HÉTFŐ

Van, aki forrón szereti
Minden idők egyik legjobb vígjátéka, főszerepben Jack Lemmonnal, Marylin Monroe-val és a nemrég elhunyt Tony Curtis-szel. Reméljük, a Viasat3 Billy Wilder-sorozata még sokáig nem ér véget, lenne miből csemegézni.
Vetítik: Viasat3 - 10:25

Elveszett illúziók
Gazdag Gyula filmje Balzac klasszikus regénye nyomán, Spiró György forgatókönyvírói közreműködésével.
Vetítik: Filmmúzeum - 21:00

Egymásra nézve
Makk Károly egyik legnagyobb sikere: Arany Pálmára jelölt, Cannes-ban színészi díjat nyerő dráma Galgóczy Erzsébet műve alapján egy leszboszi szerelem kibontakozásáról és tragikus következményeiről. Remekmű.
Vetítik: Duna - 22:45

Gyilkos álmok
Neil Jordan misztikus thrillere Annette Bening, Aidan Quinn, Robert Downey Jr., Stephen Rea és Paul Guilfoyle főszereplésével.
Vetítik: TV2 - 01:45

Elhunyt "régi" Hollywood egyik utolsó rendezőmogulja. Blake Edwards nem borzasfejű egyetemistából lett író-rendező, nem mutatható ki életművén az európai művészfilm formabontó technikáinak hatása, nem azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy saját életének eseményeire műfaji dekonstrukciókkal reflektáljon. Elsősorban (de nem kizárólag) szórakoztatni akarta a minél szélesebb közönséget, ami többnyire sikerült is neki. A nagyérdemű főleg óriási sikerű vígjátékai, különösen a Rózsaszín párduc-sorozat miatt emlékszik rá, ám ennél sokkal szélesebb skálán mozgott, fűződik a nevéhez többek között melodráma (Míg tart a bor és friss a rózsa), irodalmi adaptáció (Álom luxuskivitelben), kémfilm (Kémek keringője), bűnügyi film (Gunn) és szatíra (S.O.B.). És bármennyire igaz is, hogy végig a stúdiórendszeren belül, minimális forradalmasító szándékkal alkotott, nyitott maradt az újra (A nőimádó Truffaut egyik filmjének remake-je), kereste a fiatal tehetségeket (pl. William Peter Blatty is nála kezdett forgatókönyvíróként), és néha saját élményeit is beleolvasztotta a műveibe (Bombanő, S.O.B.). Utolsó művei már nem találták telibe a közönség és a kritikusok ízlését, ám hatása a modern műfaji filmre és filmesekre így is óriási.

La Môme – francia-angol-cseh, 2007. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Isabelle Soberman és Olivier Dahan. Kép: Tetsuo Nagata. Zene: Christopher Gunning. Szereplők: Marion Cotillard (Edith Piaf), Sylvie Testud (Momone), Pascal Greggory (Barrier), Gerard Depardieu (Leplée), Emmanuelle Seigner (Titine). 140 perc.
Vetítik: M1 - 21:00

Csakugyan, micsoda élet! Cirkuszi akrobata apa, utcai énekes anya – a kislány (akit eredetileg Edith Gassionnak hívnak, csak a felfedezőjétől, Louis Leplée-től kapja majd a „veréb” jelentésű Piaf nevet) részben külvárosi utcákon, részben a nagymama normandiai bordélyházában cseperedik fel, aztán a siker és az egymás után születő lemezek és dalok előterében? hátterében? a szerelmek, csalódások, tragédiák sorozata; majd a korai öregség, és végül negyvenhét esztendősen, 1963. október 10-ének éjszakáján, a halál... Csakhogy a rendezőnek nem az életrajz a kiindulópontja, hanem a mítosz: nem a rekonstruált valóságot látjuk, hanem a klisét, a mesét, az álmot.

Ráadásul a film nem az időrendiség klasszikus útján halad; zaklatottan széttöri az időt. Nem kronológia, hanem kaleidoszkóp; az 1959-es emlékezetes New York-i incidens után például (az énekesnő összeesik a színpadon) a bordélyban töltött boldog gyermekévek következnek és így tovább. A koravén, vézna, hajlott hátú és reményvesztett Piaf így előzi meg a gyermek Piafot és a sugárzóan fiatalt. Az élet különböző szakaszai sajátos érzelmi logika szerint ötvöződnek, kapcsolódnak össze, és a szeszélyes váltásokat csak felerősítik, tagolják és értelmezik a visszafogottan, ha ugyan nem szűkmarkúan adagolt jól ismert sanzonok.

