Két éve a cannes-i filmfesztivál párhuzamos programjában, a Kritikusok Hetén mutatkozott be Tóth Luca első egyedi filmje, a Superbia, mely mostantól online is elérhető.
Tóth Luca rövidfilmje a nemek közti előítéleteket és konfliktusokat térképezi fel a modern társadalomban elfogadott, tradíciókra és biológiai alapra helyezett szerepek kifordításával. A 15 perces alkotás egy képzelt társadalomban bekövetkező változást mutat be több karakter aspektusából, kísérleti történetvezetéssel és pajkos életképekkel.
A Superbiát több neves fesztiválon díjazták, megkapta többek közt a Turku Animációs Filmfesztivál közönségdíját, a kaliforniai AFI FEST rövidfilmes zsűrije különdíjjal jutalmazta a vizuális esztétikájáért, a Primanimán a legígéretesebb magyar alkotónak járó George Pal-díjat nyerte, a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon pedig a legjobb magyar animációnak választották. A Kritikusok Hetén kívül szerepelt még például a Palm Springs-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, a Szarajevói Filmfesztivál, az Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztivál, valamint a Chicagó-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is.
Tóth Luca a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció alapszakán végzett. Mesterszakos tanulmányait a londoni Royal College of Art animáció szakán folytatta, ahol 2013-ban diplomázott A kíváncsiság kora című szürreális alkotásával, mely a nagy presztízsű Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a diplomamunkák versenyében a zsűri különdíját nyerte, a magyar mozinézők pedig kísérőfilmként láthatták Pálfi György Szabadesés című alkotása mellett.
A Superbia a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült magyar-cseh-szlovák koprodukcióban. A film producere Lukács Péter Benjámin (Fakt Visual Lab), koproducerei Martin Vandas (Maurfilm) és Juraj Krasnohorsky (Artichoke), executive producere Osváth Gábor (Boddah). A film zenéjét Kalotás Csaba szerezte, a sound design Lukács Péter Benjámin munkája.
Tóth Luca világalkotó tehetsége vitathatatlan – ezt már diplomafilmje, a bizarr Kíváncsiság kora is demonstrálhatta –, s a Superbiának is erős rétege a markáns figuraépítés és a festői színhasználat egysége. A Superbia mintha egyszerre lenne túlméretezett kifordított teremtésmítosz, pogány utópia, amelyben megcserélődnek a nemek jellegzetes(nek vélt) tulajdonságai; valamint a Monty Python tollára kívánkozó túlhabzások miatt önparódiába torkolló genderteóriák kor- és kórképe. (Varga Zoltán, Filmvilág, 2017/08)