HÓ – A 2008-ban a cannes-i Kritikusok Hetének díját elnyerő bosnyák film szerepelt a tavalyi CinePécs programjában, írtunk is róla a blogon, itt, és itt. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Aida Begic bosnyák rendezőnő egy festői fekvésű kelet-boszniai falucska életben maradt lakosainak háború utáni nyomorúságos mindennapjait vitte vászonra. A magukra utalt nők falva ez, hiszen a néhány évvel ezelőtti háború egy véres éjszakáján a szerbek – egy kisfiún és a nagyapján kívül – minden férfit és fiúgyermeket kivégeztek. A világtól elzárt település egyetlen bevételi forrását jelentő zöldség- és gyümölcstermés a megfelelő logisztika híján, az ingatlan-befektetők óhajtotta szülőföld pedig az elhunytak emléke miatt eladhatatlan. A „menni vagy maradni” dilemmája itt tehát még hangsúlyosabb, mint A másik Irina vagy az Utolsó idők esetében, a 2008-as Cannes-i Filmfesztiválon a Kritikusok Hetének Nagydíjával elismert alkotás élvezeti értékéből azonban – az autentikus figurák, a nagyszerű színészi játék és a megható történet ellenére is – a kelleténél többet von el a helyenként már giccsbe hajló szentimentalizmus. (Klacsán Csaba)
TOY STORY 3 – A Pixar nagy sikerű sorozatának záró darabja, amelyben az életre kelt játékoknak, miután gazdájuk már felnőtt, a leselejtezés rémével kell szembenézniük.
A Filmvilág kritikusa szerint: A Pixar ez idáig egyetlen sorozatának harmadik darabja magabiztosan halad tovább az elődei által kitaposott ösvényen: a cingár cowboy, a stramm asztronauta és hűséges barátaik legújabb kalandja, a folytatásoktól megszokott módon, megtart minden jól működő összetevőt, egyúttal emeli is a tétet. (Roboz Gábor kritikája a Filmvilág júliusi számában lesz olvasható.)
52-ES TÖRTÉNET – Pszichothriller-féleség egy elsőfilmes görög rendezőtől. Főhőse egy félénk és szorongó fiatal férfi, Iasonas, aki egy baráti vacsora során megismeri álmai nőjét, Penelopét. Összeköltöznek, egy nap azonban a nő minden előjel nélkül eltűnik a lakásból. Az elboruló elméjű Iasonas megpróbálja újra és újra átélni megismerkedésük és kapcsolatuk pillanatait, hogy rájöjjön, hol hibázott.
A Filmvilág kritikusa szerint: A film végül önismétlővé válik – a személyiség széthullását hitelesen mutatja be, de nincs, ami továbblendítené a történetet. Alexiou-ra láthatóan nagy hatással volt Lynch és (a fiatal) Polanski, nem is vegyíti rosszul a stílusukat, már csak az arányérzékén kellene csiszolnia. (Baski Sándor kritikája a Filmvilág májusi számában olvasható.)
A hét bemutatója: HA/VER
Az újabb elborzasztóan magyarított cím (ha a Kill Bill-t anno nem fordították le – nagyon helyesen – akkor a Kick/Ass-t vajon miért kellett?) egy nem szokványos képregényadaptációt takar. Hősünk a tinifilmek jól ismert lúzer típusa, az iskolai hierarchia legalsó fokán álló képregényrajongó geek (Aaron Johnson), aki úgy dönt, szuperképességek nélkül is szuperhősnek áll. Akciója mérsékelten sikeres csak (úgy megverik, hogy korházba kerül), viszont felkelti a helyi maffiafőnök (Mark Strong) és a konkurens önjelölt önbíráskodók (Nicolas Cage és Chloe Moretz) figyelmét.
 |
A blog szerzőjének véleménye: Mark Millar nihilista és cinikus képregényét egy az egyben nem lehet átültetni a vászonra, túlságosan polgárpukkasztó lenne a nagyközönség számára, de Matthew Vaughnnak sikerült ésszerű kompromisszumot kötnie. A Ha/Ver nem olyan nyers és vad, mint a képregény, de sokkal merészebb és szemtelenebb, mint az átlagos képregény-adaptációk, vagy épp a szintén Millar művéből készült Wanted. A film legfőbb erőssége a jól eltalált színészválasztás, Marc Strongtól Nicholas Cage-en át Chloe Moretzig mindenki meggyőzően alakít, a poénok ülnek, látványosak az akciójelenetek, egyedül a zenehasználat problémás. (Az IMDb-s top 151-es helyezés természetesen erős túlzás.) (BS)
Kick-Ass – amerikai, 2010. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Mark Millar képregényéből Matthew Vaughn, Jane Goldman. Kép: Ben Davis.Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Aaron Johnson (Kick-Ass), Nicolas Cage (Damon Macready), Mark Strong (Frank D’Amico), Chloe Moretz (Mindy Macready). Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 117 perc.
