USA, 2003. Rendezte: Scott J. Gill. Forgatókönyv: Scott J. Gill. Kép: Scott J. Gill, Ralph King. Zene: Carvin Knowles. Szereplők: Ron Jeremy, Edward Furlong, Ace Frehley, Gene Simmons, Paul Stanley, Jenna Jameson, Larry Flynt, Corey Feldman, Heidi Fleiss, Adam Rifkin, Mike Horner, Herschel Savage, William Margold, Al Goldstein, Al Lewis, Seymore Butts, Sharon Mitchell, Veronica Hart, Troy Duffy, Shanna McCullough, Jim Enright, Sasha Gabor, Jim Holliday.
Hölgyeim és Uraim!
A leghíresebb élő pornósztár: 60 éves, alacsony, hájas, szőrös, folyton izzad, ráadásul FÉRFI! A vásznon Mr. Ron „A Sündisznó” Jeremy!
Ahogy a róla szóló dokumentumfilm egyik szereplője megfogalmazta, a hollywoodi filmipar, sőt, az egész Egyesült Államok képmutató: egyik kezükkel a gatyájukban matatnak, a másikkal nem győzik háttérbe tolni a szexipar szereplőit. Pedig a pornó és a mainstream nem ma kezdtek el egymással randizni, még csak nem is a hetvenes években (akkor majdnem menyegzőre is sor került), hanem sokkal régebben. A tagadást viszont csak a 90-es években kezdte felváltani az óvatos beismerés.
Michael Moore életművének dollárban jól mérhető világsikere visszahozta a moziba a szórakoztató, játékfilmes elemeket felhasználó dokumentumfilmeket. A 90-es években Hollywood is rámozdult a pornó témájára (ld. Boogie Nights, Larry Flynt, a provokátor, Csak 18 éven felülieknek!), de többnyire vagy a felszínt karcolgatták, vagy csak kulisszaként használták fel a pornófilmezés világát.
Aztán néhányan összeházasították a két ötletet, és elkezdtek dokukat forgatni valós alapú pornó-témákról. Az így készült temérdek alkotásból két sikeres(ebb) darab emelhető ki, a Mély torok mélyén és a Porn Star – The Legend of Ron Jeremy. Előbbi az első világsikert arató egész estés pornófilm titkát próbálta megfejteni, ám ez kicsit nagy falatnak bizonyult: Linda Lovelace vagy Harry Reems története önmagában kitenne egy(-két) érdekes filmet, ahogy a Mély torok (alias Deep Throat) mögötti maffiás és politikai játszmák is, de mindezt egyszerre összefoglalni és eladni a közönségnek kicsit nehéz. Nem is nagyon sikerült, bár a Mély torok mélyén összességében kellemes néznivaló, feltéve hogy egyáltalán érdekli a nézőt a téma.
Scott J. Gill rendező kevesebbet markolt, de többet fogott. Csak egy emberre koncentrált, aki viszont emblematikus figurája a szexiparnak, ráadásul él (szemben pl. John Holmes-szal), aktívabb az orvosi szénnél (szemben pl. Harry Reems-szel, aki 24 évi ingatlanügynökösködés után hunyt el tavaly) és változatlanul igyekszik betörni a „hivatalos” filmvilágba (szemben szinte mindenki mással, a nagy többség ugyanis a 70-es évek rövidtávú sikerei és nagy kudarcai után feladta ezirányú terveit, és az ifjú titánok sem könyvelhetnek el igazán jelentős eredményeket). Jeremy nem szerepelt a Mély torokban, pedig ha akkor ügyesebben lovagolják meg ennek a filmnek a sikerét, mára talán Hősünknek is önálló sorozata lenne az HBO-n (vezérigazgató: Gerard Damiano). Ennek a filmnek a sikere alapjaiban változtathatta volna meg a pornóipar napszámosainak életét: a Deep Throat bemutatása után rövid ideig úgy tűnt, a szex nyílt ábrázolása polgárjogot nyerhet az Álomgyárban. Harry Reems ügyvédeit Warren Beatty és Jack Nicholson fizette, ráadásul felajánlották neki az Edző szerepét a Grease-ben, miközben Linda Lovelace híresebb lett a kor némely Oscar-díjasánál. Még maga Kubrick is sztárokkal forgatott, nagyköltségvetésű pornóban gondolkodott egy ideig (később ebből az ötletből született a Tágra Zárt Szemek).
