JUSTIN BIEBER – BELIEVE – Turnéfilm. Rendezte: Jon M. Chu (G.I. Joe – Megtorlás, Step Up).

VÉGTELEN SZERELEM – Scott Spencer romantikus bestsellerének második adaptációja. Az elsőt még Zeffirelli követte el 1981-ben, jutalma egy Arany Málna volt. A szinopszisból ítélve nem ez a produkció fogja forradalmasítani a romantikus film műfaját: „A Végtelen szerelem Alex Pettyfer (Magic Mike) és Gabriella Wilde (A három testőr) főszereplésével egy gazdag lány és egy karizmatikus fiú története, akik azonnal heves vonzalmat éreznek egymás iránt, és az ebből fakadó szerelmi szenvedély annál hevesebben lángol fel, minél jobban megpróbálják szétválasztani egymástól a fiatalokat a szüleik.”

TÉLI MESE – Az eddig forgatókönyvíróként és producerként tevékenykedő Akiva Goldsman első rendezése, főszerepben Colin Farrell-lel és Russell Crowe-val.  Műfaja: romantikus fantasy.

MEGDÖNTENI HAJNAL TÍMEÁT – Új magyar vígjáték, amely a romantikus komédiák szokott sablonjai helyett a Farrelly-testvérek testnedvekben gazdag dolgozatai (Keresd a nőt! és a többi) nyomvonalán halad. Bónusz: a kritikusok egybehangzó véleménye szerint Herczeg Attila filmje „ahhoz képest, hogy…” egészen korrekt.

ELTŰNŐ HULLÁMOK – A miskolci CineFestet már 2012-ben megjárt, sőt onnan rögtön a fődíjjal távozó litván sci-fi egy elsőfilmes rendezőnőtől.  Idézet a CineFestes beszámolóból:

Az eltűnő hullámok a melodrámát és a sci-fit ötvözi sajátos, bár nem teljesen újszerű módon. A rendező a vetítést követően ugyan nem említette meg A sejtet, de nehéz elképzelni, hogy ne lett volna rá hatással. Tarsem Singh filmjében a rendőrség által felkért pszichiáternek egy kómába esett sorozatgyilkos agyába kellett behatolnia, hogy kiderítse, hová rejtette el legutóbbi, még életben lévő áldozatát. Az orvosi kutatócsoport által felkért Lukasnak ennél egyszerűbb a feladata: kapcsolatba kell lépnie egy kómában fekvő nővel. Már az óriási eredmény lenne, ha minimális kontakt létesülne kettejük között. Lukasnak ehhez képest sikerül erősen túlfűtött szexuális viszonyba bonyolódnia az alannyal kettejük közös virtuális valóságában.

A thrillernek nem túl erős A sejtet a Tarsem Singh által teremtett lenyűgözően bizarr víziók tették különlegessé, és ugyanez Buozyte filmjéről is elmondható. Az eltűnő hullámokfinomabb eszközöket használ ugyan, de a Kubricktól, Tarkovszkijtól, Jodorowsky-tól és a kortárs képzőművészetből merítő vizualitása nem kevésbé izgalmas. A virtuális térben játszódó jelenetek hatását – a Nőt alakító Jurga Jutaite igéző szemein túl – Peter von Poehl zajokból, zörejekből, torzított gitárhangzásból összegyúrt ambient zenéje is növeli. 

Az alkotók láthatóan élvezték, hogy játszótérnek használva az agyat kiélhetik kreatív energiáikat, feltehetően ennek, és egy jó dramaturg hiányának köszönhető, hogy a film legalább 20 perccel hosszabb a kelleténél.  Az eltűnő hullámok így a Fényhez hasonlóan bőven hagy hiányérzetet a nézőjében, a litván rendező azonban – a tisztes középszer választása helyett – legalább megpróbált túllépni a sablonokon.