Napokkal később futott be a hír. Producere és barátja, Mike Kaplan tette közzé a másíthatatlan tényt. 2022. december 17-én, a 400-nál is kevesebb lakosú Durwestonban, szívelégtelenségben elhunyt a 90 éves, bristoli születésű Michael Tommy Hodges, akit az internet szalagcímei főleg az Öld meg Cartert! és a Flash Gordon rendezőjeként azonosítanak. Bár nincs tévedés, érdemes alaposabban szemrevételezni, ki is volt ő.
A legfontosabb pályaképére vonatkozó információ vélhetően az, hogy noha Hodges a brit gengszterfilm nemzeti ciklusának megteremtésében oroszlánrészt vállalt, munkássága később sajnálatosan partvonalra szorult. Mindössze 9 nagyjátékfilmmel büszkélkedhet 32 év alatt. És már 1980 magasságában kórházba került. Luxuslakásokban élt, két autót vett. Fiait magániskolába küldte, a szobákban tévék sokasága díszelgett. Életszínvonalának fenntartása megalázó bérmunkákba, válásba, majd idegkimerültségig hajszolta. Úgy fogalmazott, a '70-es és a '80-as évek projektfinanszírozás terén küzdelmesnek bizonyultak és a '90-es dekád sem tűnt rózsásabbnak.
Keserű tapasztalatai után örökre elutasította a materializmust. Zömmel könyvekre és CD-kre ruházott be. Dorseti farmján zöldségeket termesztett. Kőrisek és tölgyfák szegélyezték a kertet, ahol szajkók énekeltek. Kritikailag honorált neo noirját, A krupiét diszkvalifikálták az Oscar-versenyben, miután Clive Owen sztárcsináló jelenését sugározta egy holland adó. Utána már csak egyetlen, sajnos bemutatása pillanatában kiszenvedett időskori elégia, az Űzött vad jutott neki. A 2002. novemberi forgatás kezdetéhez a Máltát látni és meghalni-rajongó J.G. Ballard gratulált.
Színre lépése egybeesett egy generációváltással. A '60-as, '70-es években keletkezett brit bűndrámák origóját ugyanis a társadalmi egyenlőtlenségek, az Egyesült Királyság merev osztályhierarchiája, a rendszeren belüli visszaélések, például a burjánzó korrupció vagy a bumfordinak titulált zsiványok kisrealista, sőt, már-már dokumentarista, eredeti helyszíneket és natúrarcokat preferáló Free Cinema-ábrázolása jelenti. Hodges pedig nem is érkezhetett volna megfelelőbb helyről. Gyerekkorát egy vasszigorú katolikus bentlakásos iskolában töltötte Bath-ban. Az ott tapasztalt szörnyűségek óta ateista.
Konzervatív szülei rendes szakmát követeltek tőle, így könyvelőnek tanult. Majd a Brit Királyi Haditengerészet aknakereső hajóján teljesített szolgálatot. Bejárta Anglia összes rongyolódott kikötőjét Hulltól North Shieldsig. Mérhetetlen szegénységet látott. Vagyis mindannak ellenkezőjét, amiről a gazdasági prosperációt hírnöklő II. Erzsébet beszélt. "Toryként léptem be, dühös fiatalként távoztam." - nyilatkozta élete utolsó hónapjaiban a The Guardian hasábjain.
Útja először a televíziózáshoz, valamint a szamárlétra végigjárásához vezette. Súgógépkezelőből forgatókönyvíróvá, majd riporterré, végül tévé- és filmrendezővé avanzsált. Három mestertől, név szerint Dick Fontane-től, Dennis Postle-től és James Goddardtól leste el a direktorszakma fortélyait. A Thames és a Granada Television berkeiben csiszolta tudását. Az előbbi csatornánál készült Tempo experimentális művészeti programjában rendezők, mint Welles és Tati, plusz írók, mint Robbe-Grillet és Pinter munkásságáról rajzolt portrét. Az utóbbi adónál gyártott, máig referenciaértékkel bíró World in Action oknyomozó hírműsora mélyvízbe dobta. Az Up-dokuszériát jegyző Michael Apted és a '85-ös Live Aid előkészületeiről tudósító Paul Greengrass ugyancsak megfordultak ott.