A szép álom aztán önmagába omlott. Reems nemhogy nem kapta meg a szerepet a Grease-ben (Sid Caesar népszerűségét növelte a világsiker), de még az anyagi támogatások ellenére is leégett alkoholistaként élt a perek után. Lovelace befolyásolhatóságának és butaságának köszönhetően ellehetetlenítette magát: 2002-ben bekövetkezett haláláig minden szerepet eljátszott a való életben a feministától a családanyán át a pornóhoz visszatérő díváig. Kubrick nem félt a pucér testek bemutatásától, de a money shot-ig (ejakuláció filmen) távolról sem jutott el.
Ron Jeremy látszólag a pornóipar szomorú emberi sorsainak (drog, AIDS, öngyilkosság, gyilkosság, kiszolgáltatottság, börtön stb.) élő cáfolata. Folyton vigyorog, élvezi, amit csinál, megszedte magát, rendre feltűnik fővonalbeli játékfilmekben, árad belőle a boldogság és az önbizalom. A róla szóló dokumentumfilm sem cáfolja meg teljesen ezt a képet, inkább csak pontosítja és kiegészíti. A pornóbohóc és a rendező igyekeznek bemutatni valakit, aki abból él, hogy kamera előtt kefél, de ettől még ugyanúgy ember maradt. Ez persze nem túl eredeti ötlet, viszont jelen esetben annál érdekesebb. RJ ugyanis már önmagában is érdekes lenne, de nyilvános szereplése és társadalmi helyzete még különlegesebbé teszi. Mi több, a dokumentumfilm képes Hősünket úgy bemutatni, mint aki nyilvánosan sem tagadja meg privát önmagát, mégsem azonosítható teljesen a nagyközönségnek eladott poénkényszeres szőrmókkal.
Kezdjük az elején: Jeremy nem tipikus pornósztár (e kifejezést most nem a megszokott „pornószínész” értelemben veszem, hanem olyan embert értek alatta, aki valamilyen szinten tényleg ismert), hiszen fizikai adottságai és neme ennek ellentmondanak. A tipikus pornósztárt úgy képzeljük el, mint mondjuk Jenna Jamesont vagy – hazai terepen – Monique Covet-t. A pornókban rendszeresen szereplő férfiak sokkal lassabban „használódnak el”, mint a nők, viszont a figyelem elsősorban nem rájuk irányul, a jövedelmük is sokkal alacsonyabb. Ahhoz tehát, hogy egy úriember évtizedeken át dolgozzon ilyen filmekben, bizonyos fizikai és lelki adottságokra feltétlenül szüksége van, ettől viszont még nem fogják megismerni az utcán. Ron Jeremy azért lehet akkora sztár, mint a szőke bombázók, mert egyszerre hétköznapi és mégis izgalmas figura: külseje és viselkedése eltér a megszokottól, de előbbi inkább negatív, utóbbi inkább pozitív irányba.
Nem kigyúrt izompacsirta, így testi hiányosságai lehetővé teszik a pornófogyasztó férfiak számára, hogy könnyen azonosuljanak vele a film szereplőjeként. Furcsamód (legalábbis a visszajelzések ezt igazolják), a pornófogyasztó férfiaknak néha jobban imponál, ha a szemük előtt egy – hozzájuk hasonlóan – nem éppen tökéletes megjelenésű színész közösül álmaik nőjével. Ez önmagában azt is jelenthetné, hogy a csúnyák jobban érvényesülnek a pornófogyasztó közönség előtt, ami persze nem igaz. RJ-nek az a szerencséje, hogy van tehetsége a színjátszáshoz (nem vicc!), van humora, és elég kitartó volt ahhoz, hogy felfedezzék a pornógettón kívül is. Kb. ez az atipikus pornósztár karrierjének titka.
