The Yakuza - amerikai, 1974. Rendezte: Sydney Pollack. Írta: Paul Schrader, Robert Towne, Leonard Schrader. Kép: Kôzô Okazaki. Zene: Dave Grusin. Szereplők: Robert Mitchum (Kilmer), Ken Takakura (Tanaka Ken), Brian Keith (Tanner), Herb Edelman (Wheat). 112 perc.
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Paul Schrader életműve a külvilágtól fokozatosan elidegenedő, saját erkölcsi kódexét követő férfi köré épül. Az anakronisztikus hős sötét balladája az író-rendező egyik legfontosabb védjegye: leghíresebb figurái a megváltozó viszonyok ellenére is kitartanak a régi módszereik mellett, a mélyben fortyogó, elfojtott konfliktusok robbanásszerű kitörése így egész egyszerűen elkerülhetetlen. A csendes izzás, a konok méltóság és a megszállottságot súroló hagyománytisztelet Schrader kedvenc motívumai közé tartoznak - nem csoda hát, ha első forgatókönyvében a japán szamuráj-tradíciót és az amerikai vadnyugati mítoszt ütközteti. Bár a Jakuzák története a szigetország kultúráját kitűnően ismerő báty, Leonard Schrader közreműködésével született, illetve később a film rendezője, Sydney Pollack is átíratta mással a már kész forgatókönyvet, a végeredmény mégis felvillantja azokat az ikonikus schraderi összetevőket, melyekből a későbbi nagy sikerek születtek.
A becsület-orientált, végletekig szabályozott japán kultúra ideális háttér a régi vágású amerikai veterán, illetve a kardját szögre akasztó ex-bűnöző rendkívül izgalmas és ellentmondásos kapcsolatához. A múlt kísértetei, az átalakulóban lévő környezet, a bajtársiasság, a barátság és a becsület nagy témái kerülnek terítékre, az ekkoriban csúcsformáját mutató Sydney Pollack mégis minden erőlködés nélkül pakolja egymásra ezeket az önállóan is masszív rétegeket. A Jakuzák fontos trendteremtő darab, hisz a szigetország színes kultúrája itt már nem nézőcsalogató egzotikumként, hanem a dráma szempontjából fontos, cselekményszervező alkotóelemként jelenik meg. A rendező hollywoodi filmben akkoriban még szokatlannak számító gesztussal japán színészekre bízta a főbb szerepeket, illetve az alkalmazott filmnyelvi megoldásokkal az elsők között hajtott fejet a távol-keleti ország filmgyártása előtt.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Harry Kilmert, a nyugdíjas rendőrt (Robert Mitchum) egykori katonatársa keresi fel, hogy a férfi segítségét kérje. Míg Kilmer az eltelt években becsületesen dolgozott, addig a barátja, Tanner kétes ügyletei folytán kapcsolatba került a hírhedt jakuzával. Egy balul sikerült megállapodás után a kíméletlen bűnszervezet ráadásul elrabolta a lányát, így gyakorolva nyomást az üzletemberre. Kilmer és Tanner a második világháború befejezése után együtt szolgáltak Japánban, a nyomozó ekkor szeretett bele egy helyi lányba, akinek a bátyja idő közben ismert jakuza lett. Mivel Kilmer annak idején gondoskodott a húgáról, Tanaka Ken (Takakura Ken) a szigorú hagyományok szerint lekötelezettje a férfinak - ám ennek ellenére soha nem szívlelte az amerikait. Harry húsz év után most mégis kénytelen a segítségét kérni, az útjaik így újra keresztezik egymást.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
Tarantino bevallottan nagy rajongója Schrader munkásságának, a Jakuzák végső nagy összecsapása ráadásul a Kill Bill első felvonásának brutális fináléjára is hatással lehetett. Pollack filmje mégis inkább áttételesen jelenik meg az ex-tékás életművében: az alkotók Japán iránt táplált mély tisztelete, a keleti és a nyugati értékrend hangsúlyos ütköztetése, illetve a két kultúra közös vonásainak leplezetlen csodálata egyértelműen visszaköszönnek Tarantino alkotásaiban is. Ezek után nem véletlen az sem, hogy a Jakuzák szerepelt a rendező híres filmfesztiválján is.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
A remek forgatókönyvből Sydney Pollack egy stílusos, méltóságteljesen hömpölygő mozit forgatott, mely egyesíti magában a neo-noir, a gengszter-eposz, a lírai férfidráma és a keleti akciófilm legelőnyösebb vonásait. A csavaros nyomozást súlyos csendek, a karakterek dilemmáit pergő akciók ellensúlyozzák, illetve a családi kötelékek és az adott szó univerzális értékei ugyanolyan fontossá válnak, akár a tradíciók feltartóztathatatlannak tűnő bomlása. Miközben Pollack szomorúan konstatálja a változóban lévő Japán menthetetlen elnyugatiasodását, megpróbálja közelebb hozni a szigetország szokásait a nyugati néző számára - a film ezért elsősorban az amerikai és japán férfi között kirajzolódó párhuzamokra, a másik megértésére és a lehetetlennek tűnő barátság kialakulására koncentrál. A két hős szimmetrikus kapcsolatán keresztül az alkotók érezhetően bírálják a keresztény kultúra egocentrikus, felsőbbrendű szemléletét, mégsem dörgölnek semmit az orrunk alá. A Jakuzák egy erősen szimbolikus, számtalan értelmezési horizontot magába olvasztó mű, amely feszes bűnfilmként is kiváló. Amikor hősünk repülőre száll, és utoljára tekint az egykori adósára, az túlzás nélkül a filmtörténet egyik legmenőbb búcsúzása.
