Idén nyáron diplomáznak az SzFE-n 2013-ban elindult filmrendezői és operatőri mesterképzés első osztályának hallgatói. A Gothár Péter és Máthé Tibor vezette társaság vizsgafilmjeire még várnunk kell, de az egyetem vezetése fontosnak tartotta már most, pár hónappal a vége előtt a közönség elé tárni a képzés eddigi eredményeit egy rövidfilm-válogatás vetítésének keretében. Nem vitatva ezzel a paletta sokszínűségét, mindenképp megemlítendő a szexualitás markáns jelenléte a filmek tematikájában, hol húsbavágóan, hol a komédia eszközeként, de ha már a paletta szóba került: valójában négy, különböző filmtípusról beszélünk, mivel a válogatásban egyaránt helyet kapott mobilfilm, hétvégi film, nyári film és TV-játék.
A hétvégi film kategóriájában készült munkákat két nap alatt kellett leforgatniuk az egyetemistáknak. Ezek közül három került be a mostani programba, ha Szilágyi Fanni munkáját, a Kamaszkor végét két részre bontjuk, ahogy azt a vetítés szervezői is tették. Ahogy a legtöbb film, a Kamaszkor vége is novellaadaptáció, a rendező Mán-Várhegyi Réka írását használta fel filmje elkészítéséhez. A napokban a Friss Hús 3.0 rövidfilmfesztivál Legjobb magyar kisjátékfilmjéért járó díjat bezsebelő munka kettéosztását egyrészt a két különböző operatőr, Becsey Kristóf és Gulyás Nándor részvétele indokolja, másrészt az a tény, hogy mindkét fejezet önmagában is megáll a lábán.
A két, tizenéves lánytestvér felnőtté válásának egy kiragadott elemét bemutató film első része minden komikuma ellenére elkeserítő képet fest a valóságról. A telezsúfolt kis lakás konyhaasztalánál atlétában pörköltet zabáló apa, az alpári poénokban osztozó, arra még rá is pakoló anya távolról sem az eszményi szülők párosát villantja fel, a két lány (Kárpáti Liza és Szenteczki Zita) arcát elnézve pedig világosan lejön, hogy mennyire undorodnak ettől az egésztől, amiben élnek. Egyikük fel is áll az asztaltól, hányni próbál, de ehhez az inger nem elég. Ez után a szobájukban találnak menedéket, ahol előkerül a vödrös nápolyi (valamit csak örököltek a szülőktől), de sokkal fontosabb az intim légkör kitapinthatósága, a lányoknak a szüleik életével szemben kimondatlanul is megkötött szövetség pontos ábrázolása.
A második etapban történtek már sokkal inkább indokolják a címválasztást. Tünde és Xénia megismerkedik a strandon a Kábel becenévre hallgató, náluk néhány évvel idősebb fiúval, aki egyszerre próbálja elcsábítani mindkét lányt, hogy aztán a döntő pillanatban mégiscsak letegye a voksát egyikük mellett. Ettől a másik kiborul, a fentebb említett szövetség (ami itt már a közös, elválaszthatatlan felnőtté válásra is kiterjed) alapjaiban sérül, a vége viszont a megbékélés, illetve az egymásrautaltság belátása. Szilágyi Fanninak tulajdonképpen nem is kellene vizsgafilmet forgatnia, annyira a helyén van minden, kezdve a színészek instruálásától a megfelelő tempón át a párbeszédelemek hajszálpontos elhelyezéséig. Ki kell emelni Gulyás Nándor operatőri teljesítményét is, aki a lányok életének ezt a néhány, meghatározó pillanatát gyönyörű, lírai képekkel illusztrálja a strandtól kicsit távol eső tó és környéke külvilágból kiragadott, álomszerű helyszínén rögzített felvételeivel.
Hétvégi film a Jászberényi Sándor novellájának részletéből Nagy Zoltán által írt és rendezett Kikötő is, ami egy merően drámai felütéssel kezdődik, hogy aztán abszurd vígjátékba forduljon át. Két férfi egy nejlonba csavart holttestet pakol az autó csomagtartójából egy elhagyatott helyszínen várakozó csónakba, majd evezni kezdenek a nádassal körülvett tó közepe felé, hogy ott szabaduljanak meg a „tehertől”. Az alapszituáció drámaiságát a mintegy mellékesen kiderült körülmények jelentik: a műanyagba tekert test egy meggyilkolt prostituálté, a bűnügyről azonban semmit sem tudunk meg, mivel a rendező a két férfi beszélgetésére helyezi át a hangsúlyt. A téma a körülmetélés, illetve az ehhez fűződő szexuális, higiénés és vallási kérdések kivesézése. A Kikötő elsősorban az író-rendező személye miatt érdemel kitüntetett figyelmet, Nagy Zoltánnak ugyanis egy másik, a Kikötőtől teljesen eltérő hangvételű filmje, az Átváltozás is szerepel az összeállításban.