Az atipikus sztár karrierje persze tipikusan kezdődött. Mint a „klasszikus” pornósztárok legtöbbje, ő is „rendes” színészként indult, éhezett, végül elcsábult. És kik a legtöbbek? A ma már inkább rendezőként ismert Paul Thomas a Jézus Krisztus Szupersztár filmváltozatában volt látható Péterként, Georgina Spelvin komoly színházakban táncolt, az eredetileg modell Marylin Chambers szappanreklámon szerepelt szűziesen tiszta jelenségként, Jamie Gillis és Ron Hyatt (alias Ron Jeremy) off-Broadway darabokban léptek fel. Utóbbi aztán egy véletlen folytán bekerült az iparba, ahonnan gyorsan el akart szabadulni, ami viszont sosem következett be. Mivel a mai napig színésznek és előadónak tartja magát, megpróbálta összekapcsolni a kettőt. Az eredmény kérdéses.
Ron Jeremy tragédiája (és a film egyik legfontosabb témája), hogy a jelenlegi körülmények között nincs átjáró Hollywood és a Debbie Does Dallas világa között. Elvileg Traci Lords lenne a kivétel, csakhogy ő fausti alkut kötött a B-sztárságért: 15 évesen, hamisított személyivel kezdett dolgozni, majd lebukásakor inkább megtagadta múltját és feladta minden korábbi munkatársát, csak hogy megússza a következményeket. Az igazán komoly sztárok jelentős része pedig ügyesen mosta el maga után a nyomokat: Sylvester Stallonéről sem az jut senkinek az eszébe, hogy fiatalon szerepelt a The Party at Kitty and Stud's (alias Bocky, alias Italian Stallion) című softcore – utóbb hardcore – csodában.
Ron Jeremy 1-2 pornó után némi szerencsével még érvényesülhetett volna a „rendes” filmgyártásban. Több szexiparban eltöltött év után azonban a pornószínészek legfeljebb olasz kannibálfilmekbe kirándulhatnak ruhás szerepért (ld. R. Bolla, alias Robert Kerman, a Cannibal Holocaust egyik főszereplőjének esetét). A szerencsésebbek – ha nem csak egyféleképpen tudnak nézni és képesek megjegyezni a szöveget – esetleg feltűnhetnek epizódszereplőként „igazi” mainstream filmekben (ld. Georgina Spelvin alakítását a „Kurva” szerepében a Rendőrakadémiában), vagy húzónévként alsó kategóriás videócsodákban (ld. Jeff Stryker és Jamie Gillis zombifilmes karrierjét), esetleg kísérletező hajlamú művészfilmesek kamerája előtt (ld. Rocco Siffredi, James Deen, Sasha Grey).
Ron Jeremy humorának és rögtön felismerhető külsejének köszönhetően „cool” figura lett a hírességek világában, de sokkal többre ő sem vi(he)tte, mint kollégái. Összebarátkozott a néhai John Frankenheimerrel, aki 5 filmjében is szerepeltette, de a többi „nagypályás játékos” csak akkor hívta, ha profi segítségre volt szükség a kamera túloldalán (pl. a 9 és fél hét, illetve a Boogie Nights esetében). A kispályások és kultrendezők közül Adam Rifkin és Roger Avary foglalkoztatta gyakran (6, illetve 3 filmben), de feltűnt Trey Parker pornótémájú filmjében is (Spermafióka). Mindezek ellenére barátai kinevetik a dokumentumfilmes kamerája előtt Hősünket, mert nevetségesnek tartják kilátástalan küzdelmét az előítéletekkel szemben. (Például többen megemlítik, hogy Avary első rendezése, a Döntő pillanat kedvéért Párizsba utazott, pedig csak lelövik a filmben, még szövege sincs, ami azonban nem teljesen igaz, hiszen a Döntő pillanat ugyan tényleg a Szajna mentén játszódik, de Los Angelesben forgatták).