Interjúi tovább mélyítették pesszimizmusát. Dallasban az észak-vietnami nukleáris csapást fontolgató republikánus szenátort, Barry Goldwatert kapta mikrofonvégre. Majd a rasszista George Wallace kormányzót. Detroitban az autógyáros Reuther fivérekkel ismerkedett össze. Walterre és Victorra a saját cégük által felbérelt kormányügynökök lőttek rá az otthonukban. Az USA-ból is rossz szájízzel távozott. Félnek a kommunistáktól, liftektől utcákig csak a szuperfogyasztás hozza lázba őket, az Amerikai Álom moziban generált imágója porhintés - vonta le tanulságként.
Hodges rendezői védjegyeit a hazai szociokörülmények, a B-noirok, mint a Csókolj halálosan!, Raymond Chandler és Georges Simenon irodalma, Fellini és Godard európai modernizmusa, illetve Kurosawa hangulatábrázolása teremtették meg. A Ted Lewis regényén ("Jack hazatér") nyugvó Öld meg Cartert! az áldatlan brit állapotokon túl a beszédes nevű La Dolce Vita éjszakai lokáljában zajlott bűnözőleszámolás, plusz William Hogarth XVIII. századi festményei befolyásolták. Politikai érzékenysége sosem csillapodott.
Szatírája, a Máltát látni és meghalni a címbeli ország elitjének kritikájaként bökött rá a '70-es évek Olaszországában újralángoló neo-mussolinizmusra, emellett a paparazzi-szubkultúrát létrehozó Wilma Montesi-ügyre is kitekint. Az Egyesült Királyságban tisztességes premiert sosem kapott Az átprogramozott ember Crichton-adaptációja a 21. századi közösségi média digitálfüggőségének önbeteljesítő jóslata. Thatcher fogyasztói kultúrájának metaforája A krupié, az Űzött vadban az izraeli-palesztin-konfliktust és ifj. Bush terrorellenes hadjáratát vizionálta a rendező.
Gengszterdrámái toxikus maszkulinitás és szexizmus elleni vádiratok. Az Öld meg Cartert! antihőse dominánsként próbál viselkedni, de mikor revanshadjárata végén fény derül az igazságra, csak a tehetetlen düh béklyózza. A Vörös sárkány profilozójával össze nem keverendő Will Graham, az Űzött vad nímandja rettegett maffiózóként vonul el 3 évre favágónak az erdőbe. Csapzott, prédájára higgadtan leső falkavezérként érkezik a vadonból Londonba. "Gyászolok. Egy elpocsékolt életet. Az enyémet és Davey-ét" - közli a szűkszavú nehézfiú. Hodgest a trauma személyiségromboló ereje foglalkoztatja a bűn férfimiliőjében. Az Űzött vad csupán látszólag nevezhető az Öld meg Cartert! testvérbosszú-párdarabjának. Lassú ritmusa, zord, sötét, esős hangvétele miatt jakabkori tragédiának hat a cselekményorientált, kriminarratívát hasznosító "Carter"-hez képest.
Jack Carter igyekszik őrizni aktivitása látszatát. Will sosem tudja. Előbbit a gyerekpornó-felvétel, utóbbit egy több éves absztinenciát megszakító halottkémi-pszichológusi beszámoló sokkja taglózza le. "Neked sosem lehet feleséged, gyereked" - vágják Carter fejéhez, mintha csak A szamuráj Melville-gyilkosa állna előttünk. Már a nyitány vonatútjában les rá a Ronnie és Reggie Kray-ről mintázott, Fletcherék által küldött, J-gyűrűs orgyilkos. Rejtélyes, nyitott befejezéssel zárul az Űzött vad. Willt egy végrehajtó várja, miután hűtlen, síkostoba társa kiszúrt Turnerrel, a főalak ellenfelének minősíthető dél-londoni góréval. Azaz a főkarakter a sajátjai miatt, tőle független okokból gyalogolhat halálcsapdába.
