CROODÉK – A DreamWorks legfrissebb 3D animációja négymillió évvel ezelőtt játszódik, főszereplője egy ősember család. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Az eddig is főként bevált franchise-okra építő DreamWorks Animation (Shrek, Madagaszkár, Kung Fu panda) ezúttal sem hirdet forradalmat: a szájba rágott felszíni üzenet alatt minden tekintetben a biztonságos szabálykövetés mellett foglal állást. (Varró Attila kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
TANGO LIBRE – SZABAD A TÁNC – Frédéric Fonteyne (Pornográf viszony, Gilles asszonya) filmjében a magányos börtönőr egy argentin tangó tanfolyamon ismerkedik meg álmai nőjével. Másnap újra találkozik vele a börtön látogatótermében, mint kiderül, a nő felesége az egyik, és szeretője egy másik elítéltnek. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Fonteyne próbálkozása nem érdemtelen, de nem tudja átérezhetően kibontani a sokszereplős viszonyt, sem pedig megtalálni a helyes arányokat dráma és műfaji stilizáció között. (Forgács Nóra Kinga kritikája az áprilisi Filmvilágban lesz olvasható.)
SPRING BREAKERS – CSAJOK SZABADON – A gördeszkás karriert filmesre cserélő Harmony Korine eddigi legkülönösebb filmjét forgatta le. A Kölykök forgatókönyvével debütáló, majd a fesztiválok közönségét a Gummóval és legutóbb a Trash Humpers-szel sokkoló rendező átrándult a mainstreambe, ugyanis olyan tinisztárokat tett meg főszereplőnek, mint Selena Gomez és Vanessa Hudgens, míg a férfi (anti)hőst James Franco alakítja. A négy bulizni induló, majd börtönbe kerülő egyetemista lány félresikerült kalandja összességében mégsem lóg ki nagyon a Korine-életműből (a rendező jegyzi a forgatókönyvet is), legfeljebb a műfaja más. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A Spring Breakers hamisítatlan vászonélmény, hipnotikus erejű kommersz, ami egyszerre őrzi az experimentális gyökerek lázas lüktetésű formajátékait és teljesíti a fősodor műfaji elvárásait, célkeresztjében végig megtartva a mai tiniközönséget. (Varró Attila kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
ÚTON – Walter Salles megpróbálta adaptálni Jack Kerouac azonos című klasszikusát. Szinopszis: „Közvetlenül apja halála után Sal Paradise (Sam Riley), egy feltörekvő New York-i író találkozik Dean Moriarty-val (Garrett Hedlund), egy lehengerlő stílusú, elbűvölő ex-szélhámossal, akinek a rendkívül felszabadult és egyben rendkívül vonzó Marylou (Kristen Stewart) a felesége. Arra ítéltetve, hogy ne beszűkült életet éljenek, a két barát megszakítja minden addigi kapcsolatát és útra kel Marylou-val. Éhezve a szabadságra, a három fiatal elindul, keresvén a világot, új találkozásokat és önmagukat.” További szereplők: Kirsten Dunst, Viggo Mortensen, Terrence Howard, Steve Buscemi. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Az Úton épp annyira igyekszik megragadni az alapregény szöveg-ámokfutását, mint amennyire a Motoros naplója reprodukálta a Che Guevara-napló szikár, tárgyszerű leírásait – jobbára semenynyire, mivel a rendezőtől egyformán idegen mindkét véglet, így aztán marad a langyos középút, lírainak túl dokumentarista, dokumentaristának túl lírai... peregnek a vásznon a finoman lebegő rögszagú képek. (Varró Attila kritikája a februári Filmvilágban olvasható.)
DOMBOKON TÚL – 2005-ben Moldáviában egy fiatal skizofrén nőt egy ortodox pap ördögűzés címén halálra kínzott. A megtörtént esetből a 4 hónap, 3 hét, 2 nap Arany Pálma-díjas rendezője Cristian Mungiu forgatott filmet. Most sem távozott üres kézzel Cannes-ból: a legjobb forgatókönyv díját kapta meg, illetve a két női főszereplőt (Cosmina Stratan, Cristina Flutur) is kitüntették.
A Filmvilág kritikusa szerint: Mungiunak esze ágában sincs rekonstruálni, igazságot tenni, vádolni vagy akár állást foglalni. Az okok és következmények dinamikája, a részletek összekapcsolódása érdekli, annak a profán egyszerűsége, ahogyan az idillből kibontakozik a dráma, majd megképződik a tragédia – azaz maga, a legjobb szándékokkal kikövezett, pokolba vezető út. (Margitházi Beja kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
