Az Uránia moziban megrendezett koreai filmhét utolsó napján két olyan akcióthrillert láthat a közönség (ingyenesen!), amelyeket egy ideális világban – vagyis ahol nem csak a hollywoodi blockbusterek kerülhetnek moziforgalmazásba – minden multiplex műsorára tűzne. Az egyikben egy észak-koreai és egy dél-koreai titkosügynök játszik macska-egér játékot egymással, a másikban egy gengsztert alakító sztárszínész keveredik közelebbi kapcsolatba egy valódi gengszterrel. Bővebben:
Vértestvérek (Jang Hun, 2010)
Vetítik: Csortos terem, 17:00
Lassan hetven éve már, hogy Korea kettészakadt, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a közeljövőben csökkennének a feszültségek. Az elmúlt tíz évben több olyan blockbuster is készült – értelemszerűen: Dél-Koreában –, amely az ország megosztottságára reflektált (lásd: Teszár Dávid: Az elfeledett háború, Filmvilág, 2008/04), emberarcú figurákként ábrázolva az észak-koreaiakat. A korábban Kim Ki-duk asszisztenseként dolgozó Jang Hun filmje, a Vértestvérek ugyanezt a sort folytatja, még tovább humanizálva az „ellent”. A történet egyik főszereplője a Song Kang-ho (Oldboy, Gazdatest, Szomjúság) által alakított dél-koreai titkosszolgálati ügynök, Han-gyu, aki egy észak-koreai orgyilkos utáni hajsza közben súlyos – ártatlan életeket követelő – hibát vét. Miután kirúgják a szervezettől, jobb híján magánnyomozónak áll. Egyik megbízatása közben véletlenül összefut a régóta üldözött, Szöulban élő, időközben kegyvesztetté vált észak-koreai kémmel, Ji-wonnal. Han-gyu nem árulja el, hogy felismerte, helyette munkát ajánl neki – még azt is megengedni a férfinek, hogy odaköltözzön a lakásába –, abban a reményben, hogy rajta keresztül eljut az észak-koreai bérgyilkoshoz. Amit nem sejt, az az, hogy Ji-won is tudja, kivel áll szemben – ő arra gyanakszik, hogy Han-gyu még mindig titkosügynök –, sőt jelentéseket is küld róla észak-koreai feletteseinek.
A folytatásban tulajdonképpen egy kémthrillerbe oltott buddy-komédiát látunk, a közös munka és az együttélés számtalan mulatságos helyzetet szül, miközben felszínre kerülnek a mentalitásbéli és kulturális különbségek; kiderül például, hogy az észak-koreai kém a gyakorlatban jóval érzékenyebb az emberi jogokra, mint az arrogáns Han-gyu. A történet irányvonala kiszámítható, a kezdeti kölcsönös előítéletek szép lassan szimpátiává oldódnak, az alapszituáció azonban olyan erős – az amerikai forgatókönyvíró zsargon ezt hívja high conceptnek –, hogy elrontani se lehetne egykönnyen; ráadásul a feszültség-humor egyensúly, az akciójelenetek és, nem utolsósorban, a két színész összjátéka is kifogástalan. Egyedül a happy end hagy némi keserű utóízt maga után, mert akaratlanul is arra emlékeztet: jelen körülmények között a megbékélés lehetősége pusztán filmvászonra kívánkozó, elérhetetlen utópia.
Csak egy film (r.: Jang Hun, 2008)
Vetítik: Díszterem, 19:00
Egy különös párost szerepeltet a Csak egy film is (szintén Jang Hun rendezése), amelyet a felénk már jól ismert Kim Ki-duk jegyez forgatókönyvíróként. Saját filmjeihez hasonlóan ezúttal is egy erősen szimbolikus történetszerkezetet épít fel. Egyik főhőse a Sztárszínész, aki a magánéletben a keményfiút játssza, a másik a Gengszter, aki viszont szeret két gyilkosság között elmerülni a filmek világában. Mivel sorozatos botrányai miatt senki sem hajlandó vele dolgozni, a Színész – jobb ötlet híján – felkéri a Gengsztert, hogy játssza el ő az ellenlábasát a készülő gengszterfilmjében. A forgatás során, ahogy az sejthető, a két főhős filmben és életben alakított szerepei kölcsönösen összemosódnak.
A Csak egy film tulajdonképpen triviális (bár helytálló) dolgokat állít valóság és fikció viszonyáról, de szerencsére nincs híján az önreflektív humornak sem. Az utolsó harmadban sajnos a történet logikája megbicsaklik: Kim Ki-duk feláldozza a pszichológiai realizmus igényét a szimmetria oltárán. Ugyanezt szokta tenni saját, rendszerint metafizikus fináléba torkolló munkáiban is, ám ami azokban indokolható művészi döntés, az ebben a zsánertudatosabb közegben kevésbé adekvát megoldás – a helyzetet és a filmet a Gengsztert alakító, tehetségét korábban csak tévé-sorozatokban csillogtató So Ji-sub markáns jelenléte menti meg.
