[TARA: női megvalósító, női Buddha]
2014-ben mutatták be először a Hannah: a Buddhizmus útja Nyugatra (Hannah: Buddhism's Untold Journey) című filmet, mely Hannah Nydahl (született: Hannah Christiansen [1946-2007]) dán származású buddhista gyakorló, kutató és tanító életútját mutatja be, gyermekkorától kezdve a haláláig.
Egy kimagaslóan erős, stabil, elkötelezett és inspiráló női alakot ismerhetünk meg belőle, aki lényegi szerepet töltött be abban a folyamatban, hogy a tibeti buddhizmus eljutott Keletről (Tibetből és Nepálból) Nyugatra, és gyökeret vert a nyugati világban. A film bemutat továbbá egy bensőséges és érzelemgazdag párkapcsolatot is: Hannah és Ole Nydahl kapcsolatát, melyben egyenrangú, egymást kölcsönösen támogató és kiegészítő felek voltak. Ugyanannak a teljességnek a részei.
A film egyik érdeme, hogy Hannah-t úgy mutatja be, mint aki a Gyémánt Út Buddhizmus Karma Kagyü vonalának terjesztésében ugyanolyan jelentős és alapvető szerepet töltött be, mint férje, Ole Nydahl; hogy tehát kiemelte: Hannah és Ole közös vállalkozásában az előbbi szerepe a legkevésbé sem volt alárendelt. Ez azért sem tekinthető magától értetődőnek, mivel azok, akik akár „bennfenntesként”, tehát Karma Kagyü gyakorlókként, akár kívülálló megfigyelőkként, érdeklődőkként viszonyulnak a Karma Kagyü buddhizmus nyugati terjesztéséhez, és konkrétan Hannah-hoz és Oléhoz, néha hajlamosak erről megfeledkezni, és Ole Nydahlnak nagyobb szerepet tulajdonítani ebben a történetben. A filmből világosan kiderül, hogy erről nincs szó: a Karma Kagyü vonal nyugati története nem hogy nem lett volna ugyanaz a két fél bármelyikének hiányában, hanem kétségesnek tekinthető, hogy ez a történet egyáltalán lejátszódott volna egyik vagy másik fél nélkül. A szerepük más volt ebben a küldetésben, de ugyanazt a feladatot vitték. Hannah talán inkább a háttérbe húzódott, ettől azonban a jelentősége nem volt kisebb, mint Oléé. Egyazon ikercsillag két tagjáról van szó.
A film fő vonalát tehát Hannah életútjának ismertetése jelöli ki. Ennek során azonban az egész történetet elhelyezi egy tágabb összefüggésrendszerben: a filmben megjelenik a buddhizmus eredettörténete, megismerjük a korabeli történeti összefüggéseket, Tibet közelmúltbeli történetét, kínai megszállásának fejleményeit, ennek hatásait a tibeti buddhizmusra. Megismerkedhetünk továbbá azzal a kulturális és társadalmi közeggel is, amelyből Ole és Hannah származik, a kor levegőjével, a ’68-as nemzedékkel. Egy rendkívül sűrített és nagyon jól felépített anyagot kapunk. Egy eredetileg háromórás anyagot vágtak meg másfél órásra, és talán túlságosan is megvágták. (Tudom, ilyenkor fájdalmas kompromisszumokat kell hozni. De a film egyik hibája, hogy ami gyakorló buddhisták, vagy a buddhizmust közelebbről ismerő nézők számára köztudott, az a laikusok számára nem feltétlenül. A film premier előtti, 2018. március 23-i, szegedi vetítését követő beszélgetésen pl. a film terjesztője, Labáth Viktor felvetette, hogy a filmben egyfolytában a „dharmáról” beszélnek, de számára nem derült ki, hogy mi is a dharma. A „dharma” Buddha tanításainak összességét jelenti; de nem csak azt: jelenti a megvilágosodott látásmódot, és annak a tanító általi közvetítését is).