Plusz Boad, az öcs haragosa miért is kergette anális behatolással, nemi potenciálja megsemmisítésével öngyilkosságba Davey-t? Mert idősödő, férfiegójában sértett gengszterként irigykedett a bulik és könnyűvérű lányok forgatagában ügyesen mozgó fiatal riválisára. Az Öld meg Cartert!-ben Eric Paice-t legfeljebb a testvérhalálban játszott bűnsegédszerep választja el az érzéketlen, nőgyűlölő, cigiző, tintás, ütő-lövő macsó Jacktől. (Caine az eredetileg kinevezett, masszív alkoholista Ian Hendrytől örökölte meg a szemétláda Carter-imágót. Hendry végül épp Paice-t kapta. A rendezőt meg is lepte, hogy az Alfie-val szívtipró státuszba emelkedett, munkásosztálybeli gyökerű Caine hajlandó megformálni a taszító címszereplőt.) Így Hodges gengszterballadái egzisztencialista látleletek végzetnek kiszolgáltatott, sodródó átlagemberekről.
Flash Gordon látszólag Alex Raymond-képregényhős, de csak üresfejű, idegen kultúrákra legyintő übermensch-ként téblábol a Könyörtelen Ming császár elleni küzdelemben. A rendező egyenesen az amerikai külpolitika karikatúrájaként értékelte a Fellininek, Roegnak, Leonénak is szánt, felejthetetlen betétdallal támogatott A vihar-átiratot. Improvizált nagy költségvetésű dobásként beszélt camp-klasszikusáról és az infantilis producerlegenda, Dino De Laurentiishez fűződő munkaviszonyáról. Űropera-paródiáját az Irak-Irán-affér próféciájaként leltározta. Harry Benson, Az átprogramozott ember IT-guruja személytelenített, halott tekintetű, zombiként öldöklő, slampos ruhát és parókát viselő nímandként sétál az útja végét szimbolizáló temetőbe. Elektródákra kötött félemberként már annyi választása sincs, mint Carternek.
A krupiéban feltűnő Jack Manfred küszködő íróként vállal zsugaasztali állást. Szmokingos cselszövőként keveri a paklit, míg át nem verik. Ironikus, hogy a figurát a Daniel Craig előtt legnagyobb Bond-esélyesként számon tartott Clive Owen testesíti meg a 007-es pitiáner verziójaként. Szállóigéje: "Tartsd szorosan, ereszd könnyen." ("Hang on tightly, let go lightly." - angolul dallamosan fülbemászó e krédó.) A nálunk 1975. karácsonyán vetített tévés produkció, a Veszélyes riport amorális firkászát Hodges kedvenc filmje, A siker édes illata simulékony gaztevője, a Burt Lancaster játszotta J.J. Hunsecker inspirálta. Az Űzött vadban Hodges cimborája, a Tinto Brass-féle Caligulában pajzánkodó Malcolm McDowell erőszakolja meg a Tudorok feminin fizimiskájú VIII. Henrikjét, Jonathan Rhys Meyerst.
Egyszerre pókasszony és tárgyiasított áldozat a médium Doris Stokest emuláló Martha Travis a Fekete szivárványban. Spiritualizmussal kecsegtet, illetve a Trumpot is elnöki székig repítő vallási fundamentalistákról számol be e természetfeletti thriller. Premierje után 2 évvel tűz ütött ki az észak-karolinai Hamlet csirkefeldolgozó üzemében, ahol bennégtek a lezárt vészkijáratba ütköző munkások. Az Ima egy haldoklóért újravágott- és hangszerelt, Hodges által megtagadott megváltástörténete Charles Dickens és Graham Greene regényeivel állítható párhuzamba.
Edward Hopper festményein kívül az Arthur Koestler írta Szellem a gépben tekinthető Az átprogramozott ember ihletforrásának. Ipari hulladékkal szennyezett, szénfekete newcastle-i tengerpart tárul elénk az Öld meg Cartert! fináléjában. A gengszterklasszikus vágóképeiért a Cronenberg-operatőr Peter Suschitzky apja, az Osztrák-Magyar Monarchiában született Wolfgang felelt. Minimalista főtémáját Roy Budd komponálta. Rideg folyosók és műtőszobák népesítik be Az átprogramozott embert. A krupiéban gyakran villannak fel ólmos lakásbelsők. Szerencsejáték-tematikája ismét a sors kiszámíthatatlanságának allegóriája. Érdekesség: a Kim Ji-woon jegyezte Keserédes élet végső összecsapása ugyancsak egy La Dolce Vita nevű night clubban zajlik. Bosszúállója, Sun-woo is Jack Carterhez kísértetiesen hasonló módon harap fűbe.
