2012, az első Cseh Filmkarnevál óta tudjuk, miért van évről évre a Toldi moziban a helyünk: mert számíthatunk olyan, a magyar filmtermésből fájóan hiányzó történetekre, amik számunkra is fontos problémákat feszegetnek.
A budapesti Cseh Centrum Miloš Forman 80. születésnapja tiszteletére indította a cseh filmek éves szemléjét, s a 10., jubileumi válogatás kínálata sem méltatlan a Mester filmes örökségéhez. A tavalyi kihagyás miatt két év terméséből állt össze az ötös lista, melynek még a legpublicisztikusabb témájú (rasszizmus, eutanázia, internetes zaklatás, generációs ellentétek, egyházi visszaélések) darabjai is anyanyelvi szinten alkalmazzák a filmes feszültségkeltés nézőbevonásra leginkább alkalmas dramaturgiai eszközeit.
Egyetérthetünk a cseh filmkritikusokkal, akik 2023-ban az év ígéretének szóló díjjal jutalmazták Michal Blaškót az Áldozatért (Oběť, 2022). Az ukrán Irinának (Vita Smachelyuk) a film első perceitől drukkolunk, amikor a határon kétségbeesetten keres fuvart: azonnal vissza kell jutnia Csehországba, a fia kórházba került. A versenytornász Igort (Gleb Kuchuk, jegyezzük meg a nevét, reményteli nemzetközi karrier előtt áll) a szomszédok eszméletlenül találták a lépcsőházban. Életmentő műtétje során el kellett távolítani a fél veséjét, karrierjének vége. A fiút elmondása szerint három cigány verte meg. A rendőrség szkeptikus, a környék rossz hírű szegénynegyed. Irina jelenleg takarít, de próbál továbblépni: állampolgárságért folyamodott, s éppen vállalkozásba kezdett egy barátnőjével. A jóvágású, segítőkész Michal (Viktor Zavadil) szimpátiatüntetést szervez, s a kisvárosi televízió interjúja nyomán Irinát a polgármester asszony (Gabriela Mícová) is pártfogásába veszi. Jobb lakást, anyagi támogatást kapnak, az állampolgárság ügye is megoldódni látszik. Ám Novotný felügyelő (Igor Chmela) egyre több ellentmondást fedez föl Igor történetében, a tüntetésről pedig kiderül: neonáci gyülekezés, rasszista erődemonstráció lesz. Igor bevallja anyjának, nem mondott igazat a balesetről. Irina nehéz döntés előtt áll, hiszen mindent elveszíthetnek. Nem pusztán a kitoloncolás veszélye fenyegeti őket, hanem az is, hogy idegenek lévén az addig szimpatizáns tömeg ellenük is fordulhat.
Blaško az Atlantis, 2003 (2017) című rövidfilmje sikerei (premier Cannes-ban, Cottbus és Angers: legjobb rövidfilm, majd Cseh Oroszlán) óta nemzetközileg is jegyzett alkotó. 2022-ben a Berlinalén volt a premierje a Gyanúnak (Podezrení, 2021), a minisorozat ugyancsak számos díjat nyert. Akkori interjújában a perspektívaváltást nevezi a legfontosabb dramaturgiai elemnek. Az azzal párhuzamosan készült Áldozaton is látható, mekkora távolságot tart a szólamoktól, az ítélkezéstől, az egysíkú személyiségektől. „Sose vonjunk le konzekvenciát gondolkodás nélkül“, összegezte. Karakterei egy-egy villanásában, gesztusában láthatóvá válik jellemük ellenkező oldala. A pozitív szereplők sötét, számító, kegyetlen vonásai csakúgy megmutatkoznak, mint antagonistáik megnyerő tulajdonságai.
Aki a CineFesten kihagyta, vagy a Karneválon nem férne be a terembe az Áldozat vetítésére, a Juno11 forgalmazásában a mozikban is láthatja ezt a remek filmet, ami a szlovákok – nem elírás - tavalyi Oscar-jelöltje volt. Blaško karrierje azt is mutatja, hogy a két ország szétválása ellenére a filmes életük ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, s kreatívan használják mind a regionális, mind az európai produkciós lehetőségeket.
Az #annaismissing (Pavel Soukup, 2023) is gyakran él a perspektívaváltással, de ez a thrillerműfajban megszokott. Mindegyre új gyanúsítottak és indítékok merülnek fel, s keretezik át a virtuális térben, okostelefonokon és közösségi oldalakon bonyolódó eseményeket. A 2019-es #martyisdead – Soukup minisorozata, az első Emmy-díjas cseh alkotás - egyik mellékszálából kibontott történet központi szereplője „NoIllusions“ Anna (Viktorie Vítová), a gyönyörű, vörös tini influenszerlányka. Szókimondása, merészen trendi gondolkodása miatt sok tinédzser támasza az érzelmi élet viharaiban és a divat útvesztőiben. A főszereplő Nina (Alexandra Vostrejžová) széltől is óvott, jómódú 15 éves. Boldog, toleráns családjuk akkor hull darabokra, amikor Nina meglátja az apja (Marek Němec) telefonján Anna félmeztelen fotóit. Kisvártatva Anna eltűnik minden fórumról, s Nina a barátnőjével nyomozni kezd. Kiderítik, hogy Anna a vonzerejét és befolyását titokban arra használta, hogy lebuktassa a tinédzser lányokra vadászó felnőtt férfiakat. S mert ahol folyton lőnek, ott a golyók időnként félremennek: Anna olyan gyilkos dühvel irtotta a dickpic-küldő pedofilokat, hogy nem vetett számot azzal a lehetőséggel, hogy akad, aki ártatlan. Az egyik lebuktatott tanár éppen ez az eset volt: ellopták a személyazonosságát. Tönkrement az élete, végül öngyilkos lett. Lucie Kryzová forgatókönyve a félig felnőtt 15 évesekre a virtuális térben leselkedő veszélyek holdudvarában azokat a buktatókat is megmutatja, amik a kortárs trendekre nyitott felső középosztálybeli családokat kibillenthetik nehezen kivívott egyensúlyukból.