A film egy olyan nőről szól, akit a létezés egészére vonatkozó igazság megtalálása, valamint ennek az igazságnak a közvetítése motivál. A fiatal Hannah-t és Olét mindenekelőtt az igazságkeresés elemi vágya vitte Indiába, majd Nepálba. Az igazságot számukra a történelmi Buddha (Gautama Sziddhárta, i.e. kb. 563/480 – kb. 483/400) által képviselt megvilágosodott látásmód jelentette, amely a közönség, a tanítványok számára azt mutatta meg, „ahogy a dolgok vannak”. Ezt az igazságot, illetve ezt a látásmódot számukra először Lopön Csecsu Rinpocse (1918-2003) bhutáni buddhista tanító, majd és főként a 16. Karmapa (Rangdzsung Rigpe Dordzse, 1924-1981), a tibeti buddhizmus Karma Kagyü vonalának vezetője közvetítette; (a Karmapákat a tibeti buddhizmusban tudatosan újjászületett megvalósítóknak, Buddháknak tartják). Lopön Csecsu Rinpocsével és különösen a 16. Karmapával való találkozás minden szinten megérintette a házaspárt; lelki, szellemi és fizikai szinten is úgy érezték, hogy az élő igazsággal találkoznak, hogy amit ezek a tanítók átadnak nekik, az valóban arról szól, „ahogy a dolgok vannak”. Később a 16. Karmapa kérte meg őket, hogy vigyék el a tibeti buddhizmust Nyugatra, és közvetítsék azoknak, akik nyitottak rá.
A film viszonylag világosan felosztható öt részre. Az első a korai gyermekkortól tart 1972-ig. Ez a rész Hannah gyermekkorával foglalkozik, a családi háttérrel. Humanista, értelmiségi családból jön; nagyon erős, belülről jövő motivációval, hogy megértse, megismerje az igazságot, a világ valódi mibenlétét. Oléval öt évesen találkozik (akkor Ole tíz), ebből az egyetemen lesz szorosabb barátság, majd szerelem, házasság. Ole kezdetben vad, nagyon nehezen kezelhető természettel rendelkezik, amit Hannah segít mintegy megszelídíteni. A filmben szépen kirajzolódik a ’68-as generáció egész hangulata, légköre; a szabadságvágy, a keleti spirituális tradíciók felé nyitás. Mindkettejükben jelen van az elmével való közelebbi foglalkozás igénye, a tudat rejtett dimenzióinak feltárására való törekvés. Kezdetben ehhez mindketten használnak különböző drogokat, később teljesen szakítanak a tudatmódosító szerekkel. A döntő esemény a tibeti buddhizmussal, közelebbről Lopön Csecsu Rinpocséval való találkozá 1967-ben, majd a 16. Karmapával, 1968-ban. Ez a rész addig tart, amíg Hannah és Ole 1970 és 1972 között elvégzik Kalu Rinpocsénál a Ngöndrót. (Ngöndro [ejtsd: „nöndró”]: buddhista előkészítő gyakorlatok sorozata, amelyek egyes magasabb fokú meditációkhoz szolgálnak előkészítésként. Szó szerint: „előkészítés”, „megalapozás”, „alapgyakorlatok”). Ekkor, 1972-ben, a Ngöndro elvégzése után, a 16. Karmapa megkéri őket, hogy vigyék el a buddhizmust Nyugatra.