Játssza őket Michael Caine, George Segal, Mickey Rourke, Rosanna Arquette vagy Clive Owen, a Hodges-hősök leírhatatlanul magányosak. Nőalakjai szintén összetettek. A krupiéban Jack három hölggyel is összeszűri a levet. A dél-afrikai Jani szexuális ragadozó. Marion domesztikált barátnő. Kolléganője, Bella csapodár szerető. Az idealizált férfiassággal, nőiséggel és szexualitással egyébként is szöszmötölő Flash Gordon újságírónője damsel in distress, míg Ornella Muti hercegnője tudatosan erotizált vágyszimbólum.
Az Ima egy haldoklóért vak lánya törékeny és poétikus, az Alison Doody-féle ír terrorista fanatikus. Charlotte Rampling a főszereplő egykori, fásult szeretőjét játssza az Űzött vadban. Britt Ekland szexszimbólumként, az Öld meg Cartert! "gun moll"-jaként telefonszexel és tesz ránk rövid, de maradandó benyomást. A Peter Medaknál (A Kray fivérek) és Antonia Birdnél (Veszély nélkül) is dermesztően hiteles szenvedő nőket alakító Kate Hardie áruházi felügyelőt, vagyis munkáslányt testesít meg A krupiéban. Ugyanitt a Vészhelyzet Dr. Corday-jeként ismert Alex Kingston meggyőző femme fatale.
Hodges objektíven, fagyos realizmussal vizsgálta az erőszak utózöngéit. Talán ezért sem lelte sokáig a hangot vélhetően bombasztikusabbra vágyó publikumával. Köpönyegéből bújt elő John Mackenzie és a Hosszú nagypéntek. Stephen Frears és a The Hit. Guy Ritchie gengsztervígjátékai. A Szexi dög. Muníciót biztosított a Dead Man's Shoesnak, a Harry Brownnak és az A Good Woman Is Hard to Findnak. Olvasmányélményei között Spinozát, Shakespeare-t és John Webstert listázta. Kedvelte az Öld meg Cartert! blaxploitation-újrakeverését, a Hit Mant, bár a jelenetazonosságokat kevésbé. Gyűlölte a Stallone-adaptációt. Részegen próbálta végignézni, de a fiától kapott, Hongkongból származó, így nonkompatibilis DVD nem működött, ezért a diszk kukában landolt.
Kirúgták az Ómen 2: Damienből. Tinédzsersátánja belső démonokkal és a hatalom korrumpáló természetével nézett volna farkasszemet. Génkezelt ételeket termelő vállalatbirodalom nehezedett rá az Aranypolgár stíljében. Lapátra helyezésének legfőbb oka ráérős munkatempójában keresendő. Az elkészült második részben a gyári, katonaiskolai és vacsoraepizódok árulkodnak Hodges komótos vonalvezetéséről. A büdzséért aggódó, forrófejű producer asztalra csapott, töltött fegyverrel ijesztett a forgatáson 3 hetet töltő rendezőre. Don Taylor rémmeséjére Hodges vizuális leleményekkel kívánt felelni. Arcok előtt lobbanó tűzzel. A holló által vakított, kamionnal elgázolt újságírónő fehér felületre vérként fröccsenő vörös ruhájával. Edvard Munch A sikolyának, illetve más festmények megidézésével.
Betiltották a Queen Body Language-éhez forgatott klipjét. A Music Televisionnél tető alá hozott szuggesztív videó egyértelműen Hodges legbujább munkája. Ken Russell mellett esélyesnek tűnt a Dennis Wheatley írta To the Devil a Daughter okkult horrorfeldolgozásának rendezői székére. Tervezett filmet Donald Sutherlanddel, az Űzött vadat követő mozija főszerepére a 4 hónap, 3 hét, 2 napból ismert Anamaria Marincát választotta.
