KÉPSZAKADÁS – Újabb variáció a Másnaposok alapötletére, ezúttal egyetemisták főszereplésével. [előzetes]
HALÁLHEGY – A DYATLOV-REJTÉLY – A Cliffhanger - Függő játszma rendezője, Renny Harlin ismét „hegymászós filmet” készített, de a műfaj ezúttal horror / thriller. A történet szerint 5 amerikai diák elindul, hogy megfejtse a Dyatlov-rejtélyt, vagyis azt, hogy miként fagyott meg egy 10 főből álló szovjet túracsapat 9 tagja a hegyekben. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Az alkotók az Ideglelés Csernobilban stábjához hasonlóan a megtörtént események, a kísérteties helyszín puszta kizsákmányolásában bíztak, de most sem jártak sikerrel. A friss felhozatal alapján nagyon úgy tűnik, a found footage horror sürgős vérátömlesztésre szorul, különben nemsokára kínos érdektelenségbe fullad. (Huber Zoltán kritikája az április Filmvilágban lesz olvasható.)
A HÁZBAN – A jeles francia rendező, Francois Ozon új filmje. Szinopszis: „A tizenhat éves Claude úgy szeretné lenyűgözni tehetségével irodalomtanárát, hogy beférkőzik iskolatársa életébe és otthonába, majd életükről saját nézőpontjából ír bizarr történetet. A tanár, felismerve a fiú egyedülálló jellemét és írás iránti fogékonyságát, egyre nagyobb lelkesedéssel vesz részt maga is a cselekmény alakulásában. Tanácsaival lassan közös történetté formálják az eseményeket, amely azonban hamar kontrollálhatatlanná válnak, s a fiú gondolatai alakítani kezdik a család és tanára hétköznapjait is.” [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Írás és újraírás, a felolvasás és az azzal párhuzamosan megelevenedő képek izgalmasan játszadoznak irodalom és film viszonyának kérdésével. Néha mintha kifejezetten az irodalom és az olvasás mágiáját reklámozná Ozon. (Vincze Teréz kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
NO – „Az országot egy 15 éve berendezkedett diktátor tartja a markában. Emberei ott vannak mindenhol, ahol döntés születik, a kormányzó rezsim uralja a hatalmi ágak intézményeit és az összes médiát. Új alkotmányt fogadtak el, amellyel bebetonozták saját hatalmukat. Politizálni veszélyes, az ellenzéket üldözik, figyelik, lehallgatják. Az országból menekülnek a fiatalok. Nemzetközi nyomásra népszavazást írnak ki, és az országos választási bizottság naponta 15 percet engedélyez az ellenzék számára, hogy a közmédiában kampányoljon. Mi legyen az ellenzék stratégiája? Hogyan lehet a szűk kereteket a leghatékonyabban kihasználni, miként mozgósítani a politikába belefásult elnyomott néptömegeket? A kampány kreatív igazgatójának a fiatal Renét (Gael Garcia Bernal) kérik fel, akinek az ezerhangú ellenzék szerteágazó üzenet kavalkádjából egy hatásos, mozgósító erejű, egyszerű, ám győztes üzenetet kell faragnia.” Pablo Larraín trilógiájának záródarabját, amely 1988-ban, a chilei Pinochet diktatúra idején játszódik, idén a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölték. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A Noban bemutatott folyamat – a politikai kampány elmozdulása a kereskedelmi marketingstratégiák felé – így a rendező markáns stílusváltását is tükrözi: főhőséhez hasonlóan a chilei fesztiválfilmes is fogós és közérthető riposztokra cserélte a korábban csak egy szűk kör számára imponáló mutatványait. (Sepsi László kritikája az április Filmvilágban lesz olvasható.)
DŐL A MONÉ – A Coen-testvérek ezúttal csak forgatókönyvíróként jeleskedtek, a rendezést Michael Hoffman (A császárok klubja, Változások kora) vállalta. Ahogy a szellemdús magyar címből kikövetkeztethető, a történet egy (hamis) Monet-festmény körül bonyolódik, amelyet egy kurátor (Colin Firth) valódinak szeretne feltűntetni egy texasi nő (Cameron Diaz) segítségével, hogy főnökét (Alan Rickman) átverje. [előzetes]
MEGTALÁLT EMLÉKEK – Brazil film egy világtól elzárt faluról, amelynek életét egy fiatal lány érkezése zökkenti ki a megszokott rutinjából. Bővebben: itt. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A Megtalált emlékek meglepően formatudatos, meg kapóan lírai, egyszerre dokumentarista és mágikus fikció. (Forgács Nóra Kinga kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
HOLY MOTORS – Az öntörvényű francia rendező, Leos Carax 13 év elteltével új filmmel jelentkezett. Az eredmény: 42 díj illetve jelölés. A főszerepet Carax állandó színésze és alteregója, Denis Lavant alakítja, aki egy fehér limuzinban járja a várost, és sajátos performanszok keretében különböző karakterekké lényegül át.
A Filmvilág kritikusa szerint: A filmművészet temploma többé nem szakrális hely, a misztérium szövete megkopott, a Lynch-es szürrealitás csupán unatkozó ásításra készteti a nézőt: láttuk mi már ezt. Mit tehet ilyenkor az alkotó? Menjen a nézői elvárások elébe vagy őrizze művészete ezoterikusságát? A Holy Motors megmutatja, az efféle kérdésfeltevés nemcsak elitista, de fölösleges is: egy tisztán szerzői, realitás és szürrealitás határán táncoló, ugyanakkor ízig-vérig mai alkotás képes a moziszékekbe szögezni a nézőket. (Horváth Eszter kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)
