Köztudott (?), hogy a filmelőzetesek csalnak és hazudnak, hinni csak annyira érdemes nekik, mint a mosóporreklámoknak. A trailerfogyasztás kockázatai és mellékhatásai (többek közt): spoilerveszély, túlzott elvárások indukálása, lelőtt vizuális és verbális poénok, a rácsodálkozás élményétől való megfosztás. Az előzetesek manipulációs technikáit persze ki lehet ismerni (ezekről bővebben itt írtam), de hogy pontosan mennyit és miben csúsztatnak, az csak az adott film megtekintése után állapítható meg. Új, most induló rovatunkban, a TrailerKontrollban pont erre vállalkozunk. Részletesen kielemezzük, hogy milyen módszerekkel próbálják pozícionálni termékeiket a gyártók, vagyis a stúdiók és a producerek. A cél kettős: egyrészt mindig szórakoztató leleplezni az illuzionista trükkjeit, de ez esetben még akár hasznos és tanulságos is lehet a filmkészítőik utólagos elszámoltatása. (Igyekszünk friss bemutatókkal foglalkozni, de előfordulhatnak régebbi filmek és előzetesek is a rovatban, és nem csak nagy stúdióprodukciók. Az elemzések természetesen spoileresek.)

Brett Ratner filmje, a Magyarországon forgatott Herkules az előzetes alapján igazi epikus-mitikus akciómozinak ígérkezett. A Dwayne Johnson által alakított hősnek háromfejű farkasokkal, egy óriás vadkannal és egy sárkányszerű hidrával kell többek közt megküzdenie, miközben a csatatéren sem csak közönséges halandók, hanem természetfölötti erővel bíró démoni ellenfelek is várnak rá. A komor hangvételű trailer látványos akciójelenetekkel és heroikus küzdelmekkel kecsegtet, de Herkules emberi drámáját is felvillantja, hiszen megtudjuk, hogy nem csak a népért, a társaiért, de meggyilkolt családjáért is küzd.

Mennyiben felel meg mindez annak, amit a filmben látunk? A Herkules fő attrakcióját valóban a látványos csatajelenetek adják, a műfaj ugyanakkor inkább a klasszikus kard-és-szandálhoz (sword-and-sandal) mint a kard-és-varázshoz (sword-and-sorcery) áll közelebb. Mitikus lények gyakorlatilag nincsenek a filmben, azok a jelenetek, amelyekben a főhős a rémmesékbe illő állatokkal küzd, csak a Herkules unokaöccse által elregélt legendák illusztrációi. A trailer azt sugallja, hogy a film jelentős részét ilyen epizódok teszik ki, valójában azonban már az első két percben megnézhetjük mindet egy gyors montázsban. Az ellenfelekről is kiderül, hogy inkább emberek, mintsem mágikus hatalommal bíró démonok. Ami a főhős drámáját illeti, a fináléban valóban Herkules személye kerül fókuszba, a játékidő nagy részében viszont a társai is fontos szerepet kapnak. A „kosztümös Expendables-gárda” közös zrikálódásainak hála a humor sem hiányzik a filmből, a Herkules így jóval könnyedebb produkció annál, mint amit az előzetes sugall.

Miért kellett mégis heroikus akció-fantasy-nek álcázni a filmet? Nyilván azért, mert így eladhatóbbnak gondolták a produkciót a stúdió illetékesei, és mert adódott egy kézenfekvő és jól megidézhető előkép. A Zack Snyder-féle 300-nak ugyan nem sok köze van a Herkuleshez – a hangulata, képi világa és dramaturgiája is nagyon más – viszont olyan hatásos trailert sikerült gyártani hozzá, ami máig etalonnak számít Hollywoodban. A Herkules producerei nyilván úgy gondolták, nagyot nem hibázhatnak, ha az előzetes segítségével azt a látszatot keltik, hogy filmjük a 300 modorában készült és hasonló izgalmakat kínál.

Ha összevetjük a filmek trailereit, elég látványosan megmutatkoznak a hasonlóságok. Mindkettő állat és ember küzdelmével indít. (Az alábbi képpárokon mindig a felül lévők származnak a 300-ból.)

Sötét tónusú, komor snittek jelzik az ellenfél pusztítását. (A Herkules képi világa valójában jóval kevésbé stilizált.)

Hasonló, látványosan lassított mozdulatokkal harcolnak a szereplők:

A főhős egyetlen fölényes ütéssel / rúgással intézi el az egyik ellenfelét:

A felfokozott érzelmeket, a csata hevében felszabaduló indulatokat és a tét nagyságát mindkét trailerben az üvöltő szereplők snittjei illusztrálják. (Ez természetesen minden hasonló műfajú film előzetesében megfigyelhető.) A Herkules női főszereplőjének szájából elhangzik az a mondat is, hogy „Harcolunk érted, és meghalunk érted”, ami az önfeláldozást dicsőítő 300 előzeteséből sem lógna ki.

A szex és az erotika a 300-ban sem játszik fontos szerepet, a Herkulesből pedig szinte teljesen hiányzik, a trailerek mégis azt sugallják, hogy akadnak bőven fülledt pillanatok a filmekben.

A család, mint a főhős motivációja, mindkét előzetesben bevillan – és mindkettő hasonló környezetben.

Nyilán az sem véletlen egybeesés, hogy mindkét trailerben áttöri valaki a negyedik falat, és kinéz a nézőre. A különbség annyi, hogy a 300 előzetesében látott leszbikus csók snittje ötvözi az erotikust a groteszkkel és ezzel zavarba hozza a nézőt, míg a Herkules feleségét alakító Irina Shayk csábos pillantása további korhatáros izgalmakkal kecsegtet.

Az összes előzetes torzít és csúsztat, még azok is, amelyek nem akarnak, egy egészestés filmből ugyanis lehetetlen olyan két és fél perces montázst összevágni, amely minden szempontból reprezentatív és "hiteles". Az igazi kérdés tehát inkább az, hogy hol húzódik a „kegyes csúsztatás” és az etikátlan manipuláció határa, mi az, ami még belefér, és mi az, ami már a fogyasztó megtévesztésének minősül.

A vádpontok egy része alól a Herkules előzetesét tisztázni lehet, mert ugyan valóban felerősíti a történet fantasy elemeit, de ezzel a húzással nem lövi le a poénokat. Éppen ellenkezőleg: a filmnek pont az az egyik visszatérő gegje, hogy a legendabéli lényekről rendre kiderül, csak mágikusnak tűnnek, de nem azok, ahogy Herkules állítólagos isteni származását is lebegtetik az írók. Az előzetes tehát a hamis látszat keltésével hozzájárul ahhoz, hogy a film meg tudja lepni a nézőt. A trailerben ugyanakkor több olyan snitt is szerepel, amelyeknek nyoma sincs a kész filmben, Palvin Barbara például több ideig látható az előbbiben, mint az utóbbiban, ahogy Irina Shayk jelenléte is hangsúlyosabb az előzetesben. Nem kizárt, hogy ezeket eleve azért forgatták le, hogy hatásos trailer pillanatok, ütős moneyshotok legyenek belőlük. A manipulációnak ez a változata pedig már bőven kimeríti a csalás és a hazugság fogalmát.