A Filmvilágban már alaposan kitárgyaltuk a mozi digitális átalakulásának következményeit, a 3D felfutását és lehetséges jövőjét, illetve a kisképernyős eszközök megjelenésének befolyását a filmfogyasztási szokásainkra. Azoknak, akik olvasták ezeket a cikkeket, sok újdonságot nem tartogat Christopher Kenneally dokumentumfilmje, a Side by Side (az idei CineFesten Kockáról kockára címen vetítették) mégis érdemes megnézni mindenkinek, akit kicsit is érdekel a mozi jelenje és jövője. Már csak azért is, mert a riporteri szerepben feltűnő Keanu Reeves kamerája előtt olyan nagyságok nyilvánítanak véleményt, mint Scorsese, Lucas, Lynch, Fincher, Nolan, Soderbergh, Cameron, Boyle, a Wachowski-testvérpár, Lars von Trier vagy Zsigmond Vilmos. Másrészről Kenneally filmtörténeti kontextusba helyezi a digitális forradalmat, és részletesen bemutatja, hogyan dolgoztak a rendezők, operatőrök, vágók, fényelők, színezők a celluloid fénykorában, és hogyan boldogulnak most. A főkérdés természetesen az, hogy ment-e előrébb a (film)világ, azzal, hogy a 35 MM-es technika gyakorlatilag eltűnt. Egyértelmű válaszok nincsenek, de azért a megnyilatkozók többsége amellett teszi le a voksot, hogy az azonnal visszanézhető forgatási anyagok, a könnyebb utómunka-fázis miatt egyedül nosztalgikus-szentimentális okokból érdemes visszasírni a celluloidot. A filmek visszaszorulása a mozikból az otthoni és a hordozható kisképernyőkre már kevésbé szívderítő folyamat, a minőség miatt viszont nem kell aggódni, legalábbis Lynch szerint, a mennyiség ugyanis nem csap át automatikusan minőségbe. Vagy ahogy ő fogalmaz: régen is minden kissrácnak volt üres papírja és ceruzája, mégsem születtek egyre-másra remekművek. A Filmmel is ugyanez a helyzet: nem a formátum a lényeg, hanem a mondandó és a stílus.