125 éves a magyar film, az évfordulót a Nemzeti Filmintézet streamingplatformja ingyenesen elérhető válogatással ünnepli: április 27. és május 10. között 125 magyar film nézhető a FILMIO felületén.
A Magyar Film Napját 2018 óta minden évben április 30-án ünnepeljük, ugyanis 125 évvel ezelőtt, 1901. április 30-án mutatták be az első magyar filmet, A táncz című alkotást az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A jubileum alkalmából a Nemzeti Filmintézet a FILMIO-n 125 magyar alkotást kínál ingyenesen, hogy minél többen online is bekapcsolódhassanak a közös ünneplésbe.
A kínálatban izgalmas krimik és thrillerek, érdekfeszítő dokumentumfilmek, örök klasszikusok és kortárs filmek is láthatók. Két élő legenda, az idén 80. születésnapjukat ünneplő Bereményi Géza és Koltai Lajos alkotásai, valamint a 100 éve született Herskó János rendezései is ingyenesen nézhetők. A magyar animáció gyöngyszemei is láthatók, köztük a Lúdas Matyi, a Fehérlófia, a Hugó, a víziló, a Misi Mókus kalandjai, Az erdő kapitánya vagy a Kojot négy lelke.
A Hunnia moziba (ma egy kocsma/bár a kiskörúton) mentem megnézni 2003-ban Brian De Palma Femme Fatale című játékfilmjét. Amikor jegyet vettem a 20 órás időpontra, a pénztáros jelezte, hogy késéssel fog kezdődni, mert még javában tart az előző vetítés. Mivel kicsivel nyolc előtt érkeztem, már sokan várakoztak a terem előtt. Ha jól emlékszem, egy vetítőtermes mozi és kávézó volt a Hunnia, kis előtérrel. Klasszikus, utcáról a vetítőterembe felépítésű mozi volt. Lehetett már vagy fél kilenc is, mikor kinyílt a terem ajtaja, és elkezdtek kijönni az emberek a korábbi vetítésről. Valaki a tömegből megjegyezte, hogy van valami gond a vetítéssel – elégedetlenség volt a hangjában. Mindenki elfoglalta a helyét, és nagyon hamar elindult a Femme Fatale nyitójelenete. Lement az első felvonás, és körülbelül 25 perc után kifutott a film, felkapcsolták a fényeket. Mindenki értetlenül nézett körbe, hogy most mi van, és ekkor jöttem rá, hogy ezt a filmet így, tekercsenként fogjuk megnézni, mivel a két vetítőgép helyett csak egy üzemel. Erről elfelejtettek szólni a vetítés előtt, a korábbi film is ezért volt hosszabb. Az újabb felvonások befűzése és indítása legalább nyolc perc volt. Addig várakoztunk, néhányan beszélgetni kezdtek. Ez a film teljes időtartama (1 ó 55p) alatt ötször vagy hatszor ismétlődött, ami nagyban megváltoztatta a film tempóját, és enyhén szólva ellene ment a rendezői elképzelésnek. De mi, nézők elfogadtuk a kialakult körülményeket; mit is tehettünk volna mást?