A történelmi sorozatok közt A sebész párját ritkítóan izgalmas idegen test.
A New York-i Knickerbocker kórház orvosainak grandiózus önbecsülését és felsőbbrendűségi komplexusát minduntalan arcul csapja gyermekcipőben botorkáló anatómiai tudásuk, a lassú léptű technológiai haladás, valamint az undorítóan kirekesztő politika mutyija. Thackery doktor (Clive Owen) ebben a rideg, klórszagú mikrokozmoszban az ellentmondást nem tűrő progresszió megtestesítője, aki a jövőt, a technológiai fejlődést sürgetve próbálja kitágítani a múltban megrekedt orvostudomány határait. A sci-fi filmek keményvonalas tudósfigurája ő, kinek a tudás gyarapítása önként vállalt felelősségként nyomja a vállát, a munkahelyi stresszt pedig csak az intravénás kokainfröccs és az ópium csillapítja. Az egyikkel felpörgeti az agyát, a másikkal kegyesen befékezi azt. A tudat azonban, hogy megszállott haladáskeresésének végpontja csak az ismeretlen lehet, sem őt, sem pedig Algernon Edwards-t (André Holland), a kórház első fekete – épp ezért kirekesztett – sebészzsenijét sem hagyja nyugodni. Találmányaik kiszakítanak egy-egy darabot a jövőből, a páciensek viszont gyakran a várva várt fejlettebb kor délibábjának áldozataivá válnak.
A XX. század hajnalán játszódó sorozat ahelyett, hogy a beérné a viaszmúzeumi hangulatot árasztó kosztümös korfestéssel, következetesen felbolygatott melodrámai szerkesztéselv mentén szervezi súlyos és időtlen példázattá a kórházlakók szövevényes történetet. Steven Soderbergh tehát nem egy viktoriánus szappanoperába próbálja meg beszuszakolni az orvoslét keserveit, hanem a kórházi drámák közhelyeinek felforgatásával egy önmagán túlmutató – ebben a Deadwoodot követő – összetett allegóriát hoz létre.
A sebész precíz korképe – akárcsak a Fertőzés története – társadalmi metaforává válik, ugyanakkor Soderbergh jelen esetben elkerüli a stilárisan steril járványfilm buktatóit, és markáns kézjegyeivel látványossá formálja a drámát. A párbeszédek elidegenítő és szabályszegő plánozása, valamint a kép és a hang izgalmas aszinkronja a Szex, hazugság, videó öntörvényűségét, míg elliptikus montázsjátéka és a beállítások feszes ritmusra épülő belső rendje az Amerikai vérbosszút idézi. Soderbergh a századfordulós patinát feledtető digitális kézikamera ideges, rövid snittjei és az Altmanra emlékeztető összetett hosszú beállítások mellett A sebész időtlenségének hangsúlyozására használja a minden filmjét meghatározó színszűrőzést is – noha azt a sötét és a világos ellentétpárjára egyszerűsíti. Mindemellett pedig Cliff Martinez ’80-as években rekedt sci-fi filmek ihlette szintetizátorzenéje is a sorozat korból kiragadottságát erősíti.
Úgy tűnik azonban, hogy A sebész kvázi-fantasztikumában sugallt jövőkép – azaz a jelenünk – mintha csak technológiailag lépne túl a sorozatban bemutatott kor alig palástolt rohadásán. Soderbergh tablójának klausztrofób légköre és morális fertője ugyanis rémisztően példázza korunk civilizációs ingoványát. A rasszizmus, a nők semmibevétele, a korrupció, a hatósági túlkapások, és az abortusz egy évszázad elteltével is aktuális problémák. Mintha a tudományos fejlődés lehetőségeinek kutatása során hátra hagytuk volna emberségünket. A sebész épp ezért nevezhető döbbenetesen friss kortárs drámának, mely saját témáin túlhaladva hívja fel a néző figyelmét arra, hogy a múlt egyre inkább közelít.
A sebész (The Knick) – amerikai, 2014. Rendező: Steven Soderbergh. Írta: Jack Amiel, Michael Begler. Kép: Steven Soderbergh. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Clive Owen (Dr. John W. Thackeray), André Holland (Dr. Algernon Edwards), Juliet Rylance (Cornelia Robertson), Eve Hewson (Lucy Elkins), Jeremy Bobb (Herman Barrow), Michael Angarano (Dr. Chickering), Eric Johnson (Dr, Gallinger), Cara Seymour (Harriet nővér), Chris Sullivan (Tom Cleary). Gyártó: Anonymous Content. Az HBO bemutatója. 1-10. rész: 580 perc.