ÜVEGTIGRIS 3 – Rudolf Péterék figuráinak lokális kultuszát mi sem jelzi jobban, hogy a harmadik felvonás még ebben a mostani zárolásos-befagyasztásos időben is el tudott készülni. Összesen 40 kópiával kerül a film a mozikba, vetítik magyar felirattal a siketeknek, angollal a külföldieknek. A kezdés jól sikerült: tegnap 9000-en váltottak rá jegyet. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Szakállas a vígjátéki alapszituáció, nem is tartogat semmi újdonságot, de nem is férnének nagy úttörések a koncepcióba. Marad tehát a könnyeden lengedező sztori és az erre kényelmesen felfekvő, jól méretezett poénok. (Alföldi Nóra kritikája a januári Filmvilágban lesz olvasható.)

A SZERELEMRŐL ÉS MÁS DÉMONOKRÓL - A népszerű kolumbiai író regényének adaptálásával ezúttal egy Costa Rica-i-kolumbiai (!) stáb próbálkozott meg. A történet szerint egy fiatal lányt ördögűzésnek vetnek alá, ám a feladat végrehajtásával megbízott pap beleszeret. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A mesésebb, kalandosabb és sok szempontból bőbeszédűbb regényeredetihez képest a film kifejezetten ingerszegény és takarékra vett; hősei csak 36 fokos lázban égnek. (Vajda Judit összefoglalója a Gabriel García Márquez-adaptációkról a decemberi Filmvilágban olvasható.)

TRON – ÖRÖKSÉG – Huszonnyolc évvel az első felvonás után kapott folytatást a Disney úttörő digitális kalandfilmje. Ezúttal természetesen 3D-ben harcolnak egymással a bitek és a byte-ok. Érdekesség, hogy Jeff Bridges a CGI-technika segítségével 28 évet fiatalodott. (Kuriózumnak ez sem nevezhető: Brad Pitt-tel ugyanezt már megtették a Benjamin Button-ben.) Feltűnik még a Dr. House egyik munkatársa (Olivia Wilde) és Tony Blair legkiválóbb alteregója (Michael Sheen). A zenét a Daft Punk duója szolgáltatja. [előzetes]

1973-as pályakezdése, a Sivár vidék óta mindössze három filmet (Mennyei napok, Az örület határán, Az új világ) rendezett Terrence Malick, nem csoda, hogy legújabb munkáját is nagy várakozások előzik meg – a netre frissen felkerült előzetesből ítélve megérdemelt a kitüntetett figyelem. A The Tree of Life (Az élet fája) az 1950-es években játszódik, főhősei vívódásain keresztül az élet nagy kérdéseit boncolgatja. A főbb szerepeket Brad Pitt és Sean Penn alakítják, az operatőr Emmanuel Lubezki (Az új világ, Az ember gyermeke, Az álmosvölgy legendája, Ali). Amerikai bemutató: 2011 május. A tovább után megcsodálható a poszter is.

 
 

Tôkyô nagaremono - japán, 1966. Rendezte: Seijun Suzuki. Írta: Kôhan Kawauchi. Kép: Shigeyoshi Mine. Zene: Hajime Kaburagi. Szereplők: Tetsuya Watari, Chieko Matsubara, Hideaki Nitani, Ryuji Kita. 89 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A Tokyo Drifter Seijun Suzuki egyik főműve, amelyet alkotói pályája csúcsán, 1966-ban készített. A japán rendező korábban tucatszámra gyártotta a B-filmeket a Nikkatsu-stúdió számára, a hatvanas években azonban megtalálta saját hangját. Továbbra is jakuza-filmeket készített, stílusa azonban egyre szürreálisabbá vált, a történet helyett a stilizált képi világra koncentrált – a Tokiói csavargó például, egy frappáns kritikusi meghatározással, olyan, mint egy pop art James Bond-képregény Godard rendezésében. A stúdió természetesen nem nézte jó szemmel, hogy egyik legmegbízhatóbb iparosuk egyre avantgárdabb filmeket gyárt, a Tokiói csavargó viszonylagos sikere miatt a következő munkájának ugyan még zöld utat adtak, A gyilkos jelét (Branded to Kill) azonban kirúgással honorálták. Ezt követően Suzuki feketelistára került, nem rendezhetett 10 éven át.

HÉTFŐ

Ne folytassa, felség!
Az Oscar-díjas David S. Ward (A nagy balhé) vígjátéka John Goodman, John Hurt és Peter O'Toole főszereplésével.
Vetítik: TV2 - 11:35

Ki nevel a végén?
Kellemes komédia Jack Nicholson és Adam Sandler főszereplésével.
Vetítik: AXN - 21:00

Ponyvaregény
"Zed's dead, baby. Zed's dead..."
Vetítik: Viasat3 - 21:30