Az értékítélet persze az ízléseken is múlik, de az Átváltozást személy szerint a válogatás legerősebb darabjának tartom. A film Csáth Géza Szomorú történet című novelláját dolgozza fel, amely egy négyfős családból álló vándorcirkusz keretei között lezajló kőkemény tragédia. A kiszámíthatatlan, az alkohollal jó barátságban lévő apa (Gáspár Sándor) ikerfiai közül az egyikre úgy vigyáz, mintha tojáshéj venné őt körül, míg a másikkal szemben elképesztő közönyt mutat. Az anya (Szamosi Zsófia) szenvedő alany, beleszólása semmibe sincs, amolyan hús-vér guminő, akit időnként részegen le lehet rendezni, aztán kalap, kabát.
A fiúk éppen a késdobálást gyakorolják, amikor végzetes baleset történik. Az elhanyagolt fiú rosszul céloz, ennek következtében az agyonajnározott ikertestvér életét veszti. Az apa éppen kujtorog valamerre, az életben maradt gyermek pedig (anyjával összefogva) átveszi halott testvére nevét, így megkaphatja a visszaérkező apjától a babusgatós szeretetet – más kérdés, hogy a záró képsorok alapján abszolút nem tud mit kezdeni vele. A film egyik nagy bravúrja, hogy szinte teljes egészében szavak nélkül mesél el egy Csáth-novellát, de a látványt, a vágást, vagy a hanghasználatot tekintve is példaértékűen elkészített, egyben mélyen megrázó darab. Az Átváltozást a fentebb már dicsért Gulyás Márton fényképezte, akinek két munkáját elnézve megkockáztathatjuk, hogy a legígéretesebb hallgató az operatőri mezőnyből. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nagy Zoltán munkája már úgynevezett „nyári”, vagyis az első évet lezáró vizsgafilm, ami nyilván tágabb lehetőségeket biztosított a stábnak, mint hogy egy hétvége alatt forgassanak le egy filmet.)
Erős folytatást sugall Benkó Tamás rendezőhallgató munkája is, a szintén nyári film-kategóriás Ideál, amelynek alapja két Hazai Attila novella. A modernkori Lolita-történet ugyanakkor annyi alapanyagot rejt magában, amelynek teljes kibontásához a kisfilmes keretek szűkösnek bizonyulnak – Benkónak így már most érdemes lenne elgondolkodnia egy későbbi, egészestés átdolgozáson. A Tar Sándor színdarabot felhasználó Te következel, Dudás Balázs munkája hasonló cipőben jár, jóllehet, a rendező frappánsan el tudja varrni a szálakat, a nélkül, hogy úgy éreznénk, az alkoholista apa által terrorizált testvérpár, illetve a hármuk életébe belépő és az azt még inkább felkavaró fiatal, vak szomszédkisasszony története komolyabb csorbát szenvedne.
Vászonra került még Vízkeleti Dániel munkája, a Keve, amelyben egy, a semmi közepén rekedt fiatal és az arra járó zarándok kezdenek el beszélgetni az életről, kissé felületesen, ugyanakkor szép, fekete-fehér felvételekkel (Kiss Marcell) ábrázolva. Mobilfilm-kategóriában (fényképezővel vagy mobiltelefonnal rögzített, két-három szereplős, kvázi színészvezetési gyakorlat) Mayer Bernadette Kupidóját és Táborosi András Mankóját láthattuk, egyetlen TV-játékként (hangsúly a színészvezetésen és a díszletek hiányán) pedig a Kupidó rendezőjének groteszk Ady-átiratát, az Őméltóságék üdülneket ismerhettük meg. Utóbbi munkák érzésem szerint még (eltérő mértékben ugyan, de) távol vannak tőle, hogy elemzés tárgyát képezzék, de közel vagyunk a kétéves képzés végéhez, ahol minden diák bebizonyíthatja, hogy helye van a rendezői vagy az operatőri pályán.