Új rovatunkban "Eltűntnek nyilvánítva" jeligével minden pénteken egy-egy olyan filmet mutatunk be, amelyet méltatlanul kevesen ismernek. Többségük semmiben sem marad el a nagyra becsült, kanonizált klasszikusoktól, de a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt soha nem kapták meg azt a figyelmet, amelyet megérdemeltek volna. A rovat célja, hogy meggyőzzük az olvasót arról, érdemes egy esélyt adnia ezeknek az elfelejtett gyöngyszemeknek.

Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?

Egyrészt mert már a maga korában sem kapta meg a megérdemelt figyelmet (bár néhány szerény presztízsű díjat azért nyert), másrészt mert Andy Vajna, a gyártásba éppen ezzel a filmmel először belekóstoló Carolco egyik főnöke akkoriban még nem rendelkezett különösebb befolyással a magyar filmforgalmazásra. De hogy konkrétan miért „tűnt el” ez a mozi? A pontos okokat ezúttal sem könnyű meghatározni, mindenesetre a jelenség nem ismeretlen, az angol szakirodalom külön kifejezést használ azokra a filmekre, amelyekben sokkal több rejlik, mint amennyit elsőre, az előzetes információk vagy a sztori alapján gondolnánk. Ezek a többnyire kis költségvetésű, nem sokat ígérő, ám annál többet teljesítő művek összefoglaló neve „sleeper”, illetve – ha nem csak az egyszeri nézőt lepik meg, hanem komoly sikert aratnak – „sleeper hit”. Utóbbi kategóriába tartozik többek között a Miss Daisy sofőrje, amely egészen kis mozinak indult, végül mégis 4 Oscart és egy rakás pénzt hozott az alkotóknak. Daryl Duke alkotása, melyet 1980-ban kis hazánkban is bemutattak, nem szerzett ekkora érdemeket, mégis igaz lehet rá az egyik internetes kritika címe: „A legjobb filmek egyike, amikről sohasem hallottál”.

Oké, de miről is szól pontosan a film?

A hallgatag, visszafogott bankhivatalnok (Elliott Gould) egy nap a munkája során kiszúr néhány apróságot, és gyorsan összerakja a képet: a Mikulásnak öltözött bűnöző (Christopher Plummer) ki fogja rabolni a fiókot rögtön azután, hogy komolyabb összeg érkezik. Ahelyett, hogy szólna a főnökének vagy a kollégáinak, átszervezi a körülményeket, és meglopja a gyanútlan tolvajt, aki azonban sikeresen meglép. A hivatalnok arra számít, hogy a pórul járt Mikulás meghúzza magát, de ez a legkevésbé sem igaz. A rabló átminősíti magát csendestárssá, és zaklatni kezdi jogos jussa, valamint a bosszú reményében az amatőr kollégát, aki ráadásul érzelmi zűrökbe is keveredik. A következmények meglepőek, de nem mindig mulatságosak.

A poént azért ne lőjük le… Szerepel benne valaki, akit érdemes kiemelni?

A Carolco kanadai (a rendezőn kívül Plummer és a mellékszerepben feltűnő John Candy), angol (Susannah York) és amerikai (Gould mellett Curtis Hanson forgatókönyvíró) tehetségeket vetett be egy dán regény (Anders Bodelsen: Tænk på et tal, azaz „Gondolj egy számra”) harmadik (!) feldolgozásának sikere érdekében. A siker nem is maradt el, de azért falrengetőnek sem volt mondható. Összességében ez a Hitchcock-kal feleselő bűnügyi karaktertanulmány elkönyvelhetett némi elismerést és sokaknak szerzett kellemes perceket (főleg Kanadában), ám távolról sem annyira ismert, mint megérdemelné. A Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért utóbb Oscart bezsebelő Hanson akkor még Alfred mester bűvöletében élt (ennek egyértelmű bizonyítéka a rendezőként is jegyzett A hálószobaablak című műve), és igazán korrekt munkát végzett a bizarr fordulatokkal teli történet felvázolásában, akárcsak a pár éve elhunyt Daryl Duke rendező és a színészek a maguk területén.

Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Valami egyéb érv?

Óriási népszerűségre tettek szert mostanában a skandináv krimik, lásd Stieg Larsson posztumusz diadalmenetét. Min alapul ez a film? Hát egy skandináv krimin!
Quentin Tarantinonak hála, ugyancsak népszerűek a műfajkevergető exploitation alkotások. A vígjátékkal, thrillerrel, szajré-, romantikus, erotikus és bűnügyi filmmel egyszerre cicázó A csendestársat a szakemberek a már önmagában nagyon izgalmasan hangzó „canuxploitation”, azaz kanadai exploitation kategóriába sorolják – nem is véletlenül (1-2 erőszakosabb jelenete slasherbe is remekül illene).

TOVÁBBÁ!

Látta Ön már Christopher Plummert női ruhában?
Látott már olyan filmet, aminek a zenéjét Oscar Peterson dzsesszlegenda szerezte?
Látta már John Candy komikust fiatalon, „komoly” szerepben, egy szőke szépség lovagjaként?
Látott már karón

Gondoljon arra, hogy mindhárom főszereplőt jelölték Oscarra, méghozzá egy olyan korban, amikor (már és még) nem csak az aktuális sztárocskák pályáját megkoronázó kiváltság volt ez a díj! (Plummer tavaly ráadásul nyert is, valószínűleg megérdemelten.)

Tegyük fel, hogy megnéztem, és tetszett. Következő lépésnek mit ajánlasz?

A régi skandináv krimik megfilmesítései közül Bo Widerberg szatirikus-akciós Gyilkos a tetőnje figyelemreméltó munka, az újabbak közül a Fincher-féle A tetovált lányt és a Fejvadászokat merem ajánlani. Némileg hasonszőrű kanadai mozi Az elcserélt gyermek, Peter Medak kulthorrorja George C. Scott-tal. Duke rendezései közül a Tövismadarak mini-sorozata mellett a Griffin és Phoenix és az I Heard the Owl Call My Name című tévéfilmek számítanak népszerű alkotásnak, Vajna életművének Kanadához kötődő darabjai közül pedig esetleg a The Amateur lehet érdekes (mellesleg ennek is Plummer az egyik sztárja). A főszereplők nevéhez annyi remek film kapcsolható, hogy ezek felsorolását elkezdeni sem érdemes. És ugyan a beszerzéssel lehetnek gondok, de biztosan megérne egy próbát a film alapjául szolgáló regény korábbi adaptációinak megtekintése is: Tænk på et tal 1969-ben készült (Bibi Andersson az egyik főszereplője), a Der Amateurt 1972-ben vetítette a tévé. Aki pedig a sztori valamiféle paródiájára kíváncsi (benne mellékszereplőként a regény első feldolgozásának alkotóival), Az Olsen-banda pácban című börleszket keresse a leértékelt DVD-k kosarában.

(E cikk a szerző Régi filmek a lejátszóban blogon megjelent írásán alapul.)