálnak majd. A premierre a Velencei Fesztiválon kerülhet sor, az amerikai mozis bemutató decemberben lesz. 

H É T F Ő

A nagy Waldo Pepper
George Roy Hill és Robert Redford harmadik közös filmje, írója első közös sikerük, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök szerzője, William Goldman. Egyszerre humoros és drámai történet egy megszállott pilótáról (maga a rendező is a levegőből védte hazáját a II. Világháborúban).
Vetítik: TV2 - 11:15

Genya
Larry Clark valós eset alapján készült, erotikus és szatirikus elemekben bővelkedő drámája.
Vetítik: M2 - 23:15

Darkman
Sam Raimi hangulatos, szórakoztató képregényadaptációja – igaz, a képregényt utólag gyártották le hozzá.
Vetítik: TV2 - 02:10

Külügyi szívügyek (alias Külkapcsolat)
Billy Wilder klasszikusa Marlene Dietrich, Jean Arthur és John Lund főszereplésével.
Vetítik: Viasat3 - 00:45

Lemming – francia, 2005. Írta és rendezte: Dominik Moll. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: David Whitaker. Szereplők: Laurent Lucas (Alain), Charlotte Gainsbourg (Benedicte), Charlotte Rampling (Alice), Andre Dussollier (Richard). 129 perc.
Vetítik: M2 - június 12 - 23: 35

Van, akinek egy szerelem, van, akinek egy osztálytalálkozó, és van – a Lemming hőse, Alain Getty ilyen –, akinek egy a lefolyóba került lemming változtatja meg az életet. A lemmingnek (Dicrostonyx torquatus), vagyis ennek az északeurópai, különös viselkedésű kisemlősnek, tehát már nem csak Walt Disney-nél és a magyar irodalomban jutott fontos szerep – Garaczi László hőse –, hanem a francia filmben is. A lemmingek a szaporodási időszakban csapatostul indulnak útnak, de útjuk inkább tekinthető kollektív öngyilkosságnak, mint a természet megkövetelte, értelmes tettnek. Dominik Moll filmjében – a futurisztikus masinákat tervező Alain kivételével – mindenki lemmingként viselkedik. Alain főnöke, Pollock úr, és Pollock úr asszonya, Alice is – Charlotte Rampling újabb nagyszerű alakítása – és (miután Alice egy balul sikerült vacsora után, eleinte a következményeket enyhítendő, majd a helyzetet súlyosbítva Alainéknél ragad) Alain felesége, Bénédicte is (a legendás énekes, Serge Gainsbourg lánya játssza).

A film története, mintegy a harmadánál, gellert kap; ettől kezdve eldönthetetlen, mit látunk: szürreális thrillert, rémdrámát vagy egzisztencialista példázatot arról, hogy senki sincs biztonságban, és még a legszürkébb, legkispolgáribb életet is kifordíthatja akár egy váratlanul felbukkanó lemming, vagy egy lemming tudattal megvert nő is. Igaz, az után a jelenet után, amelyikben az ártatlan és teljesen megzavarodott Alaint megtámadják a konyhában hemzsegő lemmingek, az is végképp eldönthetetlen, a Lemming kinek köszönhet többet: Kafkának, Philip K. Dicknek, vagy Moliere-nek. Mindenesetre nem árt az éberség: bármikor felbukkanhat egy pórul járt kisemlős (vagy, mint Moll korábbi filmjében, egy jót akaró Harry) a mi életünkben is.

Kolozsi László