A második rész a korai misszionárius munkát mutatja be a 16. Karmapa 1981-es haláláig. Ezt a tevékenységet először a kommunista országokban kezdik meg, mindenekelőtt Lengyelországban. A kommunista országokban, az elnyomás alatt, volt egy elfojtott, hatalmas vágy a szabadság, illetve a dolgok valódi, ideológiától mentes látásmódja iránt. Hannah és Ole sokakban segített ezt felszabadítani; a buddhizmus kelet-európai terjesztése alapvetően sikeres volt. A harmadik rész a Karmapa halála utáni helyzettel foglalkozik, mindenekelőtt a nyugati Karma Kagyü központok körüli hálózatépítő munkát járja körül. Megjelennek ebben a részben az új Karmapa megtalálására irányuló erőfeszítések is: vezető lámák részvételével egy négyes bizottság alakult az új Karmapa személyének megállapítására. A negyedik rész mutatja be az úgynevezett Karmapa-vitát, vagyis az új, a 17. Karmapa személye körüli, külső politikai (kínai) befolyástól erősen áthatott vitát. A Karmapa személye politikailag és társadalmilag is nagyon jelentős tényező volt – épp ezért a kínai hatóságok számára nem volt közömbös, hogy ki kerül a vonal élére. A kínaiak 1992-ben néhány hozzájuk húzó láma segítségével kijelöltek egy hozzájuk lojális Karmapát – akit a 16. Karmapához hű tanítványi kör nem fogadott el. Végül 1993-ban bizonyos, még a 16. Karmapától származó instrukciók alapján, megtalálják a valódi (az előző Karmapa legszorosabb és leghűségesebb köre által autentikusnak elismert) 17. Karmapát, Trinli Táje Dordzsét (született: 1983). Ez a negyedik rész a 17. Karmapa 1994. március 17-i beavatásáig tart.
A film egyik tetőpontjának számít a valódi 17. Karmapa felismerése és megjelenése a filmben. Bizonyos szempontból ez az esemény a film egyik középpontja. Az ötödik rész a Karma Kagyü vonal nyugati terjesztésének további történetét nyújtja, mintegy a 17. Karmapa védnöksége és szellemi felügyelete alatt. Ez a rész Hannah halálos betegségének kitöréséig és Hannah haláláig tart (rákban hunyt el), és a film visszaemlékezésekkel zárul. Betegségét Hannah lenyűgöző önuralommal és derűvel viselte – halála, ahogy egész élete is, arra példa, hogy számára a buddhizmus nem csupán elmélet, stabil kapaszkodót adó világkép volt, hanem teljes személyiségét átható gyakorlat. A félelem nélküli örömteli (de minden túlzott érzelgősség, szentimentalizmus nélküli) derű jellemezte egész életét, halála pillanatáig.
A film képanyaga gyönyörű, gondosan összeválogatott. Nem pusztán illusztráló feladatot látnak el a képek, a bevágások, hanem segítségükkel a különböző megelevenített események tényleg átélhetővé, valóban jelenvalókká válnak a néző számára. A képsorok magyaráznak, értelmeznek, segítenek közelebbről megérteni a filmben elhangzottakat, Hannah élettörténetének és a tágabb történelmi összefüggéseknek a különböző részeit.
Hannah és Ole ugyanannak a teljességnek alkották az egyenlő, egyenrangú részeit. Ezt a film jól átélhetően, jól befogadhatóan közvetíti. A filmnek az emberi kapcsolatokról szóló része éppoly fontos és hangsúlyos aspektusa, mint a spirituális rész, amelyik a buddhizmus történetéről, valamint annak nyugati elterjesztéséről szól. Ami az emberi oldalt illeti: megismerünk egyfelől egy rendkívül erős, független és szabad nőt, aki eközben maradéktalanul megőrzi és érvényesíti lényének női, gyöngéd és együttérző oldalát is. Másfelől bepillantást nyerünk egy szokatlanul bensőséges, érzelemgazdag, ugyanakkor az egyenlőségen alapuló, a másikat szabadon engedő párkapcsolatba. Ami pedig a film spirituális oldalát illeti: jól látható az alkotásban az is, hogy Hannah és Ole, ugyanannak a teljességnek a mozzanataiként, hogyan hajtanak végre egy közös feladatot, egy közös vállalkozást: a megvilágosodott szemléletmód közvetítését azok számára, akik arra nyitottak, a 16., majd a 17. Karmapa megvilágosodott aktivitásának elvitelét a nyugati világba.
Marosán Bence
A Marta György Kessler által rendezett film hivatalos, magyarországi premierje május 4-én, az Aréna Plázában lesz. Az alkotás dokumentumfilmes kategóriában, több nemzetközi díjat is elnyert (legfontosabbak: 2014: ARPA, 2015: Vancouver International Film Festival).