1955 óta dolgozott a Mario és a varázslón. Thomas Mann novelláját Abraham Polonsky, A gonosz ereje című kultthriller direktora alkalmazta szkriptre, a celluloid-átiratban Diane Kruger, Sebastian Koch és Gina Lollobrigida tűntek volna fel. Jean Rochefortot, a Gilliam-féle, 2000-ben összeomlott Don Quijote-kaland lovagját nézte ki a The Chinese Buskerre. Tom Stoppard körmölte a lengyel Szolidaritásról szóló, 1984-es Squaring the Circle dialógusait. Regénye, a Clive Owen ajánlásával piacra dobott, gonosz humorú Watching the Wheels Come Off 2010-ben jelent meg. 8 évvel később a Bait, Grist and Security című novelláskötettel jelentkezett. Kubrick azt mondta, az Öld meg Cartert! után az összes színész Hodgesszal akar majd dolgozni.
Utolsó éveiben bottal közlekedett. Mint kb. 75 éves kora óta Walter Hill és a kilencedik X felé araszoló Michael Caine. 80 felett is közönségtalálkozókra járt. Beszélgetett, írt, interjúkat adott. Szellemileg teljesen ép maradt. Épp, mint a 90 éves, gyenge fizikumú, de briliáns elméjű Hercule Poirot a Függönyben. Önéletrajzi dokumentumfilmje, az All at Sea jelenleg utómunkálati fázisban van. Kétszer házasodott. Első felesége Jean Alexandrov (1964-1982). Közös fiaik Ben és Jake. Özvegye a 2004-ben elvett Carol Lawes. 5 unokája Marlon, Honey, Orson, Michael és Gabriel. Őszinte részvétem a családjának.
Miért a személyes hangvétel? 2014. január 14., kedden ugyanis szerencsém volt először e-mailt váltani Mr. Hodgesszal. A virtuáltalálkozó szervezéséért Sean Ellist, a Metro Manila rendezőjét illeti köszönet. 2013. szeptember 21., szombaton egy CineFest-interjú közepén, majd több órával a beszélgetés után merült fel a lehetőség.
A kapcsolatfelvételhez vezető miskolci interjú
Íme a Hodges-levél:
"Ádám,
Sean átküldte az Űzött vadról írt csodálatos e-mailedet. A filmet a brit premier idején is lehúzták. Attól tartok, ma a kritikusok azt írják le, amit szerintük az olvasóik látni akarnak. Következésképpen bármit, ami nem tartozik a pörgős, gyorsan vágott szórakoztató szarságok közé (fogalmam sincs, miért), le kell húzni. Jártam már így. 1974-ben Az átprogramozott ember is ugyanerre a sorsra jutott. Széles körű elutasításban részesült. De, akárcsak az e-mailed, a filmbe, mint művészeti formába (és ahogy Graham Greene hívta a regényeit, élvezeti cikkbe!) vetett hitemet visszaadta egy Terrence Malick által küldött levél (lásd a csatolmányt). Az átprogramozott ember rengeteg elismerésre tett szert az évek során, például Stanley Kubrick is a kedvenc sci-fijei között tartotta számon. Gyaníthatóan a Ragyogásra is hatást tett. Igazad van - nincsenek filmek! De nem tétlenkedtem! Írtam egy regényt és sok rádiójátékot írtam, rendeztem a BBC-nek. Idén talál egy újabb filmet is készíthetek. A finanszírozás biztatónak tűnik. Szóval, köszönöm, Ádám, hogy felvidítottál egy öregembert.
Minden jót 2014-re.
Mike"
A 30 éves Malick életmentő levele
Az elmúlt csaknem 10 évben Michael Caine-nel, Clive Owennel és Charlotte Ramplinggel is találkozhattam. Először Ramplinget láttam 2015-ben a 45 év berlini sajtótájékoztatóján. Egy évvel később ugyanott, a versenyzsűriben helyet foglaló Owennel válthattam szót. Caine-nel 2017-ben beszéltem Velencében a My Generation című dokumentumfilm sajtórendezvényén. Azt mondta, már nem hall jól.
Milyen érzés? Olyan, mint amikor Connor MacLeod, a 467 éves Hegylakó SkyCam-alanyként, a Madison Square Garden pankrátormeccsén ballonkabátban, árnyak között ül a nézőtéren. Halál, csaták helyett szerencsére piciny bánatokkal és rengeteg örömmel.