Az Éjjel érkezett (Přišla v noci, Jan Vejnar és Tomáš Pavlíček, 2023) baljós címe horrort sejtet, amit a film záróképe apokaliptikussá növel. A harmincas Jirka (Jiří Rendl) és Anetka (Annette Nesvadbová) kényelmesen élnek, s mert valójában nem akarnak felnőni, passzolgatják a gyerekvállalás kérdését. Valerie (Simona Peková), a fiú anyja csomagokkal és zagyva, bizonytalan mesével érkezik, az azonban a napok múltával egyre bizonyosabb, hogy maradni akar a fiataloknál. Á, ő ugyan, dehogy, nem szólna bele semmibe a világon, s már ott is vagyunk a fekete anyóskomédia toposzának bugyraiban. Mint a polip, lerázhatatlan, zseniálisan tapintja ki az érzékeny pontokat mindenhova elérő karjaival, mindeközben drámázó, önsajnáló, s mint ilyen, rendkívül tehetséges komédiás. A fiatalok kapcsolata megerősödik, ez előny. Hátrány azonban, hogy az anyós magával hozza erősítésnek és testőrnek Tomcatet (Vladimír Kratina), aki a totális megszállást történelmi sérelmek sorjázásával ideologizálja meg. A rendezők szándéka szerint Valerie-t „időnként az ember meg akarja ölni, néha meg megölelné“, ám az „otthonmegszálló“ (home invasion) alműfaj szabályai szerint csak egy győztes maradhat. Vagy lesz egy nevető harmadik?
A Néma titkok (Němá tajemství, Tomáš Mašín, 2023) anyós-figurája, Dana (Milena Steinmasslová) sem rajong Erikáért, a menyéért (Jana Plodková), ám amikor fiát, az állatorvos Martint (Marián Mitaš) baleset éri, igyekszik támogatni. A film titok-dramaturgiáját a kihallgatás-szekvenciák tagolják, jó ideig még az is rejtve marad, mi okból folyik nyomozás. Az edző Erikának mindene a mozgás, nagyon nehezen viseli a bezártságot lebénult, beszédképtelen férjével. Mélységesen irritálja anyósa mindent megoldani, elrendezni, felemelt fejjel viselni akaró optimizmusa is, amivel mintha azt éreztetné, hogy neki nincs joga másképp érezni, lesújtottnak lenni, elkeseredni. Ahogy telnek a hónapok, úgy foszlik semmivé a javulásba vetett remény, lesz egyre depressziósabb Martin, többször próbál öngyilkos lenni. A titkok lassan felszínre kerülnek: Jana kisfiának Martin az apja, ám a férfi soha nem hagyta volna el Erikát, akinek nem lehetett gyereke. A jó dinamikájú, drámai történet eredeti címe (‚Nincsenek titkok‘) az eutanáziára utal: ha legális volna, lenne választási lehetőség hasonló gyógyíthatatlan betegek számára. Remélhetően jövőre láthatjuk a Fivéreket (Bratři), Mašín másik tavalyi filmjét, az idei cseh Oscar-nevezést is.
A Pogányok (Pohani, Olga Dabrowská, 2023) Anna Jablonska színdarabjának fekete-fehér filmadaptációja. Kerete az ukrán író halálának története: Pogányok című darabját fődíjra jelölték Moszkvában, s a reptéren éppen mellette robbantotta föl magát egy öngyilkos merénylő. A rendkívül termékeny, egyedi hangú írónő mindössze 29 évet élt. Témáit szülővárosa, Odessza „kisembereinek nagy álmai“ adták, ami, mint oly sok társuké a régióban, a normálisnak nevezhető élet. Az abszurdba hajló Pogányok családtagjai nagyon távol kerültek egymástól. Az anya (Eva Alner Jízdná) már-már mániákusan igyekszik pénzt szerezni, nemcsak varr, de ingatlanozik is, és éjjel-nappal készenlétben áll, nehogy elússzon a „nagy üzlet“. Az apa (Jiří Racek) egykor zenész volt, de mivel az rosszul fizet, csak titokban játszik, és egyre többet iszik. Lányuk (Tereza Slánská) festeni tanul, de amikor kiderül, hogy viszonya van az egyik tanárával, kirúgják. Visszavágyik gyerekkorába, amikor az anyja még szerette, sokat beszélgettek a tengerparton. Legszebb emléke is a tengerhez kötődik: egyszer találtak egy halott madarat, s az anyja elmagyarázta neki, hogy a madár teste itt van, de a lelke elrepült. Ilyen egyszerű lelépni? – kérdezi most is magától, amikor egyesegyedül vedeli a vodkát a parton.
A vallási megszállott anyós (Lenka Vychodilová) betelepedését a kezdeti felbolydulás után csodák kísérik: a lakásukat felújító, trehány melós elkezd lelkiismeretesen dolgozni, az anya hatalmas üzletet köt. Ám kiderül, hogy a nagyi életét meghatározó ukrán ortodox egyház kenetteljes papjainak fő tevékenységi köre az alkohol-, dohány-, és fegyvercsempészés. Csodák nincsenek, csak pénz és hatalmi harc. A film a legvégén kiszínesedik, s a sírja szélén ülő Anna Jablonska mosolya kíséri ki a moziból a nézőt, akinek nem megy ki a fejéből a halott madár története.
Boronyák Rita
