Az arab tavasz finoman szólva ellentmondásos végkimenetele vagy Snowden színre lépése után vélhetően már senki nem gondolja komolyan, hogy az internet berobbanásával kibontakozó technológiai-kommunikációs forradalom törvényszerűen egy szabadabb és demokratikusabb világhoz vezet. Az információ korlátlan áramlása ugyanis önmagában értéksemleges jelenség, azaz a hatása kizárólag azon múlik, kik, hogyan és mire használják a kínálkozó lehetőséget. Végtelenül naiv gondolat azt feltételezni, hogy pont az egyént engedelmes fogaskerékké formálni próbáló hatalom ne akarná kiaknázni,becsatornázni és a saját érdekeinek megfelelően formálni az új eszközökben rejlő gigantikus potenciálokat.

A kanadai Fekete kód azért különösen érdekfeszítő és hatásos darab, mert a teoretikus eszmefuttatások és absztrakt spekulációk helyett konkrét példákat mutat be a világ azon részeiből, ahol a fennálló hatalmi rendszer már többé-kevésbé uralja az új információs csatornákat. A Nagy Testvér valósággal lubickol a rá szakadó adatokban, észrevétlenül manipulál és csak egyre hízik: a tibeti szerzetesek számítógépeit rejtélyes hackerek figyelik és ezzel párhuzamosan a kínai hatóságok célzottan csapnak le az országból híreket kicsempészni próbáló aktivistákra. A világ egyik legszegényebb államának kormánya dollármilliókat költ kémszoftverekre, melyek segítségével etióp ellenzéki vezetőket börtönöznek be, míg Pakisztánban és Szíriában a közösségi médiás jelenlét akár egy halálos ítélettel is felérhet.

Legyinthetünk persze a problémára és eltolhatjuk magunktól, hisz ezek a diktatúrák jó messze vannak, csak épp az a nagyon sokkoló a dologban, hogy ők is pontosan ugyanazokat az eszközöket és csatornákat használják, amiket mi is nap mint nap. A Fekete kód éppen ezért nem egyszerű állapotfelmérés, inkább azt vázolja fel, hová vezethet az, ha meggondolatlanul felszámoljuk a privát szféránkat és tálcán kínáljuk magunkat a Nagy Testvér számára.

Szó sincsen itt túlzott paranoiáról vagy obskúrus összeesküvés-elméletekről, de még csak Foucault-hívőnek sem kell lenni ahhoz, hogy megértsük az alapvető összefüggéseket. A különböző hatalmi intézmények nem jók vagy rosszak, csupán a saját hideg logikájukat követve próbálják ellenőrizni a társadalmat. A hatalom természetének éppen az a lényege, hogy minél több helyre akar beszivárogni, felszámolva az átláthatóság és számon kérhetőség különféle útjait. A kanadai alkotók nem riogatni akarnak, hanem felmutatni a lehetséges stratégiákat és módszereket, szerencsére pro- és kontra.

A fináléra tartogatott brazil példájukban a rendőrök és a tüntetők csapnak össze, az utcák mellett természetesen virtuálisan is, míg végül az internet közössége meghátrálásra kényszeríti a tényeket tudatosan elferdítő hatalmat. A Fekete kód nemcsak az aktivistáknak vagy az elnyomni próbált kisebbségeknek kínál gondolatébresztő felvetéseket, de azoknak is, akik valamilyen módon megjelennek és információkat osztanak meg az online térben...azaz nagyjából mindenkinek.

Vetítések a Verzión:
11.15. szerda 16:15 - Toldi
11.18. szombat 14:15 - Művész
11.16. csütörtök 16:30 - Corvinus