A világ rettenetes szépsége Roegnél megnyugtató magyarázat nélkül marad. Portré a brit film elfelejtett rendezőjéről. 

Az angliai underground világ popsztárokkal és bűnözőkkel zsúfolt miliőjéből az ausztráliai vadonon át a velencei csatornákig vezet Nicolas Roeg identitást kereső, férfi és nő közötti kapcsolatot mikroszkopikus pontossággal ábrázoló útja. Amerika után Bécsben folytatja vándorlását, hogy egy lakatlan szigeten kis időre lehorgonyozva mindvégig nekünk szegezze a kérdést: vajon ténylegesen ismerjük-e azokat, akikkel együtt élünk, amikor még tágabb környezetünkről, a minket körülölelő valóságról sem állíthatunk semmi biztosat. Az egzotikus vonzerő mögött az ismeretlentől való félelem lakozik. Roeg világa egyszerre csábító és taszító. Filmjeinek szereplői a földi pokolban töltik mindennapjaikat. Az emberi világ rettenetes szépsége, amit Bergmannál morálfilozófia és pszichoanalízis, Bressonnál szikár és időtlen minimalizmus segít túlélni, Roegnél megnyugtató magyarázat nélkül marad. 

Bátor, sőt vakmerő vállalás folytatást készíteni minden idők legjobb tengeralattjárós filmjéhez. A Wolfgang Petersen-féle Das Boot a német filmtörténelem legnagyobb volumenű produkciója volt, a nézők és a kritika is imádta, és ha nem is nyert végül Oscar-szobrot, de hat jelölésig így is eljutott.

A fim utóélete alapján úgy tűnhet, hogy pont a rendező nem volt teljesen elégedett vele, ezért (is) készülhetett belőle annyi verzió: a 149 perces moziváltozat után jött a kimaradt jeleneteket is felhasználó, háromszor 100 perces minisorozat a BBC-n, egy hatepizódos verzió a német tévében, 1988-ban pedig készült egy hatszor 50 perces széria is. Petersen végső, 209 perces rendezői verziója 1997-ben került újra mozikba, majd a 88-as tévésorozatból is összevágtak egy 293 perces filmet a 2004-es DVD-kiadás apropóján.

Ha akadnak is hangsúlybéli különbségek a különféle verziók közt (a minisorozatban és a rendezői változatban jobban kibomlik a karakterek drámája), a lényeg változatlan: a Das Boot letaglózó hatását – bármelyik mutációját is vesszük –, a bezártság, a fenyegetettség és az idegőrlő feszültség fullasztóan hiteles érzékeltetése adja. Nincsenek sallangok, felesleges mellékszálak, a rendező nem tesz engedményeket a nézőnek, bezárja őt is a tengeralattjáróba, az ápolatlan, fáradt, végletekig kizsigerelt legénység közé, hogy a háború egy pillanatra se tűnjön férfias kalandnak vagy látványosságnak. A Das Boot valójában nem is akciófilm, hanem az őrület határán játszódó pszichológiai thriller.

2019 tavaszán kerül a hazai mozikba Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje, az 1849-ben játszódó Guerilla.

Szinopszis:
1849-ben, a világosi fegyverletétel után sokan még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott. Barnabás korábban megszökött a sorozás elől, az öccse vonult be helyette. Csak most, a vereség után csatlakozik a tizen-huszonéves, erdőben bujkáló gerillákhoz. A bűntudattól hajtott fiú bízik benne, hogy hazaviheti a testvérét, de egy hazugsága folytán besorozzák, így maradnia kell. Közel kerül egy lányhoz, aki a sebesülteket ápolja, és akibe az öccse szerelmes: ez tovább szítja a fivérek közötti ellentéteket. Barnabásnak hamarosan olyan döntéseket kell hoznia, amelyeknek egyre súlyosabb következményei lesznek. 

Is this the real life? Is this just fantasy? - csendül fel a Queen ikonikus balladájának rögtön a legelején a programadó kérdés, amire a szám címét viselő friss film igen határozott válasszal felel. A dal kiemelése már önmagában is jelzésértékű, a filmesek nyilván nem véletlenül választották címnek az együttes épp azon slágerét, amibe a legtöbb cirkuszi akrobatika, teátrális póz és himnikus geg szorult. A megunhatatlanul zseniális Bohemian Rhapsody a Queen-élmény kvintesszenciája, melynek rengeteg jellegzetes összetevője van, de a realizmus vagy az alkotói önmarcangolás biztosan nem tartozik közéjük.

Az ember nem azért hallgat Queent, hogy a dalszövegek mélyebb jelentésrétegeit elemezgetve valami magvasat tudjon meg az őt körülvevő úgynevezett valóságról. Épp ellenkezőleg, a zenekar mindig is csak és kizárólag azt ígérte, hogy ők majd rockolnak minket, és ehhez végig nagyon következetesen tartották is magukat. A róluk készült film némileg paradox módon így pontosan azért festhet hű képet, mert a legkevésbé sem valóságos, cserébe viszont rockol minket. Igen kiváló eredményekkel.

