The International – amerikai-német, 2008. Rendezte: Tom Tykwer. Írta: Eric Singer. Szereplők: Clive Owen, Naomi Watts, Armin Mueller-Stahl, Ulrich Thomsen. 118 perc.
Vetítik: HBO - 21:20

Tom Tykwer filmjei a legtipikusabb, bár nem feltétlenül a legjobb darabjai a kortárs szcénának. Komoly művészfilmes ambíciókkal bíró szórakoztató mozik (ezért tipikusak), amelyekben gyakran nem sikerül szinkronba hozni egymással a kettős vállalást (ezért mennek mellé). A művészfilmes és a zsánerfilmes Tykwer mintha egymás ellenségei lennének – nem a közös célért dolgoznak, hanem egymás ellen vívnak csatákat.

Új filmjében a rendező megbékélt magával: nem különösebben nagyra törő, ámde az elsőtől az utolsó percéig izgalmas, ráadásul végig stílben tartott mozit forgatott. A bűn árfolyama a hetvenes évek paranoia-thrillereinek (A Parallax-terv, A Keselyű három napja, Marathon életre-halálra) a nyomvonalán halad, és egy nemzetközi bank bűnös üzelmeit, valamint a világ különböző kormányaihoz fűződő kapcsolatait tárja fel. A sztori valós alapú: a filmbeli bank modellje a titkon nemzetközi konfliktusokba is gyakran belepiszkáló pénzmosoda, az 1991-ben összeomlott Bank of Credit and Commerce International (BCCI) volt.

Nem csupán a film több országon és földrészen átívelő cselekménye izgalmas, hanem a kivitelezése is. Tykwer míves, artisztikus látványt teremtett, amely Antonioni architektúra-használatát idézi. A modern épületeknek és formáknak kitüntetett szerepet biztosító térhasználat elsősorban Alan J. Pakula közvetítése nyomán nyert polgárjogot Hollywoodban bő három évtizede, mindenekelőtt A Parallax-terv és Az elnök emberei című filmekben. Tykwer erre a hagyományra épít akkor, amikor lényegében a történet szereplőivé emeli a csupa üveg és acél, hipermodern épületeket, a berlini főpályaudvartól és kormánynegyedtől kezdve a wolfsburgi művészeti, tudományos és szabadidő-központon át a New York-i Guggenheim Múzeumig. A Guggenheimben játszódó maratoni pisztolypárbaj igen hatásos.

Az idei Cinefest egyik csúcspontja egy hetven éves filmklasszikus vetítése volt. Wostry Ferenc beszámolója a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról.

Ha emlékezetem nem csal – persze újságírómód utánanézhetnék, de hát miért éppen most kezdjem el – idén éppen negyedszerre látott vendégül szeptemberben Miskolc, bár maga a Cinefest már a hetedik születésnapját ünnepelhette. Hely hiányában nem fogok kitérni a kiváló hangulat taglalására; a szervezők évről-évre, az anyagi akadályokkal Szent Györgyként harcolva igyekeznek – minimális pénzből –, a vendégeknek egy hétre fesztiválhangulatot teremteni.
Ugyancsak a helyszűke miatt nem fogok tudni kitérni az összes nagyjátékfilmre. A cikkben tárgyalt alkotások jelentették számomra a 7. Cinefest érdekes színfoltjait, ám nem feltétlenül ezek voltak azok a filmek, amelyeket a zsűri később díjakkal jutalmazott.

Csendességük miatt, filmjei szokatlan-amerikaisága miatt feledkezik meg arról az ember, hogy Barry Levinson még mindig az USA egyik legérdekesebb rendezője. Eklektikus karrierje, a XXI. század elejére kiérdemelt szinte-elfeledettsége szabadságot ad neki, egy negyven éves karrier remek alkotásai által megharcolt becsületet. Mintha már nem hajtaná a sikert: csak és kizárólag a minőség érdekli. A You don’t know Jack a HBO-nak készült, mégsem vérzik tévéfilmes stigmáktól.
A film a nyolcvanas évektől dolgozza fel Jack Kevorkian életét. Az orvos az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb (média)személyisége, bár nem annak indult. Kevorkian az euthanázia messiása, hírnöke és gyakorlója, aki több száz páciensét segítette át a szenvedésből a tisztes (amennyire az tisztes lehet) halálba. Karrierjének, ha nevezhetjük így, utolsó húsz évét taglalja a film, egészen bebörtönzéséig. Levinson pragmatikus, ugyanakkor gördülékeny stílusban tárja elénk ezt a botrányokkal és etikai turbulenciával teli életet. Al Pacino a címszerepben pedig egész egyszerűen szenzációs, évek óta nem volt ennyire meggyőző.

PINA BAUSCH: ÁLOMTÁNC – Német dokumentumfilm negyven diákról, akik színpadra akarják állítani Pina Bausch egyik legendás előadását. "Láthatjuk, hogy a próbák alatt szerzett tapasztalatok, miként változtatják meg a tizenévesek gondolkodását a körülöttük lévő világról, önmagukról. Hogyan küzdenek meg saját testükkel, a számukra még ismeretlen helyzetekkel, hogyan nőnek fel a feladathoz, s vállnak egyre magabiztosabbá és nyitottabbá."

A Filmvilág kritikusa szerint: Linsel és Hoffmann dokumentumfilmje ugyanannyira megrendítően emberi, őszinte, mint Pina Bausch félmosolya. Így munkájukat legkevésbé az teszi becsessé, hogy – mint hirdetik – ez az utolsó Bausch-interjú. (Horeczky Krisztina kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

MINDSZENTY – A FEHÉR VÉRTANÚ - Koltay Gábor legújabb dokumentumfilmje, amelybe fikciós elemek is keverednek. 138 perc Mindszenty József bíborosról. Csak a budapesti Uránia moziban vetítik.