Bagatell eredménynek tűnnek ezek, de azért nem elhanyagolhatók. Ron Jeremy a maga furcsa, kicsit szánalmas módján fent van Hollywood térképén. A filmek mellett klipekben szerepel és rappel, Kid Rock koncertjén cameózik, stand-uposként járja az országot, interjúkat ad, műsorokban szerepel, bulizik a sztárokkal és barátkozik a hírességekkel. Hiszen ő is az. Nem fogják meghívni az Oscar-átadásra, és nagyköltségvetésű filmben sem fog soha főszerepet kapni, de ő a Pornó arca a nagyközönség felé. Sajátos arc, az biztos.
Gill persze nem hagyhatja ki a közhelyeket sem: milyen lehet ez az ember, aki tele van pénzzel, világhírű, és világéletében gyönyörű nőkkel dugott? Méltóságteli? Nem. Szánalmas? Talán igen. De inkább szomorú, és szerencsére ez is kiderül a filmből. Ron Jeremy szerethető és irigyelhető, mégsem kívánná a sorsát senki a Porn Star megtekintése után. Nincs családja, pedig szeretne. Három komolyabb kapcsolata volt egész életében, de 50 évesen még bízik benne, hogy lesz gyereke és felesége. Sóher, még ha időnként igazán nagylelkű is. Nem kábítózik és nem iszik, viszont folyton zabál. Hírneve nem védi meg a hivatalos Amerika hivatalos véleményétől: egy másodperc alatt lehet belőle megbecsült sztárvendég helyett száműzött leprás. Álnevet használ a nagyközönségnek szóló munkákban, hogy megóvja magát és munkatársait, de ha felismerik, ugrik a jelenete a filmből (pl. a Roninból, amiért viszont tényleg Párizsba kellett utaznia).
A megfejtést olcsón adja a dokumentumfilm: Ron Jeremy sikeres, ám nevetséges pornósztár, akit persze szeretni kell stb. Szerencsére a rendező ennél többet kínál, mélyebb dolgokat is elárul Ron Jeremyről. Ahogy ő maga is többet árul el önmagáról, mint amennyit (talán) szeretne. A bohóckodó Ron nem azért szerethető, mert a film ezt akarja elérni, hanem mert az ízig-vérig ellentmondásos főszereplő túlságosan emberi.
Összehasonlításképpen: a Boogie Nights-ban és a Drogtanyában megénekelt John Holmes élete sok szempontból érdekesebb volt Ron Jeremyénél. Holmes komoly bűnügyekbe keveredett (Wonderland-gyilkosságok), elkapta az AIDS-t, kábszeres lett, tengernyi hazugságot és féligazságot terjesztett magáról. Filmes alteregóiról, akiket a vásznon Val Kilmer és Mark Wahlberg keltett életre, viszont sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy különösebben szerethető figurák lennének. Holmes ugyanis buta volt, és emberi értékeit tekintve erősen megkérdőjelezhető személyiség, ami átjön a róla mintázott figurákon is. A Drogtanya egyik jelenetében Val Kilmert megkérik, vegye már elő a farkát a szoba kellős közepén, hogy a többiek megnézhessék. Ez az emblematikus epizód gyakorlatilag mindent elmond Holmes-ról: nagy volt a farka. Minden más (a karrier, a felemelkedés, a lesüllyedés) ennek a függvénye volt. Szerszáma okán ugyan RJ sem panaszkodhat, más szempontból viszont sokkal többet tud felmutatni.
A Porn Star – The Legend Of Ron Jeremy nem csak azért izgalmas alkotás, mert egy pornósztár életét mutatja be és bepillantást nyújt az amerikai szexipar világába, hanem azért is, mert a középpontban lévő személy fagylaltárusként is érdekes lenne, ráadásul a rendező a Michael Moore-féle szájbarágást elkerülve gondolkodtat el minket pornó és mainstream viszonyáról.
Az írás első változata a Sokkmagazin online folyóiratban jelent meg, sokezer webévvel ezelőtt.
