ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT – 2. – Folytatódik a Dreamworks nagy sikerű animációs vikinges-sárkányos kalandja, a kritikai visszajelzésekből ítélve hasonló színvonalon, mint az első rész.
MI VAGYUNK A LEGJOBBAK - Stockholm, 1982. Két kamaszlány, szüleik világa és az iskolai konformizmus ellen lázadva, alapít egy saját punkegyüttest. Egyetlen hangszeren sem tudnak játszani, ezért beveszik harmadik tagnak a keresztény Hedviget, aki legalább a klasszikus zenében otthon van. A coming of age történetek specialistája, Lukas Moodysson ezúttal felesége képregényét adaptálta filmre a Redvás Amal stílusában, de jóval könnyedebb hangvétellel.
A Filmvilág kritikusa szerint: Moodysson ezúttal sem erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. (Jankovich Márton kritikája a júniusi Filmvilágban olvasható.)
SZÉL TÁMAD – Miyazaki Hayao, a japán és az egyetemes animáció legendája állítólag ezzel a filmmel búcsúzik a rendezéstől. Az Arany Oroszlánra és Oscarra is jelölt Szél támad kivételes darabja az életműnek: nem egy gyerek főszerepelte mese vagy fantasy, hanem egy valós személy, Jirô Horikoshi életének drámai tónusokkal előadott krónikája. Miyazaki kedvenc motívuma, a repülés azonban itt is fontos szerepet játszik, Horikoshi ugyanis repülőgéptervező-mérnök volt a két világháború között.
A Filmvilág kritikusa szerint: Miyazaki esetében ez a sokrétű és sokatmondó műalkotás-metafora [a háborús vadászgépek] mindkét oldala egyenlő súllyal esik latba, a technikai tökély meleg szépsége és a jéghideg destruktív erő egyetlen ciklonba sűrűsödve söpör végig a történeten, páratlan őszinteségű és megrázó erejű szerzői vallomást préselve ki a világ talán legjelentősebb élő rajzfilmrendezőjéből. Valéry címadó versét idézve ezzel a filmmel Hayao Miyazaki végleg a szélbe szórta szét lapjait, és ingó léptekkel elindult, hogy feloldódjon a tündöklő terekben – de ezek a lapok örökre megmaradnak nekünk, megannyi papírsárkánynak. (Varró Attila kritikája a júniusi Filmvilágban olvasható.)