November 28. és december 2. között a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon nézheti meg a közönség az elmúlt év legjelentősebb animációs alkotásait a világ minden tájáról. A budapesti animációs seregszemlét a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot személyesen nyitja meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol elsőként a legendás francia rendező legújabb filmjét, a Dilili Párizsbant vetítik. Idén 300 animációs rövidfilmet és 14 egész estés filmet – számos magyar alkotást is - kínál a fesztivál, melyek közül több a Három Hollóban lesz megtekinthető, a Francia Intézet, a Lengyel Intézet és a Cervantes Intézet pedig ingyenes vetítéseket is tart majd. Az Adriai hullám című vetítéssorozatban Olaszország, Horvátország és Szlovénia kortárs animációs művészete mutatkozik be.

A fesztivál nyitófilmje a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot legújabb munkája, a Dilili Párizsban lesz, mely a századfordulós francia művészvilág izgalmas karikatúráját is felrajzolja. A fesztiválon Michel Ocelot két korábbi filmjét, az Esti meséket és a Kirikou és a boszorkányt is megnézheti majd a magyar közönség. Az Anilogue zárófilmje Mamoru Hosoda legújabb alkotása, a Mirai - Lány a jövőből lesz, melyben a négyéves Kun azóta haragszik a világra, amióta kishúga születésével felfordult az élete. Ám egy reggel titkos, mesebeli világot talál a kertjükben, ahol találkozik azzal a kislánnyal, aki majd az anyukája lesz és azzal a férfival, aki majd a dédnagypapája lesz. A varázslatos kalandokban útitársául szegődik egy nagylány. Egy nagylány, akit pont úgy hívnak mint az utált kistestvért.

November 30-ig meghosszabbították a nevezési határidőt a jövőre hetedik alkalommal megrendezett Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra. Az eseménysorozat 2019. március 25. és 31. között lesz Budapesten, a Toldi moziban. A szervezők 2017. január 1. után készült külföldi és magyar rövidfilmekből válogatják ki a fesztivál filmjeit. Idén is várják a nevezéseket az LMBTQ- és horrorszekcióba is. 

A Friss Hús pár év alatt Budapest egyik legmeghatározóbb filmes eseménysorozatává vált. A fesztivál bebizonyította, hogy a friss és mindig újító rövidfilmes formátum különösen érdekes a filmszerető közönség számára: a Toldi moziban szervezett programsorozat látogatottsága évről évre nő, vetítései rendre telt házasak, és jelentős szakmai és sajtóvisszhangot keltenek. A vetítések mellett szakmai programok is várják az érdeklődőket, és pitchfórum is lesz, ahol filmterveket, rövidfilmes ötleteket mutatnak be az alkotók.

A Friss Húson mutatkozik be minden év elején a magyar rövidfilmes termés legjava, és innen indulnak nemzetközi fesztiválkörútra a tehetséges magyar rendezők filmjei. A 2016-os Friss Hús különdíjának nyertese például Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje volt, amely később sorra halmozta a nemzetközi fesztiválsikereket, majd Oscar-díjat is nyert. A rendező azóta legújabb rövidfilmjével, A legjobb játékkal (2018) is visszatért a budapesti fesztiválra. 

A hazai közönségnek a Friss Húson bemutatkozó filmek gyakran kerülnek be Cannes, Szarajevó, illetve egyéb A kategóriás nemzetközi fesztiválok versenyprogramjába.

Nevezni itt lehet: https://filmfreeway.com/festival/FrissHus

A 3. évaddal véget ért minden idők talán legsikeresebb magyar sorozata (már ami a kritikai visszhangot illeti), és ha annak idején a 2. évadot is alaposan kibeszéltük, akkor most sem tehettünk mást. Vendégként csatlakozott hozzánk a Geekz főszerkesztője, Rusznyák Csaba, aki velünk ellentétben eddig sem rajongott a szériáért, és – spoiler – az utolsó évad sem győzte meg. Volt tehát vita is bőven. Az adás végén, epilógus gyanánt foglalkoztunk Ujj Mészáros Károly az X - A rendszerből törölve című magyar skandináv krimijével is. (Ez a rész 1:02:10-nél kezdődik.)

Ami szóba került:

• tényleg annyira politikus a sorozat, mint amennyire annak tűnik,
• és ha igen, mennyire hiteles,
• 7. rész: az évad csúcspontja vagy mellélövése,
• melyik karakter útja volt a leginkább, és melyik a legkevésbé hiteles,
• hozzáadott-e valamit az élményhez, hogy egyszerre vált elérhetővé a teljes évad,
• és túl vagyunk-e az „ahhoz képest, hogy magyar”-mércén?