A 3 LEGJOBB (vagy legrosszabb) jelenség
Rossz vagy régi képek. A mozi fel van puffadva, mint egy disznó – mondta Isidore Isou hetven évvel ezelőtt, és ez az azóta csak még jobban dagadó intézmény manapság mindenfajta képet vagy mozgóképet megpróbál megemészteni. Míg a kortárs experimentális filmet ellepték az újdonatúj digitális képfajták YouTube-montázsoktól 3D animációkig (Polycephaly in D, Glass Life, The Making of Crime Scenes), addig a narratív szerzői mozi rendre régi családi fotókat vagy házi videókat igyekszik értelmezni, leginkább a szerzői autófikció kurrens divatja jegyében. Charlotte Wells szomorkás nyaralása (Aftersun), Ricky D’Ambrose száraz családtörténete (The Cathedral) vagy Spielberg kései „így jöttem”-filmje (A Fabelman család) ócska otthoni felvételekkel mélyíti el anyagát – mintha ebben a hiperinflálódott filmkultúrában a rossz kép vagy a régi kép immáron az igazság ígérete, a hitelesség kulcsa vagy a mélység hordozója lenne.