Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a BBC a világ egyik legjobb közszolgálati televíziója. A British Broadcasting Corporation finanszírozási modellje egy itthon sajnos teljességgel elképzelhetetlen formulát követ: a cég nem direkt állami támogatásból vagy hirdetésekből él, hanem szinte teljes egészében a nézői befizetésekből tartja fenn magát. A BBC magas színvonalának titka tehát igen egyszerű, a nézők ugyanis közvetlen befizetők, ami miatt a műsorkészítők szó szerint rá vannak kényszerítve a valóban független hírműsorok és minőségi produkciók készítésére. Nem véletlen tehát, hogy a britek nézik is a saját közszolgálati csatornájukat, amely nemcsak az ismeretterjesztésben és a világhírű komédiákban erős, de már a kedd esti krimik frontján is lazán felveszi a versenyt az amerikai riválisokkal. A Luther harmadik évadánál tartó miniszériája a sötét rendőrdrámák és a véres sorozatgyilkosságok hagyományait folytatja. A brutális esetek ismerős fordulatokat tartogatnak ugyan, ám a borongós atmoszféra, a kiváló karakterek és a megpendített dilemmák miatt a történetek mégsem unalmasak. A sorozat elsősorban mégis a címszereplő Idris Elba remeklése miatt igazán emlékezetes.
Az általában egy-két epizódra kihúzott gyilkosságok a híres hollywoodi minták variációi. Láthatunk Hasfelmetsző-parafrázist, poszt-traumás stressz miatt gyilkolászó veteránt és közösségi médiát kiaknázó nagyvárosi igazságosztót. Az írók ezen a fronton érdemben nem nagyon változtatnak a mintákon: a Bárányok hallgatnak vagy a Téboly motívumai ugyanúgy felfedezhetők, mint a Fűrész- és a Bosszúvágy-mozik egyes megoldásai. A képernyőre kerülő borzalmak, a vér mennyisége és az ártatlanok halála okozta sokk kétségtelenül a mai trendeket követi, az elkövetők motivációit azonban minden esetben megismerjük. A Luther nyomozásai elsősorban e pszichológiai indítékok felkutatására és vizsgálatára fókuszálnak. A címszereplő nyomozó legnagyobb fegyvere, hogy kivételes képességei, élettapasztalatai és személyes problémái miatt képes úgy gondolkodni, ahogyan az elkövetők. Luther a gyilkosokhoz hasonlóan szintén öntörvényű figura, akinek így a saját démonaival is meg kell küzdenie. Az évadokon átívelő történetszál éppen ezt követi: a belső ügyosztály nyomozása és a személyes tragédiák folyamatosan átszövik az egyes gyilkosságokat.
A sorozat legizgalmasabb vonala a nyomozó, illetve az őt segítő sorozatgyilkos, Alice Morgan közötti viszony folyamatos alakulása. A Hannibal Lecter női verziójaként is értelmezhető figura az intelligenciája miatt kedveli meg a rá vadászó detektívet, aki szintén vonzódik a sajátos kódrendszere mentén cselekvő hölgyhöz. A harmadik évad legnagyobb dobásaként ez az ellentmondásos kapcsolat lép újabb szintre, számos érdekes lehetőséget nyitva a későbbi folytatásoknak. Luthernek folyamatosan választania kell a törvény betű szerinti követése és saját morális értékei mentén - a széria jelenlegi állása szerint a főhős végül meghozta a döntést. Szabályrendszere és zsenialitása áldásként és átokként nehezedik a nyomozó életére, a bűn elleni harc komoly áldozatokat követel tőle. Idris Elba epizódról epizódra mélyíti és csiszolja a figurát: a színész alakítása egyszerre erőteljes és aprólékos. Ha kell, az egész lényéből feszültség és brutalitást árad, míg a kihallgatások pszichológiai játszmáit leheletfinom arcjátékkal képes a maximumra pörgetni.
A főhős vibráló energiáit a kulisszák kiégett szürkesége és a hideg, neonfényű atmoszféra remekül egészíti ki. A sorozat alkotói szándékosan kerülik az ismert referenciapontokat, és csak elvétve említenek ismert helyszíneket – London talán még soha nem volt ilyen csúnya és jellegtelen, mint itt. A brit főváros az embertelen és nyomasztó nagyváros szimbólumává válik, hőseinket szürke, borongós idő kíséri, a vágóképeken pedig steril irodák, személytelen panelházak és füstöt okádó, rozsdás ipari szörnyek váltják egymást. Egy ilyen világban természetesen a gyilkos, és az őt üldöző rendőrök is elszigetelt, magányos figurák, a végeláthatatlan nagyvárosban mindenki a saját életét szeretné valahogyan egyensúlyban tartani. A választott megoldások azonban markánsan elkülönítik a jó és rossz oldalon állókat: a Luther azokban a pillanatokban a legerősebb, mikor elveszünk ebben az embertelen labirintusban, majd Idris Elba hatalmas alakját követve hirtelen megpillantjuk a kiutat.