Tíz nap, huszonöt egyetemista statiszta és száznégyezer dollár bőven elég volt Samuel Fuller számára ahhoz, hogy leforgassa minden idők egyik legjobb háborús filmjét. Az Acélsisak a koreai háború és a McCarthy-éra kellős közepén készült, a rendező pedig nem véletlenül ajánlotta az amerikai hadsereg gyalogságnak a művet. A háború kegyetlen logikája az egyszerű közlegények szemszögéből tárul fel, miközben a film a maga sajátosan karcos módján hitet tesz a kommunizmus elleni harc és a katonák hősiessége mellett. Fuller és a főszereplő, Gene Evans korábban maguk is szolgáltak a seregben, azaz pontosan tudták, milyen egy fegyveres akció és a vonatkozó szlenget is beszélték. A felbukkanó figurákat a rendező a saját élményanyagából mintázta, míg magát a forgatókönyvet állítólag röpke egy hét alatt írta meg.
A visszaemlékezések szerint egy nagyobb stúdió is érdeklődött a produkció iránt, és még John Wayne neve is felmerült. Fuller mégis elutasította az ajánlatot, és inkább maradt az alacsony költségvetésnél, ami a végeredmény ismeretében bölcs döntésnek bizonyult. A klasszikus "men on a mission" formula kőkemény karakterdrámákkal, politikailag inkorrekt párbeszédekkel és olyan erős társadalomkritikával egészül ki, melyet a fősodorban bizonyára ki akartak volna lúgozni. A The Steel Helmet volt az egyik első mozi, mely az éppen akkor zajló koreai konfliktusról szólt és nyíltan reflektált a rasszizmus, a színes bőrűek és japán származású amerikai állampolgárok igen ellentmondásos helyzetére. Fuller remekül ráérzett a közhangulatra, a B-kategóriás film végül dollármilliókat hozott, a nevét ismertté tette és ma már igen komoly megbecsülésnek örvend.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Zack őrmester (Gene Evans) az acélsisakjának és szerencséjének köszönhetően túléli a szakaszát ért támadást, a fejét ért lövés csak a bőrét karcolta. A kemény, szabad szájú katona egy árva dél-koreai fiúval vág neki az erdőnek, ahol egy rajtaütést szintén egyedül átvészelő felcserbe botlanak. Hármasban folytatják tovább az útjukat a párás vadonban, majd egy tapasztalatlan újoncokból álló csapattal találkoznak, akik a parancsot követve egy megfigyelőállást akarnak a közeli buddhista templomban kiépíteni. A szedett-vedett társaság gond nélküli elfoglalja a szent helyet, de nem veszik észre, hogy az épületben egy észak-koreai tiszt rejtőzik. Az éjszaka leple alatt a kommunista őrnagy végez az egyik őrszemmel. Bár végül elfogják, az ellenség nagy erőkkel támadja meg őket.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
Scorsese és Jarmusch mellett Tarantino is meghatározó ihletforrásként szokta emlegetni Samuel Fuller munkásságát. A renegát filmes erőteljes vizuális megoldásai és innovatív kamerakezelése egyértelmű nyomot hagyott Tarantino látásmódján, ám ennél is erőteljesebb az a hatás, melyet Fuller forgatókönyvíróként gyakorolt rá. A Hateful eight figurái akár a The Steel Helmet katonáinak vadnyugatról származó nagyszülei is lehetnének. Ahogyan Fuller, úgy Tarantino is egyetlen helyszínre tereli a szereplőit és verbálisan ereszti össze a különböző értékeket és társadalmi rétegeket képviselő férfiakat. A Walton Goggins megformálta Chris Mannix egykori konföderációs zászlóaljának neve (Mannix's Marauders) pedig egyértelmű főhajtás egy másik Fuller-film, a Merrill's Marauders előtt. Ezek után nem meglepő, hogy a két rendező jó barátságban volt az idős mester 1997-es halálig.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
Egy átlőtt, lyukas acélsisak közelképét látjuk, majd szép lassan felemelkedik és alatta egy mindenre elszánt szempár néz körbe, majd egy kemény, borostás arc bukkan fel. Fuller a beállítások és fények hibátlan használatával képes egy pillanat alatt atmoszférát teremteni. A rendezőt a legkevésbé sem korlátozta az alacsony költségvetés, ha kell, beködösíti a helyszínt, máskor kizárólag közeliket használ vagy a kamera mozgásával épít feszültséget. Az akciójelenetek kerülik a látványos totálképeket, de éppen ezért hatásosak. Szorosan a figurákkal maradunk a tűzharcban, így ott érezhetjük magunkat a támadás kellős közepén. A The Steel Helmet igazi varázsát mégsem az erős akciószekvenciák, hanem a remek karakterek, a köztük kialakuló viszonyok jelentik. A templom hatalmas Buddha-szobra túlvilági hangulatot kölcsönöz a helynek, a zárt helyszínen kibontakozó párbeszédekkel Fuller a közösség és az egyén problémáit járja körbe. Kérlelhetetlen, karcos látlelet ez a háború őrületéről, mely az elmúlt bő évszázad alatt sem veszített az erejéből.
