Miklós Ádám második dokumentumfilmje, a Menla hagyatéka ismét a tibeti buddhizmus birodalmába kalauzol, ezúttal azonban a téma a rákgyógyászat. Interjú a rendezővel és Száki Adrián producerrel. A filmet a Vertigo Média mutatja be január 28-án.
A rákgyógyítás, s tágabb értelemben a nyugati és keleti orvoslás érvényességének kérdése sajnos igen sokakat érintő téma. A Dolma lányainál nem volt különösebb személyes érintettséged, most van?
Ádám: A Menla hagyatéka valamelyest a Dolma lányai folytatása, legalábbis az életutamban. A Dolma forgatása végeztével a Menla már adott volt, hiszen a filmünk egyik producere, Alex Co már a Dolma leforgatása előtt tibeti orvosnak készült, és folyamatosan erről beszélt.
Nagyon érdekelt a téma, főleg a Dolma után. A kérdés inkább a film perspektívája volt – először a rákról szó sem volt. Sokat gondolkoztunk, hogy inkább általánosságban mutassa-e be a tibeti gyógyászatot vagy esetleg koncentráljon csak egy bizonyos betegségre.
Sajnos a rák az a betegség, amiről minden nyugati embernek van egy története. Én is így vagyok ezzel.
Az előző film orientalista perspektívája érvényesült most is?
Ádám: Talán most kevésbé volt így, hiszen a Dolma forgatásán még csak egyetemisták voltunk és egész másképpen filmeztünk. Eredetileg úgy volt, hogy a mi utazásunk is részese lesz a filmnek. Hála istennek, vagyis inkább Adriánnak, aki a film producere, hogy nem így lett. Ez most szóba se került, csak a tibeti gyógyászatra és az ottani betegekre koncentráltunk. Két hónapig forgattunk Dél és Észak-Indiában, de ez az idő is nagyon kevés arra, hogy eljussunk a nagy mélységekig. Szóval a külső szemlélő perspektívája megmaradt.