Michôd szikár apokalipszisfilmje a Mad Max tudatos ellenpontja.
A Mad Max-széria óta közhelyszámba megy, hogy a kopár vidékekben és elhagyott országutakban bővelkedő Ausztráliának milyen veszettül jól áll a szélesvásznú világvége. Nem meglepő, hogy az apokalipszis a szigetország filmgyártásának egyik fontos exportcikkévé vált, mely az emberi közösségeket rohasztó baljós ígéretként még akkor is ott lebeg a cselekmény fölött, ha formálisan épp westernről (Az ajánlat) vagy családi bűndrámáról (Animal Kingdom) van szó.
Az Országúti bosszú azonban nemcsak lappangó kórként hordozza magában, hanem történelmi tényként kezeli az apokalipszist, nyíltan csatlakozva a Mad Max műfaji hagyományához. A főcím után távirati stílben kapunk tájékoztatást arról, hogy immár tíz évvel a közelebbről meg nem nevezett „összeomlás” után járunk. Hogy ez pontosan mit takar, arról később is csak alig tudunk meg valamit, mivel a film hasonlóan szófukar, mint titokzatos főhőse, Eric, akihez képest a Volt egyszer egy Vadnyugat Harmonikája már-már olcsó dumagépnek számít. Pusztán találgathatjuk, hogy mi lehet a helyzet a többi kontinensen, ahogy arra is csak egy elejtett félmondat utal, hogy a még megmaradt nagyvárosokban sem fenékig tejfel az élet. A szándékos információhiány tehát fontos dramaturgiai eszköz, előkészíti a terepet annak a frusztráló nézői felismerésnek, hogy ez a poszt-apokaliptikus világ bizony zavaróan közel tolakszik a mi valóságunkhoz. Sehol egy nukleáris gombafelhő, sehol egy kiadós természeti kataklizma vagy globális zombi-fertőzés, de még a bolygó végkimerülésének kissé prózaibb kulisszája sem áll őrt a realitás és a fantázia közti határvonalon.
Miki egér, Pluto kutya, Donald kacsa, Hófehérke és a hét törpe, Dumbo, Bambi, Hamupipőke, Csipkerózsika, a 101 kiskutya… Ki ne ismerné Walt Disney halhatatlan mesefiguráit? A rajzfilm-király ezekkel a bűbájos kis hősökkel írta be a nevét a mozi aranykönyvébe. Filmjei, csaknem 50 évvel halála után, ma is hódítanak, cége, a Walt Disney Pictures ontja a rajzfilmeket. Kivételes egyénisége volt a filmművészetnek: rajzoló, rajzfilm-rendező, producer, és zseniális üzletember egy személyben. Alkotásai már életében 48 Oscar-díjat (!), 7 Emmy,- valamint 950 (!) egyéb díjat nyertek. A Yale Egyetem díszdoktorává avatta, Johnson elnök a legmagasabb amerikai érdemrenddel, a Szabadság Érdeméremmel tüntette ki. Kevesen tudják, hogy filmgyártó-cége, híres rajzfilmjein kívül fantasztikus sikerű természet-, és játékfilmeket is készített.