VISSZA AFRIKÁBA – Egy osztrák rendező egy éven át követte öt sikeres afrikai (ghánai, gambiai és kongói falvakból származó) zene- és táncművész életét. Dokumentumfilm sok zenével, tánccal és interjúkkal. [magyar feliratos előzetes]

AZ ÖRZŐK LEGENDÁJA - Animációs bagolymese az eddig inkább akció- és zombifilmekkel jelentkező Zack Snyder rendezésében. [előzetes]

MÉZ - Semih Kaplanoglu trilógiájának (A tejesember, Jumurta) utolsó darabja, amely egy apró török faluban élő kisfiú mindennapjairól szól. A film Berlini Filmfesztiválon Arany Medvét kapott. [előzetes]

A teaser után megérkezett a teljes előzetes is az új Coen-filmből. Azóta kiderült (mármint: számomra), hogy valóban a Portis-regény adaptációjáról, és nem a John Wayne-film remake-jéről van szó.

A Remake filmklubban, ahogy az a nevéből sejthető ismert hollywoodi remake-ek kevésbé ismert eredeti verzióját mutatják be a szervezők. Alkalmanként beszélgetés is lesz (filmkritikusokkal, filmes újságírókkal, filmesztétákkal) a feldolgozás, a remake-elés elméletéről, a remake-elés filmtörténeti vonatkozásairól, illetve a vetítéseket követően meg lehet vitatni azt, hogy a hollywoodi feldolgozásban mi maradt meg az eredeti filmekből. A belépés ingyenes. A vetítések időpontja: kéthetente szerdánként, 19 órától. (A Filmvilág blog szerk.-jének személyes megjegyzése: a következő évadban remélhetőleg sorra kerülnek az ázsiai ill. az európai filmek is.)

HÉTFŐ

A 13. harcos
Kínos bukás volt a bemutató idején, pedig egész szórakoztató film. Némi türelem kell csak hozzá az elején, és persze 1-2 látványos hiányosság figyelmen kívül hagyása.
Vetítik: Film+ - 21:10

Yamato - Öngyilkos küldetés
Háborús Titanic, avagy vérben és könnyekben úszó történet egy tengerben úszó csatahajóról.
Vetítik: TV2 - 02:15

KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
A közeljövőről többnyire apokaliptikus képzetekben gondolkodunk, a technikai fejlesztés azonban nem a rombolásra hajt, egy kényelmesebb, gazdagabb, egészségesebb, élhetőbb világ utópiája vonzza. A humánfaktor persze mindig közbeszól. A szupertechnika szuperhatalommá, az okos gépek monstrumokká válnak, ha rossz kezekbe jutnak.

Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek (Poszt-cyberpunk)
William Gibson: Nyomtalanul (Regény-részlet)
Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan (Virtuális közeljövő)

ÁLOMMOZI
A virtuális világok korában az élet/álom metafora is átalakult, a mai álomfilmekben az álmainkat nem mi álmodjuk, hanem álomtechnikusok. E filmek hősei általában súlyos árat fizetnek identitásuk megtöbbszörözéséért. Ez korántsem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a sorvezetőül szolgáló Dick-életmű is felfogható sokezer oldalas példázatként a párhuzamos világok személyiségtorzító hatásairól.

Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban (Álomfilmek)
Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról (Kon Satoshi)
Géczi Zoltán: Álomterror (Kon Satoshi: Paprika)

FRANCE NOIR
Fantômas nem közönséges bűnöző, ő egyáltalán nem hasonlít a későbbi film noir meghasonlott, esendő hőseihez, inkább az akciófilmek (mint például a James Bond-széria) titokzatos, magabiztos, mindenre elszánt gazembereinek előfutára. Egyebek mellett abban a tekintetben is, hogy előszeretettel és nagy találékonysággal használja a modern technikát. Expresszvonat, telefon, csőposta, telegráf, autó, taxi, lift, gőzmeghajtású „villamos” – a sorozat a századelő nagy technikai újításainak is hiánytalan tárháza.

Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák (Francia krimi 2000–2010) 
Varró Attila: Amerikai kapcsolat (Richard Berry: 22 bullets)
Ádám Péter: A metropolis démona (Ős-noir: Fantômas–sorozat)

MAGYAR MŰHELY
Hirsch Tibor: Színésztükör (Kállai Ferenc)

PORTRÉ
Zalán Vince: Kisvárosi víkendek (Ivan Passer másfél cseh filmje – 1. rész)

FILMISKOLA: A MONTÁZS
Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat (Vágás és montázs)
Vincze Zsuzsa: Filmek újratöltve (Mozifilmek a televízióban)
Varga Balázs: Folytonossági hiányok (Az ugró vágás)

TELEVÍZIÓ
Klág Dávid: Kentucky cowboy (Michael Dinner: Justified)

KRITIKA
Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak (Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid)
Horeczky Krisztina: A boldog részünk (Anne Linsel--Rainer Hoffmann: Pina Bausch: Álomtánc)
Schreiber András: Egyik nevet, másik sír (Juan José Campanella: Titkos szemek mélyén)

PAPÍRMOZI    

FILM/REGÉNY
Vajda Judit: Az ígéret megszállottja  (Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete)
Szabó Noémi: Sekélyes sírhant (Burr Steers: Charlie St. Cloud halála és élete)

A címlapon: Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid (Nagy Zsolt) -- CameoFilm bemutatója